Erdély legrégebbi templomát tárták fel Gyulafehérváron - frissítve

A gyulafehérvári római katolikus székesegyház előtt kutató régészcsapat dr. Daniela Marcu Istrate vezetésével 2011. április 13-án jelentette be: a székesegyház előtti téren, a mostani főkaputól 24 méterre, templomromra bukkantak. Az időközben két szakaszban (április–május, valamint június–augusztus) elvégzett feltárás nyomán bizonyossá vált: a templom a 10. században épült, ily módon ez Erdély legrégibb temploma, valószínűleg a Konstantinápolyban megkeresztelkedett Gyula alapítása. Ezt valószínűsíti a templom most feltárt alaprajza: a hajó négyzet alakú, a középrészen négy, a kupolát vagy kis tornyot tartó oszloppal, görög keresztet rajzol ki, ez a bizánci építészetre jellemző. Ezt a bizánci típusú templomot még 1200 előtt, valószínűleg 1050-ben, a római katolikus, immár nyugati típusú székesegyház építésének elkezdésekor lebontották.

A templomhajó régészeti kutatása június 14-én kezdődött és ez év augusztus 13-án fejeződik be a tervek szerint. Az ásatás augusztus 20-áig nyitva marad, majd lefedik. A templom falainak a vonalát jelezni fogják a felszínen.

 

Vasárnap

 


Erdély legrégebbi templomát tárták fel Gyulafehérváron

Meglepő látvány fogadta a látogatót augusztusban a gyulafehérvári székesegyház felé menet: miután az útjavítással járó akadályokon átjutott, a püspöki palota melletti gödrökben hajlongó, lapátoló emberekre figyelhetett fel.  A gödrök mélyére nézve igazi lelkigyakorlatos kérdések merültek fel a lelkében, amint a több száz éves csontvázakra pillantott. Mi történt ott, s miért is kellett az egykori temető sírjait most feltárni?

Minderre kínáltak választ az augusztus 5-én, pénteken de. 9 órakor a gyulafehérvári érseki palotában tartott sajtótájékoztatón a szakemberek: dr. Dana Marcu Istrate régész és Szász János gazdasági igazgató. Lényeges és szenzációs leletre bukkant ugyanis a régészcsapat, még ez év tavaszán, de az áprilisi sajtótájékoztatón még csak a feltételezéseiket tudták megosztani az érdeklődőkkel. Most a munkálatok nyomán bizonyossággal állítják: Erdély legrégibb templomát találták meg. Az alapos és szakszerű feltárás során mintegy 400 sírt vizsgáltak meg, nagyon sok lelet (pénzérmék, csatok, cserepek) került felszínre, amelyek feldolgozása a későbbiekben történik majd. A leglényegesebb és egyben szenzációs lelet azonban maga a még bizánci mintára építtetett templom. Az ún. egyszerű görög kereszt alaprajz típus, amelyet az ásatás során feltártak, a bizánci építészetre jellemző, és valószínűsíti a templom 10. századi, Gyula fejedelem konstantinápolyi (még keleti rítus szerinti) megkeresztelkedését követő eredetét.

A lelet szenzáció voltát hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Hegedűs Csilla államtitkár is, aki amellett, hogy megerősítette a kulturális minisztérium és Kelemen Hunor miniszter ígéretét, miszerint támogatni fogják a munkát, elsősorban a régész szakember rendkívül alapos, kiváló és Romániában nem túl gyakran látható szintű munkáját méltatta, valamint az érsekség képviselőjének, Szász Jánosnak gratulált a római katolikus főegyházmegye igaz patrónusi melléállása miatt.

Mint azt Márton Judit műemlékvédő szakmérnöktől, a főegyházmegye egyházművészeti és építészeti irodájának vezetőjétől megtudtuk, a sajtótájékoztatót megelőzően szakmai tanácskozás volt az érsekségen, amelyen Jakubinyi György érsek, Szász János gazdasági igazgató, Marton József egyháztörténész, Dana Marcu régész és Márton Judit mellett részt vett Benkő Elek magyarországi régész és Kovács András művészettörténész.  A szakemberek elismerésüket fejezték ki a feltárás szakmaiságáért, és a történeti leletet ők is méltatták. Az ásatást részben a gyulafehérvári érsekség finanszírozta, a munkálatok teljes finanszírozását a Román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium mellett a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ígérte.

