A megszentelt élet évében a Magyar Kurír meghirdette „Az én szerzetesem” kampányt. Arra kérték az olvasókat, osszák meg, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük. Farkas Ibolya szociális testvért Szamosközi Csilla mutatja be.

1994-ben felvételiztem a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumba, ott találkoztam Farkas Ibolya testvérrel, aki tanárom, osztályfőnököm volt 1998-ig, és az érettségi után is bármikor fordulhatok hozzá lelki problémáimmal.

A szerzetesség részleteiben ismeretlen volt számomra mindaddig, amíg nem találkoztam Ibolya testvérrel. A vele való kapcsolat tisztázta bennem, hogy a szerzetes nem a fellegekben járó valaki, aki hetente elragadtatásba esik, hanem két lábbal a földön járó ember, aki ugyanúgy megküzd a mindennapok nehézségeivel, mint bárki más, emberileg nézve talán hatványozottabban, főként a mai világban. Ő a Szociális Testvérek Társaságának tagja, amely világban élő modern katolikus szerzetesközösség, és amelynek tagjai kovászként és sóként vannak jelen életünkben. Munkájukban arra törekszenek, hogy a bajokat, a szenvedést ne csak enyhítsék, hanem lehetőleg meg is előzzék. Az alapító Slachta Margit elgondolását követve, a Szentlélek segítségével a problémákat gyökerükben próbálják orvosolni.

Ibolya testvér példakép számomra a szerzetesi élet hiteles megélésében, emberi kapcsolataiban, jellemszilárdságában, amelyre az igazságosság, az őszinteség és a szeretet jellemző. Lelki tanácsaiban, de személyes életében is első helyen van Isten, minden egyéb másodlagos. Van eset, hogy egyik-másik tanácsát nehéz elfogadnom, de utólag belátom, vagy az élet igazolja, hogy a „keskeny ösvényen” bizony az ő irányadó szavai jelzőtáblák lehetnek.

A kapott talentumait maximálisan kamatoztatja a lelkek Istenhez vezetésében, felhasználva a mai, modern kor adta lehetőségeket is. Tanárként a nevelés fontosságát szem előtt tartva oktatja a felnövekvő generációt.

Hivatása megéléséhez, munkájára, életére kívánom Isten áldását, kegyelmét, és ezúton is megköszönöm a Gondviselésnek, hogy találkoztam vele, és neki, hogy vezet/kísér életutamon. DEO GRATIAS!

Szamosközi Csilla, Magyar Kurír, 2015. július 2.