Tisztelendő Testvéreim!
Azok a megdöbbentő események, amelyek a görög katolikus testvéreinkkel történtek, semmi kétséget nem hagynak fenn affelől, hogy számunkra is elkövetkeztek a hitvallói helytállásnak és a vértanúságot is vállaló kitartásnak a napjai.
A híveink körében már elterjedt a riasztó hír, hogy amint a görög katolikusoknak a görögkeleti vallást úgy most a latin szertartású katolikusoknak a protestáns vallást kell elfogadniuk. A magyar nyelven megjelenő lapok pedig a konkordátum felmondása után sűrűn közöltek olyan cikkeket, amelyekből bizonyos szándékra következtetni lehet. Főképp az Egyházmegyei Tanáccsal (Katolikus Státus) kapcsolatban írt cikkek tartalmából az látszik, mintha azt az egyházmegyei szervezetet és az egyházmegyei tanácsokat is kiszemelték volna arra, hogy a politikai pártok befolyása alá véve politikai célok szolgálatába állítsák. Talán a híveket az egyházi vezetéssel kívánják szembeállítani, hogy ezen az úton létrehozzanak egy Rómától független szervezetet.
Tisztelendő Testvéreim tájékoztatására és okulására közlöm a görög katolikus testvéreinknél alkalmazott módszereket. A közigazgatási közegek, valamint az állam közbiztonsági hatóságai hónapok óta tudakolták a román egyesült egyház papjaitól az ortodox vallásra való áttérésre vonatkozó felfogásukat. Ugyanakkor helyenkint a politikai szervezetek igyekeztek az egyházi gondnokságot (egyháztanács) abuzív módon a kormányzó politikai pártok vezetése alatt levő tagokkal kicserélni, igyekezvén eltávolítani a papokat az egyházközségi javak kezelésétől. Felhívások jelentek, melyek az ortodoxiára való vissztérést sürgették. A Nagyméltóságú Püspöki Kar körlevélben akarta a papokat és híveket felvilágosítani, a cenzúra a körlevél kinyomását nem engedélyezte. A főpásztorokat a híveikkel és papjaikkal való érintkezésben akadályozták. Legutóbb pedig a papokat fenyegetésekkel, megfélemlítésekkel és félrevezetéssel igyekeztek rávenni, hogy az áttérést kimondó nyilatkozatot aláírják. Értesülésünk szerint a hívek a direkt hozzuk intézett felhívásokat nagy tömegben visszautasítják és a papok sajnálatos gyöngesége fölött szégyenkeznek. Tisztelendő Testvéreim okuljanak a fentiekből. Legyenek erősek. És hogy erősek legyenek: virrasszanak és imádkozzanak. Virrasszanak híveik hangulata és hithűsége fölött. E tárgyban írt körlevelemet olvassák fel és annak a szellemében erősítsék őket. Jelen esetben minden tétovázás vagy megalkuvás a hithagyás veszedelmével jár. Mindenki felelős a gondjaira bízott minden egyes lélekért. És imádkozzanak, hogy Krisztus papjaiként helytállva példát adjanak. "Si vos, per quos condiendi sunt qodammodo populi, metu persecutionem temporalium amiseritis regna caelorum, qui erunt homines, per quos a vobis error auferatur... Non calcatur ab hominibus; qui patitur persecutionem; sed qui timendo persecutionem, infatuatur. Calcari enim non potest nisi inferior; sed inferior non est, qui, quaevis corpore multa in terra sustineat, corde tamen fixus in caelo est." (Szent Ágoston)
Konkréten pedig a következőkre kívánom felhívni Tiszelendő Testvéreim figyelmét:
1. Szigorúan tilos katolikusoknak, papoknak és híveknek egyaránt részt venni még a legjobb szándékkal is oly gyűlésen és összejövetelen, mely más vallásúakkal közösen a hitről és a hit ügyeiről tárgyal. (cf. can. 1325., 3.)
Ha adott esetben más tárgyban összhívott gyűlésen váratlanul a hit kérdéseit is felvetik, elsősorban passzíve kell viselkednünk, vagyis a kérdéshez egyáltalán nem szabad hozzaszólnunk; ha azonban hallgatásunkból, tétovázásunkból vagy viselkedésünkből bárki is katolikus szent hitünknek akár csak hallgatólagos megtagadására is következtethetne, vagy ha ebből a katolikus egyháznak megvetése, Isten megbántása vagy felebarátunk botránkozása származik: kötelességünk hitünk nyílt megvallása. (cf. can. 1325., 1.)
