Csíkmadaras
Adresă:
537071 – Mădăraş-Ciuc, nr. 61, jud. Harghita
Tel.:
0366-401.990

Csíkmadaras

Szent Péter és Pál apostolok, plébánia
Serviciu
Cantor: Bálint Zsolt

A Madaras név kialakulásáról kétféle hagyomány ismeretes: az egyik a gazdag madárvilág, a másik foglalkozást jelöl: a „madaras ember” vadászsólymot szelídítő ember. A falu közössége több évszázadon át a csíknagyboldogasszonyi egyházközséghez tartozott, és 1742-ben lett önálló egyházközséggé. Ettől az évtől kezdve önálló felekezeti iskola indult, ami az 1948-as államosításig megszakítás nélkül működött. Endes Miklós Csík megye történetében, Lakatos István Sicula című művére utalva írja, hogy Csíkmadarason Madarasi Mihály pap 1500-ban templomot építtetett. Ez a templom gótikus stílusú volt és a mai templom helyén állt. A mai templomot 1760–1770 között toronyépítéssel kezdték. Magát a templomot 1796 és 1802 között építették. Felszentelése csak 1829. június 29-én történt meg, mert a rossz építés miatt a templom boltíves mennyezete beszakadt, a kijavítás után az 1818-as földrengés nagyon megrongálta. Az 1848–49-es szabadságharcban Csíkmadaras népe derekasan kivette a részét. A Madaras patakán lőporgyár épült, határőrkatonái és honvédei végigharcolták a szabadságharc ütközeteit. Kiss Ferenc honvéd alezredes személyében a szabadságharcnak törzstisztet is adott. Az első világháborúban 65-ön estek el a harctereken, 42 személy eltűnt, az 1916-ban elhurcoltak közül pedig 31-en a fogságban haltak meg. A második világháború vérvesztesége sokkal kevesebb, 37 személy esett el. 1950. július 30-án 63 család megalakította az Új Barázda nevű kollektív gazdaságot. Ezzel kezdődött a nép igazi kifosztása. Az 1956-os magyarországi és erdélyi események után, 1959. október 16-án letartóztatták Bálint Tivadar plébánost, akit 18 évre ítéltek el, és Mihálcz Andrást, aki 25 évet kapott. Mindketten 1964-ben szabadultak. Az 1968-as megyésítés alkalmával Csíkmadaras elvesztette önállóságát, közigazgatásilag a csíkdánfalvi néptanácshoz csatolták, 2002 márciusától újra önálló község.

Zi de adorație perpetuă: május 13.
Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.