A 2014. július 7. és 9. között megszervezett papi Márton Áron zarándoklatunk hétfő reggel közös szentmisével vette kezdetét a csíksomlyói kegytemplomban (1. kép). Csíksomlyó többszörösen is kapcsolódik boldogemlékű Áron püspökhöz, az itt végzett néhány év iskola, de még annál is inkább a későbbi emlékezetes pünkösdi búcsúk által. Nagy püspökünk mondotta: "Bölcsőm közönséges deszkából volt összezárva, amilyen lesz a koporsóm is. De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koszorúja gyökerével sziklába kapaszkodik, s makacsul állja a viharok tépését; ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött ott van Isten, s beléje vetik bizalmukat. Innen jöttem, s nem hoztam mást, csak a halálos szerelmet népem és az emberek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítettek el, és örökítették át a századok során".
A csíksomlyói ferences zárdában elfogyasztott reggeli után, zarándokutunk első állomásaként Csíkszentdomokos következett, boldogemlékű Áron püspök szülőfaluja. Itt Lázár Csilla igazgató mutatta be a Márton Áron Múzeumot (2-4. kép) és ismertette mindazt, amit Isten Szolgája hagyatékának ápolása és megismertetése ügyében tesznek, kezdve az évenként megszervezett konferenciáktól, a különböző publikációkon át, a történészek kutatásának felkarolásáig. Csiby László plébános a templomban végzett közös ima után beszélt a templomról, Áron püspökről (5. kép).
A Segítő Nővérek csíkszentdomokosi házában ebédeltünk (6. kép), és így indultunk neki a Máramarossziget felé vezető hosszú útnak. Ezt előbb egy önkéntes rövid megszusszanás szakította meg a szászrégeni plébánián, majd a busz-elektronika diktált háromnegyed órás pihenőt a sofőrnek. Ekkor már tudtuk azt, ami előbb csak sejtés és gyanú volt, hogy a rövidebb út nem feltétlenül a gyorsabb, így korrigálni kellett az útvonalat, nem kifejezetten jóminőségű úton. Főegyházmegyénk határához közeledve, a szórványvidéken, nagyon átéreztük Áron püspök szavait: "A nagy területen, az Egyházmegye ősi határai között (...) vannak messzi területek, ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamelyik völgybe eldugva, vagy a helység szerényebb pontján meghúzódva áll egy katolikus templomocska, amely öt, tíz, sőt több egyházközségbe szétszórt kicsiny nyáj fölött őrködik. S ezek is édestestvéreink, mostoha sorsban, elhagyatva, veszélyek közé kidobva."
Késő este futott be autóbuszunk Máramarosszigetre, szinte egyidőben a kalocsa-kecskeméti főegyházmegyéből érkező Tóth Tamás és Menyhárt Sándor atyákkal, akik csatlakoztak zarándoklatunk máramarosszigeti szakaszához. A fáradtság ellenére is jóhangulatban elfogyasztott vacsora után mindenkinek jól esett az éjszakai pihenés.
Keddi reggelink után, a börtönmúzeum bejáratánál csatlakozott immár 24 fős csoportunkhoz Jakubinyi György érsek, Hurgoi János érseki titkár, László Rezső kapnikbányai plébános és Melega Péter szatmári püspökségi gazdasági igazgató, valamint Reszler Mihály máramarosszigeti főesperes (8. kép). Fürtös Róbert muzeológus idegenvezetett a börtönmúzeumban (9-14. kép), hangsúlyosan kitérve az ott raboskodott 77 katolikus egyházi személyre, köztük 10 görög és 6 római katolikus püspök. Az 1949. június 21-én letartóztatott Márton Áron püspök a bukaresti és jilavai börtönök rabja volt az ítélet kihirdetéséig, 1951. augusztus 6-ig. A nagyenyedi börtönben eltöltött pár hét után, 1952. szeptemberében érkezett meg Máramarosszigetre, ahol 1954. májusáig, a Bukarestbe való átszállításáig tartották fogva. A börtönmúzeumban, a megemlékezés helyeként kialakított térben végzett közös ima után (15-16. kép), a 45-ös cellában mutattuk be a szentmisét, amelyben egykor Áron püspök is raboskodott (17. kép). A szentmise után mindenkinek volt lehetősége egyénileg is végigjárni a börtönmúzeumot.
