Valószínű már 1332-ben, a tizedjegyzék összeállításakor létezett, amikor Kisboldogasszony (Csíkrákos) egyházközséget említik, amelyhez 1911-ig Madéfalva is tartozott. A Madéfalva helységnév kialakulására két magyarázat létezik. Az egyik szerint a környék első birtokosa Amadeus volt. Amadeus földbirtokos az 1550-es Váradi Regestrumban szerepel, aki egy felvidéki birtokos család sarja volt. Akkoriban gyakorinak számított, hogy a hadban vitézül harcolóknak vagyont adományoztak, s valószínű, hogy Amade is így jutott földbirtokhoz. A másik elmélet szerint az Ama Deus (szeresd az Istent) latin felszólításból eredezteti a falu nevét. 1567-ben a regestrum Amadefalvának írja, 1602-ben már Madéfalvának. Madéfalva
Csíkrákos filiája volt, kápolnája 1743-ban a Mór-hegyese dombon Szent Anna tiszteletére épült. Egyes dokumentumok szerint a kápolna építését II. József 1783-as csíki körútjával hozzák kapcsolatba. Az 1940-es években lebontották. 1911-től lesz önálló plébánia. A neogót vegyes stílusú templom alapkövét 1913. július 27-én tették le Bálint Lajos főesperes-plébános jelenlétében. Az építkezés Bíró Ferenc plébános szolgálata alatt történt, a templomot 1923-ban szentelte fel gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök Jézus Szíve tiszteletére. Mivel az állomás körzete messze esik a falutól és a templomtól, viszont az állomás mellett tömbháznegyed épült, 1990-ben Balázs György plébános közbenjárásával megvásároltak egy 1970-ben épült mérnöki lakást, amit 1995-ben alakítottak át kápolnává. 1926-ban katolikus iskolát indítottak, de 1935-ben meg is vonták a működési engedélyét. Madéfalván található a Siculicidium emlékműve az 1764-es évi népirtásról. Madéfalva vérével írta be nevét a történelem forgatókönyvébe, és így lett a vértanúság jelképe. A falu szülötte Zöld Péter delnei plébános, aki elkísérte a Moldvába menekülő székelyeket, és aki lelkileg támogatta őket. Itt született 1606-ban Szentandrássy István OFM, Erdély választott püspöke (1618–30), majd Veszprém püspöke. Madéfalva szülötte Tamás József segédpüspök (1944. november 12.)
Serviciu
Cantor: Biró Zsolt-ImreZi de adorație perpetuă: április 27.
Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.