Ha végül résztvesz valaki olyan gyűlésen, amelynek kifejezett vagy tudott tárgya az egyháztól való elszakadás, eretnekség, vagy katolikus hitünknek és vallásunknak bármily módosítása, "korszerűvé" tétele: ipse facto az Apostoli Széknek különös módon fenntartott kiközösítésbe esik.
2. Az Egyházmegyei Tanács (Katolikus Státus) gyűlését egyedül a püspök jogosult összehívni. Amint már tudják Tisztelendő Testvéreim, és erre a híveket is bizonyára alkalmas módon figyelmeztették, a jelen körülmények közt a helyzet tisztázásáig nem szándékozom és nem fogok összehívni státusgyűlést, sem igazgatótanácsi gyűlést. Ebből nyilván következik, hogy senki katolikusnak nem szabad résztvenni olyan státusgyűlésen, amit nem maga a püspök személyesen hív össze. Ha valaki mégis megtenné, akár a legjobb szándékkal is, kifejezett, írásbeli engedélyem nélkül; kénytelen volnék vele szemben a kánoni törvények szogorát alkalmazni, a suspensio és kiközösítés büntetését sem véve ki.
3. Az Apostoli Szék, nevezetesen szentséges Atyánk a római pápa, az ország belügyeibe sohasem avatkozott bele, politikai utasításokat s rendeleteket sem a híveknek, sem a püspöknek és papoknak nem adott és nem ad. A római pápa katolikus szent vallásunknak és egyházunknak látható feje, Jézus Krisztus akaratából és rendelkezéséből az ő földi helytartója. Mint ilyen szorosan beletartozik a keresztény katolikus hitvallásba (Credo sanctam Ecclesiam catholicam); minden ellene intézett támadást méltatlan rágalomként katolikus hithűséggel utasítunk vissza.
4. A Román Népi Köztársaság legújabb kultusztörvényében megkívánt katolikus vallási Statutumokat a püspöki kar megfelelő időben be fogja adni. Természetesen, hogy ezen statutumok az isteni és egyházi törvények alalpján készülnek, mert megalkuvás nélkül ragaszkodnunk kell az egyház isteni jogon alapuló papi, tanítói és lelkipásztori hatalmának szabad gyakorlásához.
5. T. Testvéreim szorgos óvatossággal tartózkodjanak minden oly nyilatkozattól és szótól vagy cselekedettől, amely izgatás jellegű lehet. Legyenek a nehéz időkben okosak és megfontoltak; de legyenek teljesen hűségesek és megalkuvás nélküliek hitünk, szent vallásunk és egyházunk iránt!
6. Ezekben az időkben fokozottan meg kell tartanunk az okosságnak azt a követelményét, hogy ne higyjünk a rémhíreknek, bármily tetszetős formában is terjesztik, és semmi esetre se terjesszük azokat egészen bizalmas körökben sem. Keveset beszéljünk és semmi nyilatkozatot ne tegyünk érett megfontolás nélkül, amig a beszédet és nyilatkozatot a körülmények fenti 1. pont szerint meg nem kívánják.
7. Különösen fontos kötelességünk, hogy híveiknek a riasztó hírek és események közepette biztonságot és nyugodtságot adjanak bízó és nyugodt magatartásukkal, okos, higgadt és rendületlen bizalmat sugárzó szavaikkal.
Tudjuk, hogy a rendkívüli nehézségek közt rendkívüli kegyelmeit is megadja Isten, és senki hibáján kívül nem fogja nélkülözni a legnehezebb megpróbáltatások közt sem Isten erős segítségét.
Legyenek önmaguk is meggyőződve, és híveiket is okos tapintattal győzzék meg róla, hogy közös bátor kitartásunk megerősíti az esetleg ingadozó, gyenge hívőt is; viszont minden egyes katolikus hívő és különösen papnak önfeláldozó, a nehézségektől vissza nem riadó bátorsága és hűsége a közösség javára is van. Tapasztalataink igazolják, hogy mindenütt, ahol az egész közösség és papság megalkuvás nélkül kitartott a katolikus szent hit és egyház mellett, a nehézségek is csökkentek; viszont a gyávaság, a megalkuvás és az önös érdekek keresése fokozta a nehézségeket és veszedelmeket.
