Az Erdélyi Római Katolikus Nôszövetségek Egyesületének számos képviselôje április 20-án Erdély különbözô tájairól ezúttal (ismét) Kolozsvárra érkezett az immár hagyományossá vált, minden évben megrendezett tavaszi lelkigyakorlatos napokra.

A Szent Mihály templomban ünnepi szentmisével kezdôdött a lelki töltôdést biztosító három napos rendezvény. Kovács Sándor kolozs-dobokai fôesperes szeretettel köszöntötte az egybegyûlteket: a nôszövetségi elnököket, tagokat, lelkivezetôket, papokat. A homíliát Szilveszter Imre Gábor szentszéki tanácsos, címzetes esperes, hidegségi plébános a Szent Lukács evangéliumában (Lk 10,38–42) leírt történettel kezdte, amelyben a Jeruzsálembôl Jerikóba menô Jézus betániai látogatását mutatta be. A vendéglátó két testvér, Márta és Mária közül az ünneplôket Máriához hasonlította, mert a jelenlevôk is képesek voltak idôt keríteni a sok elfoglaltságuk között arra, hogy a fáradtságos utat is vállalva Jézust hallgassák. Rávilágított a Megváltó által adott szeretetparancs fontosságára. Nélküle nincs boldog házasság. A mai világban a házasságok válságban vannak. Ferenc pápa szavaival élt, miszerint a világi társadalmak emberei “a családot megvetik”, éppen ezért az egyháznak fontos feladat jut, hogy ”rávilágítson Isten ragyogó tervére” és segítse a házastársakat a nehézségekben az ô biztatásával. A család a jövô alapja. Itt ”az élet valóságával találkozunk”. Ezért ”az wgyház számára is a jövô útját jelenti”. Isten az embert férfinak és nônek teremtette. A teremtésben munkatársaivá fogadta. A családot Isten alapította meg Ádám és Éva teremtésekor. Ôk elveszítették a bûn miatt a paradicsomi jólétet, de Isten még ekkor is segítségükre sietett. Elküldte szent fiát a világba, ő is családba született,  hogy megváltsa az emberiséget. Isten országa Jézus Krisztus által épül köztünk. ”Isten országa feltalálható az élet minden területén, kiterjed a családi élet minden kapcsolatára”. Isten igéje a férfi és a nô kapcsolatában nélkülözhetetlen, mert megtanítja ôket szeretetben, hûségben, egyetértésben élni. Nem könnyû feladat ez, hisz két idegen családból származó, különbözô egyéniséggel és jellemmel rendelkezô egyénbôl alakul a házasság, ahol mégis ”el kell fogadják egymást”. A felek ”el kell ismerjék, hogy a házasságban az 1+1 az 3”, mert ez a házassági kapcsolat, a ”te meg én” kapocsolat Istenben csúcsosodik ki. Az ”én–te” kapcsolatot ”mi”-ként kell megélni, az ”enyém–tiedbôl” pedig a ”mienk” lesz.  A házassági hûség és szeretet Istenbôl táplálkozik. ”Isten a legfôbb erô és akaró, minden körülmények között képes összetartani a házastársakat.” Szent Pál szavait felhasználva a házasokat ”Isten kedves választottainak” nevezte, akik csak akkor lesznek boldogak, ha egymáshoz irgalmasak, jók, szelídek, türelmesek lesznek és elviselik egymást, megbocsátanak egymásnak. A szintén Szent Páltól származó szeretethimnusszal bizonyította, mennyire fontos a családban a szeretet és hogyan kell azt megélni: ”a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, örömét az igazság gyôzelmében leli. Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (Kor 13,1–7) Ezek a szavak csak akkor válnak értékké, ha a felek meg is élik azokat. Azt a családot nevezte életképesnek, amelyben a tagok fel tudják vállani önzetlen szeretettel egymás terheit. Az élet problémáira együtt próbálnak megoldásokat találni az egyház segítségével, aki megtanítja a családtagokat a krisztusi szeretetre, a megbocsátásra és odairányítja ôket  Jézus parancsaihoz. Jézus nélkül nincs boldog házasság, családi élet.

Az áldozáshoz járulók hosszú-hosszú sora bizonyította, hogy a jelenlevô lelkigyakorlatos nôszövetségi tagok igyekeznek megélni a hallottakat, mert a Jézussal való közösséget keresik, megerôsítô erejét hiszik és élnek is az általa felkínált értékes lehetôséggel.

Bíró Jolán Ilona, Vasárnap