1. A teljes igazság keresése

1.1 A posztulátor. Egy szentté avatási eljárás első lépése, hogy kinevezik a posztulátort. Feladata, hogy az ügyet hivatalosan képviselje. A teljes igazságot kell keresnie.

1.2 A történészek. A teljes igazság keresése az eljárásban nemcsak a posztulátor kötelessége, hanem a történész szakértőké is. A történetírás első törvénye: «ne quid falsi dicere, ne quid veri tacere» (Cicero). „Az eljárásokat a legnagyobb gonddal kell lefolytatni és tanulmányozni, gondosan keresve a történelmi igazságot, tanúvallomások és okiratok által, azok teljességében [omnino plenae]” (XVI. Benedek, 2006).

Kutatni kell a történelmi hátteret, el kell helyezni a személyt a saját korában, az ő földrajzi régiójában.

 

2. Szentszéki rendelkezések: a történészek szerepe a szentté avatási ügyekben.

Két szentszéki dokumentum tartalmazza a szentté avatási perekre vonatkozó hatályos rendelkezéseket: II. János Pál Divinus Perfectionis Magister kezdetű apostoli konstitúciója (1983) és a Szentek Ügyei Kongregációjának Sanctorum Mater kezdetű instrukciója (2007), amely időrendben tárgyalja az eljárást, s így egyértelművé teszi az egymást követő feladatok sorrendjét.

A történész bizottságba legalább három történészt kell kinevezni (SM 68,§1), akik esküt tesznek arra, hogy hűségesen teljesítik feladatukat és megtartják a hivatali titkot (SM 70,§1). A posztulátornak az összes birtokában lévő dokumentumot át kell adnia a történészeknek (SM 19,§1).

A kiadatlan írások és minden dokumentum felkutatásának és összegyűjtésének végeztével a bizottságnak gondos és részletes jelentést kell készítenie (SM 75), amelyben: garanciát kell adniuk arról, hogy feladatukat hűségesen teljesítették; közölniük kell a kutatott levéltárak listáját; csatolniuk kell a megtalált írások és dokumentumok listáját; ítéletet kell alkotniuk az írások és dokumentumok hitelességéről és értékéről; véleményt kell nyilvánítaniuk Isten Szolgájának személyiségéről és lelkiségéről, amilyennek az írások és dokumentumok alapján látják, nem hallgatva el az esetleges negatívumokat (SM 73). Ezután, mint hivatalos tanúk, esküvel nyilatkoznak, hogy: minden vizsgálatot elvégeztek; összegyűjtöttek mindent, ami az ügyre vonatko­zik; egyetlen dokumentumot vagy szöveget sem változtattak vagy csonkítottak meg (SM 76).

 

3. Márton Áron szentté avatási ügye.

Az aktacsomót lezárták, lepecsételték és átadták a Szentek Ügyei Kongregációjának, amely azt megvizsgálta és elismerte az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét, viszont a peranyag több pontjához kiegészítést, magyarázatot vagy pontosítást kért. Ez van most folyamatban.

 

Legyen konferenciánk hagyományteremtő, új szakaszt nyitva meg a Márton Áron-kutatásban: „Minél jobban megismerjük Isten Szolgája Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is” (Jakubinyi György érsek üzenete).

Az első ismert történetíró, a görög Hérodotosz szerint a történéseket látni s szemlélni kell, nem elképzelni: hisztorein (kutatni, kérdezősködni, vizsgálódni). Titus Livius római történész szerint a történetírás a megtörtént dolgok felelősségteljes elmesélése: narratio rerum gestarum.

Márton Áront kutatva semmi igazat nem kell elhallgatnunk, semmi hamisat nem kell állítanunk: engedjük, hogy életpéldája és tanítása a maga teljességében ragyogjon, s így valóban „világító jel legyen mindannyiunk számára”.