Gyergyószentmiklós egyik legfiatalabb, mégis legmélyebb jelentésű szakrális tere 2008. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén vált teljessé: ekkor szentelték fel a Bucsin-negyedi templomot. A történet azonban nem egyetlen ünnepi naphoz kötődik. A Bucsin- és Virág-lakónegyedek születése után hamar megfogalmazódott a vágy: legyen egy hely, ahol az emberek nemcsak laknak, hanem találkoznak, ahol a mindennapokból közösség, a közösségből pedig otthon születik.
A 2003-ban megindult előkészületek, majd Hajdó István főesperes-plébános 2005. december 6-i alapkőletétele ma már egy lezárt, beteljesült fejezet részei. A templom nem csupán felépült: beépült a város szövetébe, a két lakónegyed közé ékelődve olyan metszésponttá vált, ahol a városrészek identitása összeér, és új minőséget hoz létre.
A templom formavilága a Szent Koronát idézi, de nem múzeumi tisztelettel, hanem kortárs építészeti nyelven. A szerkezetet hordozó vas és beton határozottsága nem ridegséget, hanem stabilitást közvetít: azt a szilárd alapot, amelyre közösség épülhet. A belső térben megjelenő fenyőfa melegsége ellensúlyozza a beton tömegét, és emberi léptékre hangolja a szakrális teret. A menzaoltárban-, a keresztelő kútban és ambóban felhasznált újfalvi andezit kő pedig a helyi táj anyagát hozza be a templomba – mintha a hegyek lépnének be velünk együtt az imádság terébe.
A színes üvegablakok a korona ékköveit idézik, az üveggel kettészelt tetőszerkezet és oldalfalak pedig úgy engedi be a fényt, hogy az ég felé nyitja a teret. A templom tágassága nem pusztán építészeti élmény: a fény és anyag találkozása olyan atmoszférát teremt, amelyben a lélek is tágulni kezd.
Műszaki adatai – 19 méter magas, 27 méter hosszú, 18 méter széles, 400 ülőhellyel – nem csupán számok: a tér arányai a közösség méretére és igényeire hangolt, tudatos építészeti döntések lenyomatai.
A templomba belépőt a keresztelőkút fogadja: fenyőfa, kő és vas találkozása, amely egyszerre ősi és modern. A keresztelőkút itt csupán liturgikus tárgy, hanem a közösséghez tartozás első jele, a szentségek kapuja, amely minden belépőt emlékeztet arra, hogy a templom nemcsak épület, hanem közösségi identitás.
A főoltár modern „szárnyainak” záródásában a Szent Korona pontos mása áll, Kevi Farkas Zsolt ötvösművész alkotása. A menzaoltár Polgár Botond munkája, mely a hajdani nagyszakácsi pálos kolostor csontereklyéjét őrzi – a múlt és jelen párbeszédét. A Szent István Lovagrend és Szabó Géza adománya révén az ereklye nemcsak történeti érték, hanem kapcsolat: összeköt bennünket a magyar szentek hagyományával és a nemzeti egyházi örökséggel.
A Bucsin-negyedi templom sajátos helyzetben áll: két lakónegyed határán, két városi világ között. Ez a földrajzi metszéspont azonban lelki és társadalmi értelemben is jelentéssel telik meg. A templom nem egy negyed temploma, hanem a találkozások tere, ahol a Bucsin- és a Virág-negyedek lakói közös identitást építenek. A modern anyagok – vas, beton, fenyőfa, andezit – éppúgy összekapcsolódnak, mint az emberek, akik nap mint nap belépnek ide.
A gyergyószentmiklósi egyházközség működésének egyik legszebb sajátossága, hogy a templomot nem pusztán épületként kezeli, hanem közösségi dinamika forrásaként. A tér él, lélegzik, befogad, alakít. A liturgia, a közösségi programok, a mindennapi jelenlét mind azt erősítik: itt nemcsak imádkozni lehet, hanem egymásra találni.
Templombúcsú ünnepe: Szent István ereklyéinek átvitele emléknapja, május 30.