A sajtókonferenciát követően Szász János gazdasági igazgató tájékoztatott arról, hogy az előző nap szakértő vendégei, Benkő Elek és Kovács András véleménye egybehangzóan az, hogy Dana Marcu kiváló, objektív szakmai munkát végzett, sőt, ő radikálisabb a lelet időmeghatározásában, náluk is korábbra keltezi a templomot. Egy korábbi elképzelés ugyanis az volt, hogy a székesegyház keresztelőkápolnája az első, bizánci templom maradványa – ez a feltételezés most megdőlt… Kérdésünkre, hogy mindezt a korábbi, itt végzett ásatások miért nem mutatták ki, Szász János elmondta, az 1970-es években a Radu Heiter által vezetett ásatások szakszerűségét a román szakértők is megkérdőjelezték, állítva: az felületes munka volt… Ezt aláhúzza Răzvan Theodorescu akadémikus Dana Marcunak írt elismerő levele is. A gyulafehérvári érsekség gazdasági igazgatója tájékoztatott a továbbiakról: a leletek és a feltárt templomrom sorsáról. Mint elmondta, a leleteket tisztítani és konzerválni, valamint feldolgozni kell, ami további anyagi ráfordítást és munkát igényel. „Tíz éve itt nagyon sok lelet került elő, ez gazdagítja a korábbi anyagot. Számításunk szerint a bukaresti múzeumban is lesz egy kiállítás a gyulafehérvári ásatásokról, ugyanazt a kiállítást visszük el, amit Budapesten, Esztergomban is bemutattunk, természetesen már kiegészítve a mostani ásatás eredményeivel.” A templomrom jövőjéről Szász János elmondta: a terv szerint lefedik majd földdel, betemetik, fölötte zöld övezet lesz, benne 20-30 centis magasságban futó fal fogja jelezni az eredeti templom helyét, azt, ami alul van, s a megfelelő kiírások mutatják majd be, ismertetik a tudnivalókat. Nincs lehetőség üveggel lefedni a területet, mert a falak állapota nem megfelelő erre. Ez a magyar szakemberek véleménye is: elegánsabb így bemutatni Erdély legrégebbi templomának történetét.

Bodó Márta, Vasárnap


Történelmet ír a „legidősebb” gyulafehérvári templomlelet
 
Fontos adatokkal bővül az erdélyi kereszténység korai története
A XI. század utolsó évtizedeiben létrejött temető sírjai már a templom romjai fölött helyezkednek el – ROHONYI D. IVÁN
A XI. század utolsó évtizedeiben létrejött temető sírjai már a templom romjai fölött helyezkednek el – ROHONYI D. IVÁN

Ezer körüli, vagy akár néhány évtizeddel korábbi építésű, bizáncias alaprajzú templomot tárt fel a Daniela Marcu Istrate által vezetett régészcsoport a gyulafehérvári érseki székesegyház előtti térrészen. Az április–májusban, majd június–augusztusban végzett feltárási munkálatok során felszínre került a félköríves szentélyapszis alapozása, a hajó részlegesen megőrződött északi, nyugati és déli oldalfalainak maradványai, északnyugati sarka egy falrészlettel, illetve a hajó négy központi, egykor a kupolát hordozó pillérének alapozása – számolt be a régész szakértő a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen tartott tegnapi sajtótájékoztatón. Istrate a kutatási eredmények alapján tényként szögezte le: Erdély, sőt talán az egész középkori magyar királyság legrégebbi temploma bukkant a felszínre, amelyet az erdélyi Gyula, vagy az államalapító Szent István építhetett, de amely a XI. század második felére, az új római katolikus székesegyház építésének idején már romokban állt.

