A katonai egyházközösségről már az 1327-es esztendőből található feljegyzés. Akkori neve Kathana. 1332-ben a közösség papja Petrus volt. A reformáció ideje alatt, 1552-ben lakói reformátusok lettek. A katolikus megújulás idejében visszatértek ősi vallásukhoz, és újjászervezték a katolikus életet. 1731-ben már sokkal több a katolikus, mint a református. A mai katolikus temető helyén bencés kolostor és templom állt, mely a Basta-korszakban pusztult el, köveit építkezéshez hordták szét. Anyakönyvei 1739-től vannak. A Heller grófi család támogatásával új templomot építettek 1802 és 1806 között. 1739-ben Csatári Nagy József megvásárolta az Apafi birtokot a plébánia javára. 1750-től volt katolikus iskola, amit 1948-ban államosítottak. 2007-ben ezt az épületet a plébánia visszakapta. Ma orvosi rendelőnek és patikának használják. A hívek nemzetisége és anyanyelve 1880-ig magyar volt. Ma fele román anyanyelvű. Filiái 1917-től a következők: Budatelke, Buza, Dellőapáti, Feketelak, Gyeké, Kopár, Kiscég, Kissármás, Nagysármás, Mányik, Melegföldvár, Meződomb, Mezőszombat telke, Nagycég, Noszoly, Pusztakamarás, Szászzsombor, Tuszatelke, Vasasszentgotthárd. Ma csak Nagysármáson és Melegföldváron vannak hívek. Nagysármás: 1311-ben Sármásnak írták. 1937-től kápolnája van. 1940–1944 között önálló lelkészség volt. Ambrus György plébánost 1956-ban a kommunista hatóság politikai okok vádjával elvitte. A hívek csak annyit tudnak, hogy reggelre a plébánosuk eltűnt. Valószínűleg 1958-ban halt meg a Duna-csatornánál.
1995-től Kolozs látja el.