Zürichben szervezett megemlékezésével november 9-én lezárta az általa szervezett külhoni Márton Áron-évet a Jakab Antal Keresztény Kör (JAKK) – tájékoztatta a Magyar Kurírt a szervezet.

A zürichi Szent István-templomban mutatott be szentmisét a svájci magyar misszió vezetője, Vizauer Ferenc plébános és Vencser László, a JAKK társelnöke.  Vencser László szentbeszédében rámutatott: Isten Szolgája Márton Áron püspök is mindig ragaszkodott Rómához. Vállalta a szenvedést, a börtönt, de nem volt hajlandó a Szentszéktől elszakadni, az akkori állami hatalom nemzeti katolikus egyház megalapítására vonatkozó elképzeléseit támogatni. A szónok ezután Szent Pál apostolt idézte, aki a korinthusiakhoz írt első levelének harmadik fejezetében a híveket Isten épületének, lelki templomának nevezi. Márton Áron is ilyen szent templom volt, ezért is várjuk a boldoggá avatását – fogalmazott Vencser László. János evangéliuma szerint Jézus megtisztította a templomot a kereskedőktől és pénzváltóktól, így szólva hozzájuk: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Nekünk is óvnunk, vigyáznunk kell templomainkat, ahogy Márton Áron is védte az egyházközségek templomait a nehéz időkben – mondta a szentmise szónoka.

Az emlékezés az egyházközség közösségi termében folytatódott, ahol  Vizauer Ferenc gyertyát gyújtott szentelő püspöke emlékére. 1972-ben a gyulafehérvári székesegyházban ugyanis Isten Szolgája Márton Áron szentelte pappá. „Kis ember volt, de töretlen, lelkes és hiteles. Karakán, gerinces ember, akinek a meggyőződése és a lelkiismerete soha nem volt árucikk. Mindenki tudta róla, hogy meggyőződését, hitét és népét nem hagyja cserben soha” – jellemezte a főpásztort a szatmári egyházmegyés pap.

Vizauer Ferenc visszaemlékezett, hogy röviddel azután, hogy 1966-ban jelentkezett a teológiára, feloldották Márton Áron palotafogságát, és az akkor bemutatott ünnepi szentmiséje volt az első alkalom, amikor személyesen láthatta. A több mint száz kispap óriási izgalommal vonult be a székesegyházba. A hat év alatt évente többször találkoztak vele különböző ünnepek, papszentelések alkalmával, és ez különös lelki erőt adott nekik. „Sugárzó ember volt, kegyelmet közvetített az Istentől, és ez megerősítette hivatásunk tudatát” – mondta a plébános, hozzátéve: számunkra ő valóban szent ember volt, akivel találkozott, abban olyan mély nyomot hagyott, amit nem lehet elfelejteni soha. Volt tekintélye, tisztelete és becsülete.”

A jelenlévők közül a kilencvenhárom éves Böröcz József, a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetségének elnöke elmondta: többször is találkozott Márton Áronnal Gyulafehérváron. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy 1944-ben, amikor százezreket deportáltak haláltáborokba, és üldözték a másként gondolkodókat, a kolozsvári Szent Mihály-templomban elmondott prédikációjában Márton Áron felemelte szavát a zsidók deportálása ellen.

A zürichi rendezvénnyel befejeződött a Jakab Antal Keresztény Kör által Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulója alkalmából szervezett 2014-es programsorozata. Varga Gabriella és Vencser László, a JAKK társalapító-társelnökei elmondták: az Ausztria, Kanada, Németország és Svájc magyar közösségeiben tartott programok révén az esztendő valóban alkalmat adott arra, hogy Erdély határain kívül is minél többen bekapcsolódjanak a Márton püspök boldoggá avatását sürgető fohász elimádkozásába.

Fotó: JAKK

Magyar Kurír, 2015. november 15.

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.