2011.08.07
Helyzetkép a kolozsvári Szent István-templom szentelése előtt
1991. június 23-án tették le a Donát negyedi Szent István-templom alapkövét. Akkor a könyörgésben így fordultak a jelenlevők Istenhez: „Ha te nem építed a házat, hasztalan fáradoznak az építők. Te szent fiadat országod alapjává és szegletkövévé tetted. Alázattal kérünk, áldd meg ezt az alapkövet, hogy az bennünket most és a jövendőben arra emlékeztessen, hogy milyen alapra épülünk.”
Az akkor elhelyezett alapkővel együtt került a földbe az alapítólevél, amelyen többek közt ez áll: „A mindenható Isten dicsőségére, Szent István király tiszteletére helyeztük el a Szent István-templom alapkövét örök emlékezetül az üdvösség 1991-ik esztendejében, június hó 23-ik napján”. Az alapítólevélben ott a kezdeményező, Czirják Árpád akkori plébános neve, s hogy „a kolozsvári hívek és az óhaza fáradhatatlan jótevőinek segítségével” indult a vállalkozás. Az időközben elakadt építkezést 2010-ben folytatták, kemény munkával azon vannak, hogy augusztus 20-án du. 6 órakor kívül-belül minden készen álljon a templomszentelésre, amelyet Jakubinyi György érsek fog végezni. Kovács Sándor főesperes-plébános nem először foglalkozik templomépítéssel: a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-templom 2001-es elkészülte és szentelése is az ő nevéhez fűződik.
Szintén ő kezdte el 2005-ben azt a boldogfalvi templomot is, amelyet utódja, Mátyás Károly fejezett be. A kolozsvári Donát úti templom munkálatainak befejezéséhez 2010 tavaszán láttak neki Elkán György építészmérnök segítségével, aki a templom terveit készítette, s aki örömmel vállalta a folytatást, hiszen szívügye az épület. Kovács főesperes kérdésünkre elmondta, az eredeti elképzeléseken módosítani kellett, hiszen a gazdasági krízis és a rendelkezésre álló források ezt megkövetelték. A helyszínre látogatva Bartalis Botond kalauzolásával meggyőződhettünk arról, hogy szorgalmasan folyik a munka: a templom főbejáratához vezető főlépcsősor márványlapjait, valamint a templom körül futó kődíszítést és a járólapok lerakását több csapat munkás végzi. A templombelső első látásra befejezettnek tűnik: helyükön a tetszetős, aranytölgyből készült padok, a karzat, térdeplők, a lépcsőfeljáró faelemei, amelyek az ablakkeretekkel együtt Balla Barna udvarhelyi mester munkáját dicsérik. Szépek a világítótestek, Henn János mérnök gondoskodott a világítás tervezéséről a padlófűtéssel együtt. Helyén van az oltár, az ambó és a szentségtartó oszlopa: vistai kőből készült, Barta Levente faragóműhelyében. Az oltár mögött a falon áll a kereszt, amely a még ezután felszerelendő keresztúti stációképekkel együtt a mallersdorfi nővérek adománya.
A teret meghatározzák az üvegablakok, Egri István üvegművész munkái: az élettel teli minta és a színek elevenné varázsolják a még üres teret, a tetőn elhelyezett, a kívülről vízhatlan ablakok sorát leplező-borító két hatalmas üvegpannó – egyik a szentélyrész, másik a karzat fölött – behatárolja és meghatározza a templomot, szűri és irányítja a fényt. Látogatásunkkor még nincs készen a templom védőszentjét ábrázoló egész alakos Szent István-kép: Xantus Géza művész műhelyében készül, hogy majd a szenteléskor az oltár melletti falon várja és fogadja az érkezőket.
A karzaton egyelőre kis elektromos orgona áll, ez fogja az énekkíséretet nyújtani mindaddig, míg az új orgona építése Molnár József vezetésével meg nem valósul.
Az új épület körbejárását a csupán világító testekre váró sekrestye, jövendőbeli irodahelyiség és a még szépülő hittanterem megtekintésével zárjuk, majd az udvar későbbi arculatát próbáljuk elképzelni: az épületet körbevevő és az udvaron körbevezető ösvények gyönyörű zöldövezetben lesznek majd. Ebből csak a bal oldalon elültetett és éppen kibújó gyep ígérete látszik, jobb oldalon tisztábban kivehető, hogyan fog a kerítéstől a templom oldalbejáratáig a körmenetre is alkalmas tér kialakulni. A köröskörül futó és a tömbháznegyedtől a szent terét inkább szimbolikusan elkülönítő, az égre mutató tüskékre emlékeztető (a toronnyal összhangot képező) kerítés Barta Bálint vasöntő műhelyében készült és egészében a mester és családja ajándéka, amely az egyház iránti áldozatkész szeretetét fejezi ki, s amely gesztusa a mai világ nehézségei közepette külön értékelendő.
Kovács Sándor főesperes-plébánostól megtudtuk: a Szent István-templomban állandó irodai szolgálat lesz, a környék gyermekei számára a templom hátánál található teremben tartják majd a hittanórát, és rendszeresen lesznek szentmisék, amelyek időpontját az igények és lehetőségek függvényében és a főtéri templom miserendjével összhangban fogják kialakítani. Mindezt a lelkipásztori tevékenységet a Szent Mihály plébánia papjai látják majd el.
Bár látogatásunkkor még sok apró részlet végső rendezésre vár, emiatt nem lehet teljes a kép és tökéletes az összhatás, az nyilvánvaló, hogy a kolozsvári híveknek, különösen e negyed lakóinak régi álma immár megvalósul. Nemcsak áll majd a Szent István kitartását és hitét jelképező római katolikus templom a szomszédos görög katolikus és református, meg a távolabbi ortodox templom mellett, hanem immár lakályos, hívogató, lelket emelő, működő otthona lesz ez a Donát út és környéke lakóinak.
Bodó Márta, Vasárnap