Áprilisban az érseki székesegyház nyugati bejáratától 24 méterre, a vár járószint-visszabontási munkálatai során egy kőkút bukkant elő. Régészeti elhatárolása során felszínre került egy felköríves záródású apszis körülbelül hat méterre becsülhető nyílásszöggel. A lelet rétegtani vizsgálata nyomán a régész feltételezte, hogy az apszis egy X. század közepén, vagy a XI. század elején épült templom szentélye lehetett. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség engedélyével és támogatásával április–májusban folytatódott további feltárása. A hajó régészeti kutatása június 12-én kezdődött, és a tervek szerint augusztus 13-án fejeződik be. A második szakaszban két észak-dél, illetve kelet-nyugat irányú szelvényt nyitottak, és azonosítani tudták az apszis oldalfalait, a hajó nyugati falának egy töredékét, valamint délnyugati sarokrészét – magyarázta Daniela Marcu Istrate. A szentélynél az alapozás, és falazatából két, 1,15 méter széles kőtömb őrzödött meg. Felszínre bukkantak a hajó egykori kőpadlózatának maradványai, és négy központi pilléréből kettőnek az alapozása. A következő szakaszban az érsekség támogatásával további két szelvényt nyitottak az északi és a déli oldalon, ezekben további töredékeket találtak a hajófalakból, illetve a másik két pillér alapjai is láthatóvá váltak.

Eredmények és feltevések

A feltárások eredményeként a régész megállapította: a templom hossza kelet-nyugati irányban 20,7, az észak-déli tengely mentén 12, falainak átlagos vastagsága 1,2 méter. A félköríves apszis nyílása a diadalív vonalában körülbelül 8, a hossztengely mentén 7,3 méter. A hajó oldalfalai 12 méter hosszúak, középrészén négy pillér állt, amelyek feltehetőleg a kupolát tartották. Ez az úgynevezett görögkereszt alaprajzi típus a bizánci építészetre jellemző, és valószínűsíti a templom X. századi keltezését, amely ebben az esetben az erdélyi Gyula, Szent István anyai nagyapja alapítása lehetett. Ha az épület a XI. század elején készült, akkor viszont már Szent István uralkodásához köthető – részletezte Istrate.

A hajó alapozása kőből és kevés téglából készült, kötőanyagként kevés kaviccsal kevert oltott meszet használtak. A nyugati és a déli oldalon az alapozáskor római falakra bukkantak, amelyeket újrahasznosítottak.

A nagyon egyszerű, ún. görögkereszt alaprajz bizánci eredete nem egyértelmű

– Ez a feltárás azt bizonyítja, hogy az eddig ismert ún. I. Székesegyház (tehát a mai székesegyház alatti, keltezhető részletei alapján Szent László korára befejezett (?) háromhajós bazilika) előtt és az 1200 táján építeni kezdett, ún. II., azaz a mai székesegyház előtt, volt egy keresztény templom Gyulafehérváron s az előbbiek környezetében a XI. század utolsó évtizedeiben létrejött temető sírjai már az utóbbi romjai fölötti rétegben helyezkednek el – mondta lapunknak Kovács András, a BBTE művészettörténet professzora. Ilyen értelemben nem zárható ki, hogy esetleg az erdélyi Gyula –– a rendelkezésünkre álló források szerinti (II.) Gyula –– azaz Sarolt atyja, Szent István király nagyapja korának, a 950-es éveknek bizánci misszionáriusai emelték ezt a templomot. A kereszténység felvétele napirenden volt a X. század végén, így (forrásokkal bizonyíthatóan is) több kísérlet is zajlott az államalapítás korában, amelyek közül végül Szent István kezdeményezése győzött – magyarázta.

