A gyulafehérvári székesegyház bejáratától 24 méterre egy valószínűleg 10. századi templom falait fedezték fel a régészek a napokban. Április 15-én sajtótájékoztató keretében tájékoztatták az érdeklődő újságírókat a leletről és annak jelentőségéről.
A kutatók a római katolikus érsekség tulajdonát képező területen ásva véletlenül bukkantak a meglepő és értékes leletre. Miközben a vár területén útjavítási munkálatok zajlanak, emiatt már hónapok óta sártenger és építőtelep a környék, a régészek munkáját váratlan siker koronázta.

A sajtótájékoztatón a szakember, Daniela Marcu Istrate számolt be a munka szakmai részéről. Elmondta, hogy a romok valószínűleg Erdély legrégibb keresztény templomából valók, amely Hierotheus püspök székhelye lehetett. Hierotheus a 950-es években térítési szándékkal érkezett a vidékre, számára építtethette Gyula fejedelem ezt a székhelyet, miután a püspök Konstantinápolyból visszatért. De a szakember nem zárja ki a Szent István nevéhez köthető alapítást sem, ekkor az 1000. évre datálva a templomépítést.

Daniela Marcu Istrate régész véleménye szerint egészen kivételes értékű történelmi műemlékről van szó, amelynek érdekessége, hogy semmilyen módon nincs kapcsolatban, nem érintkezik a mai székesegyházzal, illetve annak elődjeivel, hanem különálló épület: e tény magyarázata lehet, hogy ez még a keleti keresztény rítusban épült templom lehetett, amelytől elkülönülve, a Nyugat felé orientálódás kifejezéseként nem rá, nem vele egybe, hanem tőle elkülönülve épült fel később az immár Róma irányát választott új püspöki székesegyház.

Az érsekség gazdasági igazgatója, Szász János a sajtótájékoztatót követően kérdésünkre a következőket nyilatkozta: „A várban egy ideje folynak munkálatok, a kérdés a különböző szintek feltárása volt, a szinteket lennebb vinni, ahogy ez a székesegyháznál is történt, a bejárat esetében, a Lászói kápolnánál a bejárat szintjét elérni. Akkor ezt mi is megtárgyaltuk, és az volt az elképzelés, ezt így csináljuk. Amikor a szintekről volt szó, ahhoz kell a régészeti felügyelet, hiszen itt Fehérváron a várban akárhol egy ásót a földbe nyomsz, már valamit találsz. A munka során a régészek egy kutat találtak először, örültünk neki, rögtön jöttek a szakemberek, köztük Kovács András, és megmondták, az 1600-as években épült a kút. Ezzel kapcsolatban az volt az elképzelés, hogy a zöld övezetet az érsekség épülete előtt úgy alakítjuk ki, hogy a kútnak is helye legyen benne. Amikor ezt a kutat a szakemberek próbálták tovább vizsgálni, más kövek kerültek elő, amik a feltevések szerint a 10. században épült első székesegyház kövei. Az apszis került elő, amit ezután fognak kutatni. A további kutatásra valószínűleg nyáron kerülhet sor, amikor az idő is jobban kedvez archeológiai kutatásnak. A mi szempontunkból a lelet jelentősége ott van, hogy korban a 10. század közepén lehetünk, ez a honfoglalás ideje, a kereszténység felvételéé, a kelet és nyugat közti egyházszakadás ideje előtt vagyunk, a kérdésbe az is belejön, a magyarság első találkozása a kereszténységgel Bizánc révén volt, azután lett Szent István számára kérdés, és lett az ő választása Róma, a Nyugat. Ez a kor tehát, és mindezt igazolja is az, ami a földben van, azt igazolja, hogy valóban Szent István kérdése, nagy kérdőjele, hogy hová forduljon, hogyan dőlt el: itt a kövek is elárulják a választ, s azt is, hogy amikor a 11-12. században épül az új székesegyház, az már teljesen Nyugathoz, a nyugati kereszténységhez tartozik. Az terület érsekség területe, ahol régészeti kíséret történt eddig, ez megállt, mert most már nem gyors dologról van szó, hanem meg kell a módját keresni, hogy egy feltáró archeológiai kutatás történhessen. A feltárás azért szükséges, hogy igazolni lehessen a feltételezéseket. A távlati cél most tehát: az első felkutatni, majd konzerválni, és amit a szakértők szerint érdemes, azt régészeti parkként bemutatni a közönségnek, mert itt ez zöldövezet, ahol egy ilyennek is helye van.

Bodó Márta (Vasárnap)


Sajtóközlemény >>

 

 

 

 

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.