Ha azt mondanák, hogy holnapután kell vinni önteni, akkor már lehetne – fogalmazott Sárpátki Zoltán, a Márton Áron-szoborkompozíció elkészítésével megbízott szobrászművész.


Sárpátki Zoltán műhelyében. Egy ilyen munkát csak abbahagyni lehet

Műtermében elkészült a csíkszeredai Szabadság térre szánt, a bérmálás szentségét kiszolgáltató Márton Áron püspököt, egy bérmálkozó lányt és ennek bérmakeresztanyját ábrázoló szoboregyüttes gipszváltozata.

A Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal megbízásából a művész körülbelül két éve fogott hozzá a szoborcsoport elkészítéséhez. „2012 decemberében fogtunk neki a vasvázszerkezetnek, ez körülbelül egy hónapot vett igénybe, azután kezdtem az agyag felpakolását 2013 január végén. Ez tartott egészen 2014 végéig, akkor nekifogtunk gipszbe önteni. Úgy döntöttem, inkább pozitívból kiöntöm az egész szobrot, igaz, hogy hosszú munkafolyamat volt, de a lényeg az, hogy ha bármilyen atrocitásnak ki lesz téve a szobor az évek folyamán, akkor van, ahová nyúlni, tehát van egy pozitív, és lehet önteni belőle bármikor negatívot. Ez a megrendelőnek is megnyugtató” – mondta Sárpátki, miközben felelevenítette a munkafolyamat fontosabb stációit.

A szoborcsoport részei jelenleg darabokból állnak, másképp nem is lehetne szállítani és kiönteni sem. Az összerakásnál ott lesz a szobrászművész is. „Darabokban kell kiönteni. Én kell összerakjam s összecsiszoljam. Az öntésnél, akármennyire igyekszik az ember, eltolódások vannak, a gipsz is deformálódik valamennyire. Én a munkába majd akkor fogok ismét bekapcsolódni, amikor a negatívok elkészülnek. A szobrokról negatívokat vesznek, majd viaszpozitívokat fognak kialakítani. Ha szükséges a portréknál, kezeknél korrigálni, akkor annál is ott leszek. A viaszpozitívokat samottba formázzák, kiégetik, megmarad a viasznak a negatívja a samottban, abba öntik be a bronzot. Ez több darabból lesz, melyeket majd összehegesztenek. Következik a cizellálás, csiszolás, patinázás, amelynél szintén ott leszek” – magyarázta.

Az alkotó úgy véli, egy ilyen munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni. „Életem végéig lehetne ezen dolgozni. De kell legyen egy megállj, mert a végtelenségig nem lehet csinálni. Az öntéssel is lesznek majd problémák, olyan nincs, hogy ne legyen, de mindent meg lehet oldani. Az igaz, hogy gipszben meghal a forma, vagyis úgy van, hogy agyagban megszületik, gipszben meghal és bronzban feltámad.”

Azt még nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kerül sor a szobor bronzba öntésére. Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere szerint a kivitelező is megvan a bronzöntésre, de mivel több ütemből álló munkáról van szó, egyelőre még nem tudtak szerződést kötni a Magyarországon élő öntővel. „A licit lezajlott, az eredmény megvan, neki vannak a legjobb referenciái, árban is ő a legolcsóbb, csak ugye több szakaszban kell teljesíteni, ezért meg kell találjuk az együttműködésnek a szerződésben vállalható formáját. Ez egy rendhagyó dolog, nem olyan, mint egy akármilyen építkezés, sok mindenre figyelni kell, és ha már megkötöttük a szerződést, utána már nehéz rajta módosítani” – mutatott rá az alpolgármester.

Péter Beáta, Székelyhon.ro, 2015.02.24.

Articol
Pentru Ziua Mondială a Misiunilor din 2026, care marchează centenarul acestei celebrări, instituită de Pius al XI-lea și atât de dragă Bisericii, am ales tema „Una în Cristos, uniți în misiune”. După Anul Jubiliar, doresc să îndemn întreaga Biserică să continue cu bucurie și zel în Duhul Sfânt drumul misionar.
Articol
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.
Articol
Iubiți frați și surori, calea din fața noastră este clară, chiar dacă nu este ușoară. Suntem chemați să ne lăsăm inimile să se reînnoiască, pentru a putea căuta pacea și grija pentru creație. Scriptura ne îndeamnă să ne păzim inimile, căci tot ceea ce facem izvorăște din ele (cf. Prov 4,23).