Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepét választotta dr. Kovács Gergely püspökké szentelése és érseki beiktatása időpontjául, helyszínéül pedig a gyulafehérvári székesegyházat. Mindez egy évvel ezelőtt, 2020. február 22-én történt. A jeles esemény első évfordulóját Gyulafehérváron, a járványügyi korlátozásokat szem előtt tartva, két részben: délben a papnevelő intézet dísztermében, délután pedig az érsekségen ünnepelték.

A délelőtti műsor keretében a papnövendékek Márton Áron életéből mutattak be egy jelenetet a nemrég kiadott lehallgatási jegyzőkönyvek alapján. Köszönetképp a főpásztor bejelentette, hogy létrehoz egy ötödéves kispap által évente elnyerhető ösztöndíjat, továbbá felkérte a kispapokat, hogy állítsanak össze egy székesegyházi kalauzt, amit ő saját költségén kiad, és az eladásból származó bevétel a kispapok terveinek megvalósítására szolgál majd.

Délután az ünnepi köszöntés keretében dr. Kerekes László segédpüspök mondott beszédet, amelyben feltette a kérdést: milyen lenne az élet az egyházmegyénkben, ha nem történt volna meg a tavalyi szentelés. “Itt sok találgatás lenne: az idős, nyugdíjas főpásztorunk és segédpüspöke nehezen bírná a sok lelkipásztori munkát (hiszen csak most látjuk, milyen sok a tennivaló); talán arra gondolnánk, hogy a Vatikán összepaktált Bukaresttel, ezért késik a főpásztor kinevezése; lehet, hogy megkísértene a gondolat, hogy még az Egyházban sem védik a kisebbségeket; vagy szomorúak lennénk, hogy nincs senki, akit ki tudott volna nevezni Ferenc pápa főpásztornak – és még sok lehetséges választ találnánk erre az esetre.” Majd így folytatta: “nem kell ezeket összeírjuk, mert a Földön van víz, nem lapos a Föld, vannak szakemberek és van Főpásztorunk”. “Ezért kell hálásnak lennünk, meg kell köszönjük a jó Istennek, hogy rajtunk van a szeme, megesik rajtunk a szíve. Minden évben, ha nem is többet, de legalább egy szívből jövő köszönömöt hadd mondjunk el az érsek atyának is, amivel kifejezzük örömünket, megbecsülésünket és tiszteletünket” – javasolta a segédpüspök, és azt kötötte még a hallgatóság lelkére: “Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban kell mindent végezni (csak ez lehetne egy életprogram az egész főegyházmegyénk számára)”; “fel kell vállalni a munkát maximálisan, keményen, mindenki ott, ahol van”; “ajándékként fogadjuk el egymást: a mi szeretetünkre van bízva a másik ember, a lelkipásztor, a közösség, akiből ki tudjuk szeretni a szépet és jót”. Ezt követően a jó Isten áldását kérte Kovács Gergely érsek főpásztori szolgálatára. Az ünnepi műsorban Bogdán Zsolt UNITER-díjas színművész és Oláh Mátyás csellóművész műsorát hallgathatták meg a jelenlevők. A Nyílt sebe vagyok a szívenszúrt világnak címen Dsida Jenő verseiből, leveleiből, prózájából Szugyiczky István által összeállított pódiumműsort 2014-ben mutatta be Bogdán Zsolt (Kovács Éva és Csutak Réka közreműködésével), e műsor verseiből kapott ízelítőt a hallgatóság, a szövegekre Oláh Mátyás csellóművész zenés válaszokat adott. Ezt követően Kovács Gergely szólt az ünneplőkhöz. Ad multos annos!

Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.