1150 előtt székelyek lakták, ezért a székelyek földjének (Terra Siculorum) nevezték. Ennek emlékét őrzi a főutca régi neve: Innere Siculorumgasse. Utána szász település lett. A városi levéltár oklevele szerint már 1151-ben létezett. 1203-ban már a sebesi dékánság székhelye lett. A település megnevezései: Malenbach, Sebus, Mulnbach, Mülnbach, Zazsebes, Szászsebes.
Az első plébános neve 1245-ből ismeretes: Th eodor, szebeni kanonok. A későbbi századokból több plébános neve is fennmaradt. A ma is álló, hatalmas, román csúcsíves stílusú plébániatemplom több építési szakaszban kapta a mai formáját a 12. századtól a 15. századig. A középkorban domonkosok telepedtek le a helységben, akik felépítették a mai ferences templomot és kolostort. Az adatok szerint a 16. század elején a ferencesek is jelen voltak Szászsebesen. A város papjai, szerzetesei és hívei szászok voltak, és nem tartoztak az erdélyi püspök joghatósága alá, hanem a szebeni prépostsághoz, a szerzetesek pedig a rendi elöljárókhoz. A reformáció idején, a 15. század első felében a papok, szerzetesek és hívek lutheránusok lettek, a plébániatemplom is az övék lett. A kolostor megszűnt, bezárták a templommal együtt, és a városi tanács tulajdonába került. Kétszáz évig nem használták, ezért tönkrement. Az egyházmegye visszaállítása után a ferencesek kérték és meg is kapták a királytól a templomot és a kolostort. 1731-ben átvették az újjászervezett plébániát, majd Mária Terézia segítségével felújították a templomot és a kolostort egyaránt.
A kolostornak és a plébániának mindig kis létszámú közössége volt, akik különböző nemzetiségnek voltak a tagjai: németek, magyarok, olaszok, románok, cigányok. Néhány gazdagabb család is volt közöttük. A kis közösség az 1848-49-es szabadságharcban, az első és második világháború idején, valamint a háborúk utáni változásokban még jobban megcsappant. A második világháború végén a német nyelvű hívek közül sokakat szovjet munkatáborba vittek, évekig dolgoztatták. Sokan ott lelték halálukat. A németek nagy része a második világháború és a rendszerváltások után kivándorolt. A közösséget ma már román ajkú hívek alkotják, így a liturgia nyelve román.
A ferencesek 2025-ben, létszámhiányuk csökkenése miatt a közösség lelki gondozását átadták a Gyulafehérvári Főegyházmegyének, így jelenleg egyházmegyés pap látja el a hívek lelkipasztorációját. Oldallagosan Kudzsír filiájaként gondoskodnak róla.
