Kegyelem volt a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának lenni

Fr. Tímár Asztrik OFM 2003-tól 2011-ig volt a csíksomlyói kegytemplom igazgatója. A Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljáróságának döntése értelmében Asztrik atya augusztus 1-jétől kaplonyi házfőnök-plébános. A csíksomlyói nyolc évről és új szolgálati helyével kapcsolatban kérdeztük.

Mit jelentett Asztrik atya számára a csíksomlyói kegytemplom templomigazgatójának lenni?

2003. augusztus 24-én érkeztem Csíksomlyóra. Volt bennem némi szorongás, hogy vajon megfelelek-e ennek a szép, de nem könnyű feladatnak. Számomra a szolgáló szeretetet jelentette, nagy örömmel, lelkesedéssel végeztem a kegytemplom lelki programjainak az irányítását, a szentmiséket, a szentségek kiszolgáltatását. Minden szentmise nagy lelki élményt, lelki feltöltődést jelentett számomra.

Azt mondhatom, kegyelem volt a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának lenni.

Milyen megbízatással és tervekkel jött annak idején Csíksomlyóra? Hogy érzi, elképzeléseiből mit sikerült megvalósítania és mit nem?

A megbízatás adott volt. Az Egyházi Törvénykönyvben találhatóak a templomigazgató feladatai. Az 562-es kánon így határozza meg: „A templomigazgató a helyi ordinárius felügyelete alatt, a törvényes szabályzatok és a szerzett jogok tiszteletben tartásával köteles ügyelni arra, hogy a szent cselekményeket a templomban a liturgikus szabályok és kánonok előírása szerint, méltóképpen végezzék, a kötelezettségeket híven teljesítsék, a javakat gondosan kezeljék, a szent felszerelések és a szent épületek fenntartásáról és szépségéről gondoskodjanak, és semmi olyan ne történjék, ami a hely szentségével és az Isten házának kijáró tisztelettel bármi módon is ellenkezik.” Ezenkívül a búcsúk szervezésével és irányításával voltam megbízva. Csíksomlyóra nem jöttem előre kész tervekkel. A Szentlélek csodálatosan adta az ötleteket, amelyekből a kedves híveknek sok-sok lelki haszna lett: ilyen a betegek és idősek zarándoklata február 11-én, a nagypéntek hajnali keresztút a Kálvárián, az elsőszombati Mária-köszöntő, a gyermekek megáldása Páduai Szent Antal ünnepén, a kántorok lelkigyakorlata, szentmisék és ájtatosságok közvetítése a Mária Rádióban. Sajnos van olyan is, ami nem valósult meg az elképzeléseimből: egy új szembemiséző oltár és ambó elkészítése, az elektromos hálózat felújítása, a templom belső megvilágításának átalakítása, vagyis egy új és attraktívabb világítás megtervezése és kiépítése, a padlózat felújítása és még sok más egyéb. Hálát adok azonban a jó Istennek és a Szűzanyának, hogy adott elegendő erőt arra, ami megvalósult. Dsida Jenővel vallom: „Megtettem mindent, amit megtehettem…”

Mi az, amit lelkében magával visz Csíksomlyóról?

Életem meghatározó eseményei Csíksom­lyó­hoz kötnek. 1991-ben itt tettem le első szerzetesi fogadalmamat, 1994-ben az örökfogadalmat, itt szenteltek diakónussá és pappá. És most hozzá jön az itt töltött nyolc év. Jó volt az Úr Jézussal és a Szűzanyával egy födél alatt lakni és nap mint nap látni. Magammal viszem a hely szépségét, a hívek ragaszkodó szeretetét, a sok lelki élményt.

Hogyan éli meg az áthelyezést, azt, hogy nemcsak kolostort, hanem egyházmegyét is kell váltania?

Minden változás egy kis aggodalommal tölt el, de elmondhatom, hogy szívesen megyek Kap­lonyba. Számomra nem ismeretlen, mert már többször megfordultam ott: 1999-ben asszonyoknak tartottam lelkigyakorlatot, 2000-ben a Szent József-templom búcsúján prédikáltam. A szatmári egyházmegye sem ismeretlen számomra: több helyen tartottam lelkigyakorlatot, búcsúkon prédikáltam, sok papot ismerek, osztálytársaim is vannak, akikkel a kántoriskolában, illetve a gyulafehérvári Teológián együtt tanultunk.

Házfőnökként és plébánosként milyen feladatok várják, illetve milyen tervei vannak új szolgálatai helyével, Kaplonnyal kapcsolatban?

Sokrétű feladat vár rám: a kolostor, a plébánia, illetve az egyházközség vezetése, szentmisék végzése, a szentségek, szentelmények kiszolgáltatása, hitoktatás, jegyesoktatás. Terveim még nincsenek, majd ha ott leszek, akkor fogom látni, hogy mit kell tennem, mit kell változtatnom, illetve mit kell folytatnom. Bízom a jó Isten és az ott élő ferences testvéreim segítségében és támogatásában!

 

Kérdezett: Borsodi L. László ferences sajtóreferens, Vasárnap