"Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta" (1Kor 3,6). Szent Pál apostol szavai igazán találóak a 2013. július 4. és 7. között első ízben megszervezett Márton Áron zarándoklatra, hiszen valamiképp így született meg: Isten különös kegyelmének és sokak önzetlen szervezői fáradozásának, figyelmes szeretetének köszönhetően.
A négynapos zarándoklat felejthetetlen élményt jelent az 50 résztvevőnek, akik a gyulafehérvári főegyházmegye 20 és Magyarország 4 településéről jöttek. A legidősebb zarándok 91 esztendős, a legfiatalabb pedig 13 éves volt.
Zarándokolt nemcsak a test, hanem a lélek és a szellem is. Felkerestük Áron püspök életének főbb állomásait: szülőfaluját, Csíkszentdomokost, kápláni, hitoktatói és plébánosi szolgálatának néhány helyét (Ditró, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely), püspökké szentelésének templomát (Kolozsvár), börtönéveinek leghírhedtebb helyszínét, a máramarosszigeti börtönt, püspöki székhelyét és a kriptát, ahol teste nyugszik. Találkoztunk néhány közvetlen munkatársával: Csíki Dénes és Bara Ferenc egykori püspöki titkárokkal, Kacsó Júlia szociális testvérrel, az idős püspök ápolójával. Meglátogattunk két olyan templomot, amelyet Márton Áron szentelt fel – a csíkpálfalvit 1949-ben, a marosvásárhelyi Szent Imre templomot 1972-ben –, felkerestük a dési ferences kolostort, amelynek közössége Márton Áron börtönévei alatt, a legkeményebb üldöztetések közepette is hűséges maradt a szeretett főpásztorhoz.
A zarándoklatról sokféleképpen és formában fogalmazódott meg beszámoló: nyomtatott sajtótól a rádióig, internettől a televízióig. A zarándoklatra elsők között jelentkező Gulyás Lászlót kértem meg arra, hogy igyekezzen kamerájával megörökíteni a négy nap legfontosabb mozzanatait és állomásait. Elsősorban neki és Bálint fiának köszönhető az az 50 perces film, amely a "Requiem Márton Áronért" címet kapta és amely nemcsak magát a zarándoklatot foglalja össze dióhéjban, hanem igyekszik mindenkihez közelebb hozni boldogemlékű püspökünk személyét, tanítását és szellemiségét.
A zarándoklat végén úgy foglaltam össze egyetlen mondatban a négy napot, hogy megtapasztaltam, hogy Márton Áron velünk és köztünk van minden nap és "adja Isten, hogy minél többen megérezhessük és tudatosíthassuk ezt". Ezzel a gondolattal indul a film és ez vonul végig rajta. A film alcíme (zarándok-film) jelzi, hogy egy sajátságos műfajjal állunk szemben. Nem véletlen, hogy végig mintegy amatőr ecsetvonás érezhető: szándékos a filmező állvány és a profi kamera használatának mellőzése. A négy nap élményeit mintegy belülről, a zarándok szemével látjuk, egy vagyunk közülük: a zarándokok között állva hallgatjuk azt, aki hozzánk szól, a rózsafűzért imádkozó vagy éneklő csoport közepében találjuk magunkat, imbolyognak lépteink a templombelsőt csodálva, még a fejünket is beleütjük a fa lenyúló ágába, az érsekség kertjében sétálva.
Adja Isten, hogy minél többen megérezhessük és tudatosíthassuk ezt. Meggyőződésem, hogy Áron püspök boldoggá- és szentté avatása itt kezdődik s csakis innen kezdődhet. (Kovács Gergely, posztulátor)
* * *
Bízunk benne, hogy a "Requiem Márton Áronért" zarándok-film sokakhoz eljut. Több televíziós szolgáltatóval felvettük már a kapcsolatot, helyi és regionális szinten is, örömmel rendelkezésre bocsájtjuk a TVben sugározható minőségben készült felvételt. A film DVDn is megvásárolható a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumban valamint a Corvina Könyvesház csíkszeredai és székelyudvarhelyi üzletében (50 RON), illetve megrendelhető a rendező-operatőr-producer címén: gulyas.laszlo@hotmail.com
Kapcsolódó:
Részletek a filmből (trailer)
Márton Áron nyomában
