"Ha jól számolom, 28 településről érkeztünk: Erdélyből és Budapestről, katolikus és református vallásúak, gyakorlatilag minden korosztályt képviselve" – köszöntötte Kovács Gergely atya, a szentté avatási ügy posztulátora és a zarándoklat vezetője az 50 fős csoportot, a csíksomlyói kegytemplomban ünnepelt reggeli szentmisén. A Szűzanyához imádkozva és az ő oltalmát kérve, ezúttal is Csíksomlyóról indult el a Márton Áron zarándoklat, immár hatodik alkalommal, hogy július 6. és 8. között végigjárja boldogemlékű püspökünk életének meghatározó helyszíneit.
A zarándoklat különös figyelmet fordított a Ferenc pápa által elrendelt megszentelt élet évére és a Gyulafehérvári Főegyházmegye által meghirdetett szórvány évére, ahogy arra a szentmise főcelebránsa, Fr. Urbán Erik érseki helynök is rámutatott.
A zarándokbusz Csíkdánfalván állt meg először, ahol a főesperes-plébános fogadta a csoportot. Bara Ferenc atya 26 évesen lett Áron püspök titkára, 1978 augusztusában. Megtapasztalhatta az akkor már súlyosan beteg főpásztor jóságát, de azt is, hogy mennyire határozott és hajthatatlan, ha az állam beavatkozásai ellen kellett fellépnie. Megilletődve mesélte el Áron püspök földi életének utolsó szakaszát, egészen a főegyházmegye védőszentje ünnepén, Szent Mihály napján, 1980. szeptember 29-én bekövetkezett haláláig. Mikor visszaadta lelkét a Teremtőnek, éppen a másodikat harangozták a búcsús szentmisére.
Szentéletű püspökünk életével, tanításával és hagyatékával való részletes megismerkedés szülőfalujában, Csíkszentdomokoson kezdődött, a korábbi egyházi iskola épületében 2010-ben kialakított Márton Áron Múzeumban. Minden bizonnyal sehol sem lehet rendszerezettebben megismerkedni Áron püspökkel, mint itt. A múzeum vezetője, Lázár Csilla tanárnő nyújtott a zarándokoknak gazdag képet az életútról, lerakva a zarándoklat alapjait.
A szülőház helyén álló épület megtekintése után, a zarándokok a helyi templomot keresték fel, ahol a háromnapos Áron a keresztség szentségében részesült, 1896. augusztus 31-én. Csiby László plébános megmutatta a szülőfalunak adott püspöki ajándékokat is: egy ezüst kelyhet és paténát. Elmondta, hogy 1599-ben a Pásztorbükknek nevezett helyen gyilkolták meg Báthory András bíborost, amiért VIII. Kelemen pápa átokkal sújtotta a községet. A gyilkosság helyére 1816-ban keresztet állítottak, amely ma a templom udvarában áll, a Pásztorbükkön pedig kápolnát építettek.
Az ebéd ezúttal is a segítő nővérek Szent Margit házában volt, amely ugyan Áron püspök halála után, de az ő óhajának köszönhetően épült fel. Az ebéd végén Kovács Gergely atya meglepetésként adta át a májusban viceposztulátorrá kinevezett és a zarándoklatokhoz első ízben csatlakozó Kasza László atyának a szentszéki képzést és sikeres vizsgát tanúsító oklevelet. Ezután Darvas Piroska nővér nyújtott bepillantást a szerzetesrend történetébe és személyes hivatásának alakulásába.
Máramarosszigetre tartva, az autóbusz áthaladt Márton Áron két első szolgálati helyén, Gyergyószentmiklóson, ahol három évig szolgált káplánként és hittantanárként 1925 és 1928 között, és Gyergyóditrón, ahol 1924-es szentelése után elkezdte papi működését. A szászrégeni plébániatemplomnál Balla Árpád plébános fogadta a zarándokokat, Áron püspöknek templomkertben álló szobra előtt, amely Jorga Ferenc helyi művész alkotása. A templom üvegablaka között található egy Márton Áront ábrázoló is, 2002-ből.