Nem egyértelmű az alaprajzi forma bizánci eredete

– A templom töredékesen és esetlegesen fennmaradt részletformái nagy vonalakban az ún. görögkereszt alaprajzú, Bizáncban kidolgozott, kedvelt templomtípusra emlékeztetnek. Erről a nagyon egyszerű alaprajzról azonban nem tételezhetjük fel egyértelműen, hogy csak Bizáncból, s például nem Itáliából, Velence környékéről vagy a Balkán nyugati részéből származott, s azt sem, hogy feltétlenül a görög rítusú egyház terjeszkedésének az emléke – részletezte Kovács András. Így az általunk ismert régészeti körülmények egyelőre azt sem teszik lehetővé, hogy válasszunk Gyula és Szent István kora között. Lerombolásának körülményeiről nem rendelkezünk adatokkal – tette hozzá. Ez a nagyon jelentős felfedezés mindenképpen cáfolja az 1970-es évek régészeti kutatásai kapcsán megfogalmazott felelőtlen és alaptalan vélekedéseket, de bonyolítja is a székesegyház épületegyüttesének eddig ismert történetét. Tudományos értelmezése fontos új adatokkal gazdagíthatja az erdélyi kereszténység és az erdélyi püspökség kezdeteinek a történetét – hangsúlyozta a művészettörténész.

A XI. század közepén már nem létezett

A feltárás során több mint száz pénzérmét találtak, továbbá bronzból és valamilyen ezüstös ötvözetből készült öv- és hajcsatokat, ékszereket, többek között S-végű hajkarikákat. A tárgyi leletek egy része, így a legrégibb pénzérmék, akárcsak a legkorábbi sírok a XI. század végéről származnak, bizonyságául annak, hogy a templom az említett század második felében már nem állt. A leletek tanúsága szerint elszórtan a XIV–XV. században is temetkeztek még a helyszínre. – A megvizsgált 400 sír fele közvetlen kapcsolatban áll a romokkal, egyetlen olyat sem találtunk, amelyet a templom alapozása átszelt, vagy azzal egyidős lett volna – jelentette ki Istrate. Szerinte a templomot 1050 tájára már lebonthatták, az új, már a nyugati kereszténység románkori építészeti stílusában tervezett székesegyház építése idején.

Az ásatást az állagmegőrzés érdekében betemetik, körvonalait a felszínen érzékeltetik majd – ROHONYI D. IVÁN

Marton József egyetemi professzor, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja kiemelte: a templom építésének idején még nem határolódott el véglegesen a keleti és a nyugati kereszténység (amint azt Kovács András is kifejtette korábban lapunknak, számtalan példa bizonyítja görög szerzetesek, apácák – például Veszprémvölgyben – jelenlétét is a Magyar Királyság területén, mint ahogyan bizáncias alaprajzok is feltűnnek, így Feldebrőn). Marton József kiemelte: a lelet utal arra is, hogy a X. században már konkrétum volt a gyulafehérvári egyházi központ.

A kutatást a román és magyar szaktárcák is támogatják

Daniela Marcu Istrate elmondta: a feltárási felületet a modern kor számos átalakítása érintette, legtöbbet a nagyméretű gödrök ártottak. A templom állagát az 1970-es években Radu Heitel által vezetett régészeti kutakodás is befolyásolta.

Az ásatást augusztus 20-a után betömik, fölötte zöldövezetet létesítenek, a falak vonalát a felszínen jelzik ki – tájékoztatott Daniela Marcu Istrate, aki szerint az állagmegőrzésnek ez a legmegfelelőbb módja. Kovács András professzor hasonlóképpen úgy véli: betemetve megmarad az emlék, s ha lesz rá technológia, bármikor fel lehet ismét tárni és be is lehet mutatni.

Szász János kanonok, az érsekség gazdasági igazgatója elmondta: a feltárást részben az érsekség finanszírozta, teljes támogatására pedig a román művelődésügyi tárca, illetve a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tett ígéretet. A sajtótájékoztatón jelen lévő Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor miniszter műemlékvédelmi szaktanácsadója tényként erősítette meg a támogatás folyósítását, illetve elmondása szerint a szaktárca a további szakirányú tudományos kutatások elvégzéséhez is hozzájárul.

SZERZŐ: ZAY ÉVA, Szabadság