Gábor Áron szülőfalujában nem mindennapos eseményre került sor, a zsúfolásig telt Szent Miklós római katolikus templomban az egyházközség búcsúját és a templomszentelés kétszázadik évfordulóját ünnepelték meg. A kettős ünnepséget ft. Tamás József püspök is megtisztelte jelenlétével, aki a megemlékező szentmise főcelebránsaként megszentelte a Bodó Csaba helybeli fafaragó által készített és az egyházközségnek ajándékozott faragott emléktáblát, melyen a kétszáz éves templom lelkipásztorainak neve és szolgálati idejük olvasható.

A szentmisén közreműködött a Kelemen Antal által vezényelt rétyi fúvószenekar, valamint az egyházi énekkar.
A szentbeszédet Szabó Lajos sepsiszentgyörgyi kanonok mondta, aki képzeletbe­li interjú keretében idézte meg a templom védőszentjének, Szent Miklósnak az alakját, a szent életű püspök életét és munkásságát méltatva. A kanonok a bereckiek utol­só mentsvárának nevezte Isten Házát. A szentmise végén Balogh András, a művelődési központ igazgatója kért szót, és elmondta, hogy a Bereckben született, jelenleg Buda­pesten élő és alkotó Ballonyi Pál Margit festőművész három olajfestményt adományozott a községnek, a Szent Mik­lós-templom főoltárát ábrázolót az egyházközségnek, a másik kettőt pedig a polgármesteri hivatalnak és a művelődési központnak. A festőművészt Feren­tzi László iskolaigazgató, Bodó Csabát pedig Tibád Sándor ny. történelemtanár méltatta. A Comenius-iskola tanulói az Emlékezve a múltra, hittel élve a jelent, bízva fogadva a jövőt című, Balogh András által összeállított pódiumműsort mu­tatták be, majd az énekkar Khell Gabri­ella zenetanár vezényletével az alkalomhoz illő énekszámokat adott elő. A kettős ünnepség a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget.

 

Iochom István, Háromszék, 2010. december 7.


Templomszentelési ünnepség Bereckben

Gábor Áron szülőfalujának római katolikus hívei és számos meghívott, közéleti személyiség — többek között Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete és ft. Tamás József segédpüspök — jelenlétében a hétfőn, december 6-án 11 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében emlékeznek meg a Szent Miklós-templom felszentelésének kétszázadik évfordulójáról.

A monumentális templom 1803 és 1810 között épült, a klasszicista építészet stílusjegyeit viseli. Belhossza 34,60, belmagassága 11, szélessége 13 méter, harangtornya pedig 31,35 méterre emelkedik. A főoltár nagyméretű olajfestménye a templom védőszentjét, Szent Miklós püspököt ábrázolja, Csűrös Miklós kolozsvári festő készítette 1837-ben. A templom orgonája Kolonits István orgonaépítő mester munkája, 1865-ben készült kézdivásárhelyi műhelyében.

Bereck középkori temploma a mai temető helyén állt, és a felszínre került kövek alapján gótikus építmény lehetett. A jelenlegi templom keresztelőkútja minden valószínűség szerint ebből a középkori templomból maradt fenn.

A Szent Miklós-templom elődjét a mostani helyén 1569-ben építették, és méreteiben sokkal szerényebb volt. 1754 és 1757 között tornyot is emeltek hozzá, de az 1802-es pusztító földrengés annyira megrongálta, hogy le kellett bontani. Ebből a templomból csupán egy barokk oltárrész maradt meg, mely a jelenlegi templom kápolnájában található. Az 1977-es földrengés nagy kárt okozott a templom falaiban, ezeket vasbeton gyűrűkkel kellett megerősíteni. A toronyban három harang található, műemlék haragja 1775-ben egy brassói harangöntő műhelyben készült, és 1849-ben megmenekült a beolvasztástól. E templomban keresztelték meg többek között Gábor Áront és Illyés Kinga színművésznőt.

Iochom István, Háromszék, 2010. december 3.

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.