„Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk." (1Jn 3,1)

 

A 2025-ös Jubileumi Szentévünket bezárva a következő hét évben egészen a 2033-as rendkívüli szentévig, amikor a megváltásunk 2000. évét ünnepeljük, főegyházmegyénk a szentségeket választja egy-egy lelkipásztori év témájának. A szentségek az Egyházra bízott hatékony jelei a kegyelemnek: a keresztény élet minden fontos állomását érintik, és megadják a születést, a növekedést, a gyógyítást és a küldetést. 

A szentségek sorában az első a keresztség szentsége, keresztény életünk alapja és a lelki életünk ajtaja, ez képezi a jövő év lelkipásztori témáját. „A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé válunk az Egyház küldetésének” (KEK 1214).

A keresztség évében megkeresztelkedésünk ajándékáért adunk hálát Istennek, és mindazoknak, akik ebben segítettek, valamint azoknak, akik hozzájárultak hitünk fejlődéséhez. Mennyire szeret az Atya, hogy Isten gyermekeinek hívnak minket! Valóban azok is vagyunk? A keresztség a hit szentsége: mint a hitünk csírája, amelynek ki kell bontakoznia.

Rácsodálkozunk arra a nagy ajándékra, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni. Ugyanakkor arra a nagy felelőssége is tekintünk, hogy a keresztségi kegyelem megőrzéséért és kibontakozásáért az egész egyházi közösség is felelős. Mindenekelőtt a szülők és keresztszülők, majd a lelkipásztor, de az egész egyházközség. Ha át tudjuk gondolni, mit jelent Isten gyermekének lenni, sokkal nagyobb szeretettel és igyekezettel tudjuk megélni és gyakorolni hitünket.

A keresztségben nem csupán az áteredő bűntől tisztulunk meg, hanem Isten választott gyermekei leszünk, az Egyház tagjai, akik közösségben éljük meg keresztény életünket, a Krisztussal egyesült életet, és így szeretnénk a világban Krisztus tanúi lenni. A keresztség nem magánügy, hanem belekapcsol minket az Egyházba. Így a keresztség kiszolgáltatása és a helyi közösség, a saját lelkipásztor szoros kapcsolatban van. A keresztség helye saját plébánia-templomunk. Hitünk fejlődéséért és megerősödéséért felelősséggel tartozunk egymásnak.

Nagy tisztelettel hívom meg és bátorítom a kedves paptestvéreket és híveket, hogy a 2026-os évben különösképpen figyeljünk erre a meghívásunkra és küldetésünkre: Isten gyermekeinek méltóságát újra felfedezve éljük meg mindennapi keresztény életünket!

„Ahol és amikor a keresztség felvétele és kötelezettségeinek vállalása megfogyatkozott, ott és abban a korban ugyanolyan mértékben tűnt el a szellemiség és lelkiség a társadalom életéből. Ha a szellemtörténet grafikonja most megint mélypontot jelez, nem lehet számításon kívül hagyni azt a szomorú tényt, hogy a keresztség a tömegeknek nem kell. (...) Attól kezdve, hogy az első keresztények lelke előtt felderengett a hihetetlen valóság titka, hogy Krisztus tagjai vagyunk s általa, benne az isten legbensőbb közösségébe juthatunk, megindult a legdicsőbb és leghősiesebb küzdelem is.” (Márton Áron)

(Részlet a X./2025 számú körlevélből)

Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.