Az innen Máramarosszigetre vezető út alatt a Gyulafehérvári Főegyházmegye által meghirdetett szórvány éve adta az alaphangot. A főegyházmegye eme peremvidékére jól illenek Áron püspök szavai: "A nagy területen, az Egyházmegye ősi határai között vannak … messzi területek, ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamelyik völgybe eldugva, vagy a helység szerényebb pontján meghúzódva áll egy katolikus templomocska, amely öt, tíz, sőt több egyházközségbe szétszórt kicsiny nyáj fölött őrködik. S ezek is édestestvéreink, mostoha sorsban, elhagyatva, veszélyek közé kidobva. Megható, ahogy hitükhöz ragaszkodnak, a szervezettség, közösség és tömeges együttlét megtartó ereje nélkül is kitartanak, a tömegvonzásnak ellenállnak, és áldozatokat hoznak erejükön felül."
A zarándoklat második napja Áron püspök életútja legnehezebb szakaszának helyszínét járta be, a máramarosszigeti börtönben 1997-ben megnyitott Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumát. A börtön köztörvényes bűnözők részére épült 1897-ben, de 1950 és 1955 között kizárólag politikai foglyokat őriztek itt: elsősorban a két világháború közötti politikai elit tagjait, illetve püspököket, papokat, szerzeteseket. 1950 és 1955 között 58 egyházi személyt tartottak fogva itt, 19 római katolikust, 38 görögkatolikust és 1 ortodoxot. Áron püspök a különböző börtönökben eltöltött összesen mintegy öt és fél évből 1951. szeptember 19-től 1954. május 27-ig volt a máramarosszigeti börtön 45-ös cellájának a foglya. A körülmények nagyon mostohák voltak, a kommunizmus idején kétszáz itt őrzött személyből 53 halt meg – mondta el Fürtös Róbert muzeológus. Napközben csak az ágy szélén ülhettek, feküdni nem volt szabad. Rengeteget fáztak. A cella sarkában található küblibe kellett elvégezniük szükségüket, társaik szeme láttára. A börtön disznajának is jobb étel jutott, mint a foglyoknak, mivel az a börtönőrök ételének maradékát kapta meg. Áron püspök később mégis Isten szeretete iskolájának nevezte a börtönt, ahol megtanult szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez vagy felekezethez.
A börtönmúzeum meglátogatása a kisebb udvarban kialakított ökumenikus kápolnában ért véget, ahol a zarándokok gyertyát gyújtottak és imádkoztak a kommunizmus áldozataiért.
Ezután szentmisén vettek részt a máramarosszigeti plébániatemplomban, ahol Reszler Mihály főesperes fogadta a csoportot. A szentmisét Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános főcelebrálta, aki 1973 és 1978 között volt Áron püspök titkára és harmadízben vesz részt a zarándoklaton.
Délután a zarándokok felkeresték a "szegények temetőjét", azt a város peremén fekvő, Ukrajnától csak a Tisza által elválasztott területet, amely 1997-ig működött temetőként, azóta a börtönmúzeumhoz tartozó emlékhely. Itt temették el a város szegényeit és árváit, az elmegyógyintézet halottait, valamint a börtönben elhunyt rabokat. Itt nyugszik valahol, jeltelen sírban, a máramarosszigeti börtönben 1954. szeptember 14-én elhunyt Boga Alajos is, aki általános helynökként Áron püspök letartóztatása után egy ideig az egyházmegyét irányította. A görögkatolikus egyház által állított kereszt az ő emlékezetét is őrzi. A zarándokcsoport itt és a szabadtéri oltárnál is imádkozott az áldozatokért és Áron püspök boldoggá avatásáért. Az oltárba a III. Márton Áron zarándoklaton helyezték el a boldogemlékű püspökünk szülőfalujából származó földet tartalmazó urnát, míg a rákövetkező alkalommal a Boga Alajos szülőfalujából, Csíkkozmásról származó földet tartalmazót.
A zarándoklat következő állomása a dési ferences kolostor volt. A buszúton a zarándoklat társ-szervezője, Ferencz Kornélia, valamint Kovács Gergely, Kasza László és Csíki Dénes atyák ismertették a dési ferences kolostor fontos szerepét a kommunizmus idején. Miután Áron püspököt a katonai hadbíróság elítélte és 1951. augusztus 14-én nehéz vasba verve megérkezett a nagyenyedi börtönbe, augusztus 20. éjjel a hatalom 39 kolostort s zárdát ürített ki, Máriaradnára hurcolva el 180 ferencest és 22 jezsuitát. 1952 pünkösdje előtt innen osztják majd szét őket, a ferenceseket a dési, kőrösbányai és esztelneki zárdákba. Désre került a rend vezetősége, így lesz az Áron püspökhöz hű szellemi központtá és válik a folytonosság helyévé, ahol a papképzést is folytatják titokban.
