A szénbányászat megindulásával és a vasút kiépítésével idetelepült bányászok részére 1893 őszén kérte a bánya, hogy papot kapjanak. 1893-ban meg is alakult az önálló plébánia helyi lelkészség címen. Imaházul és papi lakás céljaira egy munkáslakást kaptak. 1899-ben megkezdődött a templom építése. Az épület 1900-ra csaknem elkészült, felszentelésére pedig 1901-ben került sor. Ezzel egy időben, 1900-ban elkezdődött a plébánia épületének felépítése is.
A Galícia-telepen is épült egy kis kápolna Jézus Szíve tiszteletére, amely ma már nem létezik. Az volt a lengyel negyed - tudniillik 1891-től kezdve lengyel bányászok telepedtek le Lupényban. 1900-ban a város lakosságának 21 százaléka lengyel származású volt, több, mint ezer ember. A lengyeleken kívül magyarok, németek, románok, csehek, rutének és más nemzetiségek is éltek a településen, az 1900-as évek elején azonban a magyarok alkották a legnépesebb közösséget.
1920-ban elindult a katolikus iskola, amelyet 1948-ban államosítottak. A 2000-es évek elején az Egyház visszakapta a régi iskola épületét, de akkor a hívek száma már annyira csökkent, és az épület már annyira rossz állapotban volt, hogy nem lehetett saját erőből felújítani.
Jelenleg csak a templom tartozik a lupényi egyházközséghez, a többi régi épület (a régi plébánia és az iskola épülete) eladásra került, mivel a megfogyatkozott hívő közösség már nem volt képes az épületek fenntartására.
2026-ban a lupényi hívek száma 430 körüli.Ennek fele magyar ajkú, a második fele román ajkú, többségében idős és beteg hívek. A plébánia irodája a sekrestyében működik, a szolgálati lakás pedig egy blokkban van, a templomhoz közel.