Az egyház már sok vihart élt át, de mindegyikből mgújultan és megerősödve lépett elő. Az istenhit és annak legtisztább formája: a katolikus vallás nemhogy hanyatlóban volna, hanem hathatósabb és diadalmasabb, mint valaha. Erősítsük meg híveink lelkében is ezt a biztonságtudatot, hogy a mi hitünk letörhetetlen és diadalmasan túlél minden emberi alkotást (1Jn 5,4)
8. Meggyőződésünk, hogy protestáns testvéreinket nem veztei semmiféle olyan szándék, amilyenekről a riasztó hírek szólnak. Ha mégis történne felelőtlen kísérlet, a józan okosság kívánja, de hitünk is kategorikusan parancsolja, hogy Tisztelendő Testvéreim eleve is határozottan utasítsanak vissza minden esetleges tervezgetést, bármi tetszetősnek látszó legyen is annak az indokolása.
9. Megtörténhetik, hogy papjainkhoz és híveinkhez is bizonyos íveket visznek majd aláírásra, amelyek nyíltan vagy burkoltan és megtévesztő szavakkal hittagadást tartalmaznak. Szent hitünk a legdrágább kincsünk, ebben semmiféle alkudozásnak nincsen helye; gondoljunk a történelemben az ún. "libellatici" esetére. Ne adjanak hitelt akkor sem, ha valaki reám hivatkoznék. Magatartásunkról és a tudnivalókról a magunk útján tájékoztatjuk papjainkat és híveinket. Köteleségünk tehát az ívek aláírását bármily fenyegetés, ígéret és megtévesztés ellenére is azonnal visszautasítani. Aki kezdettől fogva megingathatatlannak mutatkozik, azt kevesebb kísértés éri, és Isten kegyelméből sziklaszilárdan fog megállani. (Fil 4,13)
10. Az egész egyetmes katolikus szent egyház szeme most rajtunk van, és milliók imádkoznak értünk, hogy hitünk meg ne fogyatkozzék és állhatatosak maradjunk a hit egységében! Büszkék lesznek reánk, ha megálljuk helyünket. Népünk jövője és boldogulása is függ attól, hívek maradunk-e egyházunkhoz, édes Anyánkhoz. Sanguis martyrum semen christianorum.
11. Ezért nagyon kérem és nyomatékosan kívánom, használják fel T. Papjaim a kegyelem eszközeit, és erre híveiket is ne csak buzdítsák, hanem példaadásukkal és gyakori alkalmak adásával vezessék is. Különösen:
- a). Sokat és buzgón imádkozzanak az állhatatos hűség kegyelméért; ezért imádkoztassák híveiket is, közös imádságokat is végezzenek.
- b). Használják fel az október havi Rózsafüzér ájtatosságot arra, hogy a Boldogságos Szűz pártfogását és közbernjárását biztosítsuk magunknak a nehéz időkben. A csíksomlyói Mária őrizze meg újra népünk szent, katolikus hitét!
- c). Csütörtöki napokon tartsunk imaórát egymásért és híveinkért, és rendezzük meg nyilvánosan is ezt a templomi ájatatosságot. Ahol T. Papjaim alkalmasnak tartják az ünnepélyes szentségkitételt, akár egész éjjelen át is a megfelelő óvatossággal, erre készségesen általános engedélyt adok.
- d). Bátor bizalommal forduljunk a Szentlélek Istenhez, az erősség Lelkéhez, és terjesszük híveink közt is a Szentlélek tiszteletét.
- e). Végül ne mulasszák el bármi nehézség ellenére se a felnőttek hitoktatásának szent kötelességét, és magasztos kiváltságát. Különösen fontos, hogy híveink ismerjék hitüket és egyházukat és lelkesedjenek érte.Az erre vonatkozó hitoktatási vázlatokat rövidesen T. Papjaim kezébe juttatom.
- f). T. Testvéreim ismételten olvassák és elmélkedjék át a p. u. XXI. vasárnap szentleckéjének a szövegét. (Ef 6,10-17)
ÁRON püspök
NB. T. Testvéreim rendeleteimet és leveleimet pontosan közöljék a hívekkel úgy, ahogy előírom. A Ft. Főesperes Urak pedig őrizzék ellen. Az esetleges mulasztásokból származó következményekért mindenki személyesen felelős.