Désre megérkezve Fr. Fekete Jenő templomigazgató ismertette a zarándokcsoporttal a rendház történetét és a ferences jelenlét kezdeteit a településen. A közös esti imádság és vacsora után a zarándokok Kolozsvárig folytatták útjukat.
A harmadik és egyben utolsó nap reggelén a zarándokok a Sófalvi János atya főcelebrálásával bemutatott szentmisén vettek részt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ahol Márton Áron 1936. márciusától előbb megbízott, majd kinevezett plébános volt, és ahol 1939. február 12-én püspökké szentelték.
A Kolozsvár-Gyulafehérvár útszakaszon a szamosújvári és nagyenyedi börtönök mellett elhaladva, Kasza László atya arról a sajnos csak szűkebb körben ismert erdélyi vértanúkról szólt, akik munkatáborban vagy börtönben adták életüket hitükért: Ambrus György plébános (1), Dr. Boga Alajos ordinárius (2), Bokor Sándor plébános (3), Dr. P. Boros Fortunát OFM (4), Fekete János főesperes (5), Gajdátsy Béla rektor (6), Hajdu Gabriella OSU (7), Maczalik Győző püspök (8), Pálfi János plébános (9) és Sándor Imre ordinárius (10). Csíki Dénes atya Áron püspök letartóztatásának helyét mutatta meg a marosszentimrei letérőnél.
Márton Áron több mint negyven éven át vezette az egyházmegyét, s a börtönben töltött évek kivételével a gyulafehérvári püspöki palotában élt. A zarándokok csoportképet készítettek Márton Áronnak a püspöki palota udvarán található szobránál, amelyet Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész készített és 2013. június 29-én áldott meg Jakubinyi György érsek. A hőség ellenére is igazi élmény volt a püspökség kertjében való séta, ahol a főpásztor mindig szívesen töltötte idejét, különösen az 1957. júniustól 1967. novemberig tartó kényszerlakhely idején, amikor a püspöki palota és kert, valamint a székesegyház jelentette a mozgásterét.
Ezután Áron püspök dolgozószobáját tekintették meg, ahol Csíki Dénes atya nem csak személyes emlékeket idézett fel, hanem megmutatta, hogy hol volt az 1956. augusztus 21-22-én beszerelt lehallgató berendezés, amellyel napi 15 órán át hallgatták le folyamatosan. A zarándokok megállhattak a szentéletű főpásztor halálos ágya mellett, majd a püspöki tanácsterem megtekintése után együtt imádkoztak a püspöki kápolnában.
A székesegyház és annak csonkatornyában berendezett emlékszoba meglátogatása után, a zarándoklat a székesegyház kriptájában ért véget, Márton Áron püspök földi nyughelye előtti tiszteletadással. Gyertyát gyújtva közösen mondták el a szentté avatásért való imát.
A papnevelő intézetben elfogyasztott ebéd további lehetőséget nyújtott arra, hogy Áron püspöknek az intézettel, annak tanáraival és növendékeivel való bensőséges és atyai kapcsolatáról is szó essen.
A Csíksomlyóra visszavezető buszúton ki-ki elmondhatta, hogy mit jelentett számára a zarándoklat, miben lett gazdagabb, milyen jó elhatározással tér haza. Fontos, hogy mindannyian beszéljünk Áron püspökről családunkban, ismerőseinknek, szomszédjainknak, munkatársainknak. Legfőképp ne feledjük, hogy nem elég ismerni és megcsodálni nagy püspökünk alakját és tanítását, ha nem követjük a nagyszerű példát.
Az élménybeszámolókból kiderült: bár úgy tűnhet, hogy sokat beszélünk nagy püspökünkről, sokan nem is hallottak róla, vagy felületesek és hiányosak ismereteik. Különösen a fiataloknak adott sok új információt a zarándoklat, hisz nem éltek a kommunista időben és keveset tudnak róla. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették a diákok és a fényképeket készítő Kalányos Ottó kispap részvételét. Isten fizesse meg mindenki imáját, segítségét és támogatását!
A szervezők szeretettel hívnak és várnak mindenkit a szeptember elején sorra kerülő hetedik zarándoklatra, amelynek részletes programja és a jelentkezéshez szükséges információk hamarosan elérhetőek lesznek itt, a honlapon, az Erdélyi Mária Rádió és más csatornák által.
Kapcsolodó anyagok:
- Az első nap fényképei
- A második nap fényképei
- A harmadik nap fényképei
- A zarándoklat meghirdetése