Ebéd után a Tisza partján lévő városszéli temetőt kerestük fel, ahová nemcsak a város szegényeit temették, hanem a börtönben elhunyt rabokat is (18. kép). Az 50-es években 200 rabból 52 halt meg az embertelen körülmények következtében. Legtöbbjük a szegények temetőjében nyugszik, jeltelen sírhantokban, köztük Boga Alajos gyulafehérvári titkos ordinárius is, akit 1950. május 12. hajnalán tartóztattak le, és a máramarosszigeti börtönben halt meg 1954. szeptember 14-én. Az emlékükre állított kereszt megkoszorúzása és valamennyiükért elmondott ima után (19-20. kép), a temető harangját is megkondítottuk (21. kép). Az előző este és aznap reggel hozzánk csatlakozott társainktól elbúcsúzva, zarándokcsoportunk a 20 km-re lévő Szaplonca híres vidám temetőjét kereste fel (22. kép). A humoros fejfáinak köszönhetően világszerte ismert egyedi temető és templom egykor görögkatolikus volt, de a jelenleg is folyó ortodox "restaurálás" nyomán aranyozott mozaikok váltják fel az egykori freskókat (23. kép). A szaploncai zsidó temető árván düledező sírkövei láttán önkéntelenül is elszorul a kisebbségben élő ember torka: lassan már ez (se) őrzi emlékét a száz éve még a falu lakosságának egynegyedét kitévő zsidóságnak...
A vacsoráig rendelkezésre álló időt mindenki a maga kedvére használta fel: ki beszélgetésre, ki a közeli zsidó temető, vagy református ill. görögkatolikus templom meglátogatására. Reszler Mihály főesperes nemcsak a börtönmúzeumban bemutatott szentmiséhez szükséges kellékekről gondoskodott, hanem esti közös imára (25-26. kép) és paptestvéri együttlétre is vendégül látott a plébánián (24. kép), miután megismerkedtünk a templom történelmével és nevezetességeivel (27. kép).
A zarándoklat harmadik napján, visszautunk utolsó állomása Dés volt, ahol Áron püspök börtönévei alatt, valóságos klandesztin teológiát működtettek az 1952 pünkösdjén odatelepített és kötelező lakhelyre ítélt ferences atyák. Az egyházmegye igazi szellemi és lelki központja volt a dési ferences zárda, az Áron püspökhöz való hűség bástyája. Nem lehetett véletlen, hogy Gurzó Anaklét atyát, a dési titkos papképzés fejét, 11 társával együtt épp 1955. március 25-én tartóztatták le, amikor a börtönbüntetés felfüggesztése után Áron püspök visszaért Gyulafehérvárra és újra kezébe veszi az egyházmegye vezetését. Miután Jenő atya (29. kép) ismertette zarándokcsoportunkkal a zárda és templom történetét, közösen ünnepeltük a szentmisét a szép számban összegyűlt dési hívekkel (30-31. kép). A zárda refektóriumában elfogyasztott ebéd után (32. kép), a csíksomlyói kegytemplomhoz visszavezető utunkon már csak egy rövid megállót tettünk a szászrégeni plébánián.
Papi zarándoklatunk rövid képes krónikáját a dési zárdatemplomban bemutatott szentmisénk befejeztével készített csoportképpel zárjuk (33. kép): Tamás József segédpüspök; Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános és Márton Áron püspök egykori titkára; Oláh Dénes főesperes, marosvásárhelyi plébános; Vízi Zakariás kolozsvári (Mária Szeplőtelen Szíve) plébános; Bara László marosvásárhelyi (Szent Erzsébet) plébános; Tankó Szilveszter csíkszentmihályi plébános; Oláh József székelyszenttamási plébános; Csedő István tekerőpataki plébános; Csala László csíkmenasági plébános; Boros Vilmos nyújtódi plébános; Opra István szentkatolnai plébános; Fekete József sepsikőröspataki plébános; Tifán Lajos futásfalvi plébános; Bartos Károly sárfalvi plébános; Balla Árpád szászrégeni plébános; ifj. Tamás József lázárfalvi plébános; György-Mihály Levente kézdivásárhelyi (B. Özséb) káplán; Péter Sándor nyug. plébános; Kovács József borzonti és Majláth Tihamér kézdivásárhelyi kispap; Ferencz Kornélia a Mária Rádió munkatársa és a tavalyi zarándoklat szervezője, valamint a mostani szervező és jelen sorok írója, Kovács Gergely posztulátor Rómából.
Hiszem, hogy a zarándoklat nemcsak gazdagította eddigi ismereteinket Áron püspökről, nemcsak erősítette a papi közösséget, hanem bár egy kicsivel jobb tanítványai lettünk Mesterünknek és boldogemlékű Márton Áron püspökünknek. Adja Isten, hogy mi is elmondhassuk vele együtt: "nem hoztam mást, csak a halálos szerelmet népem és az emberek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítettek el, és örökítették át a századok során".
Hálás köszönet Boros Vilmos és Opra István plébánosoknak, valamint Kovács József és Majláth Tihamér kispapoknak az itt közzétett fényképekért.
Márton Áron kezdőoldal
Aktuális: hírek, események
Kapcsolódó:
A máramarosszigeti börtönmúzeum facebook-bejegyzése
