„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot” olvassuk Márk evangéliumában (16, 15). Ez az Egyház létalapja és küldetése. Nem emberi elgondolásból, hanem isteni rendelés alapján végzi feladatát. Sokrétű tevékenysége nem végezhető anyagi háttér nélkül. Az anyagiakra való ráutaltságunk természeti törvényen és isteni rendelésen alapul. Felelősek vagyunk azért, hogy az anyagi javakat okosan használjuk fel Krisztus egyháza javára. (lásd E.Zs:  Anyagi javak az Egyház szolgálatában).

A központi járulékok félévenkénti befizetésére különféle hangnemű felszólítások érkeztek már az egyes plébániákra. Ez most elmarad. Hálás köszönetemet fejezem ki azoknak a paptestvéreknek, akik megértették, hogy sem az Egyházmegyei Hivatal, sem pedig a rászorulók megsegítése nem működik kellő anyagi háttér hiányában. Köszönöm a járulékok későbbi beküldését azoknak is, akiket ezek a sorok emlékeztettek a szükséges intézmények működésének biztosítására, jelen helyzetben különösen kötelességüknek érzik, hogy a leginkább rászoruló plébániák és ott szolgáló paptestvéreink támogatásához ezáltal is hozzájáruljanak. „A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint. Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.” (ApCsel 11,29-30).

(részlet a 2020/IV. érseki körlevélből)
 

 

Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.