Az elmúlt év október 25-én jelent meg a Hittani Kongregáció Ad resurgendum cum Christo („Hogy feltámadjunk Krisztussal”) kezdetű instrukciója a Katolikus Egyház temetési szertartásával és eljárásával kapcsolatban. Ebben többek között kifejti, hogy egyházunk továbbra is azt képviseli, hogy a temetés legteljesebb formája az elföldelés, de megengedett a hamvasztás is, jóllehet mindkét forma csak temetőben, vagy arra kijelölt kultikus helyen végezhető csak el. Az instrukció nemet mond az elhunytak hamvainak szétszórására vagy otthon őrzésére, és előírja, hogy az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen, vagyis temetőben vagy templomban, vagy megfelelő egyházi hatóság által kifejezetten erre a célra kijelölt helyen. Ebből következik, hogy temetési gyászmisét az urna jelenlétében végezni és az urnát beszentelni nem lehet, ha az urnát hazaviszik, vagy a hamvakat szétszórják. Háznál sem végezhető szertartás az urna elhelyezésekor. A hozzátartozó természetesen továbbra is kérhet gyászmisét az elhunytért.

(részlet a I./2017. érseki körlevélből)

Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.