Illyefalva

1332-ben Helyének írják, 1443 előtt Antonius Siculus (Székely Antal) volt a plébános, aki később fehérvári dékán és kanonok lett. A ma is álló középkori templom a régebbi templom utóda, építési idejét 1443 tájára teszik. Sok vihart állott ki: 1612-ben Weis ostromát, 1658-ban, 1661-ben tatárok dúlták fel. 1658-ban nyolcszázan estek fogságba és 500 koponya tanúskodott a legyilkoltakról. A reformáció idején megszűnt a római katolikus templom. 1701-től indult újra, amikor Nagy Mózes esztelneki buzgó plébános Szent Antal tiszteletére fakápolnát építtetett. A plébánia vezetésére pálos szerzeteseket telepített, akik 1701-től a rend feloszlatásáig vezették a plébániát. Az utolsó páter, Burján Lőrinc, 1786-től egyházmegyés papként maradt plébánosnak. A második kápolnát vagy kistemplomot Étfalvi Deák Gidófalvi Gábor építtette kőből 1723-ban a Szentháromság tiszteletére. A harmadik kápolna-kistemplom szintén kőből épült a tetőn, most szántóföld van a helyén – 1754-ben Remete Szent Antal Pál szerzetesei építették, de 1802. október 26-án földrengés következtében összeomlott. A negyedik templom 1832-ben épült torony nélkül, amelyet 1844-ben Ferencz Antal plébános javíttatott ki, de 1867. július 8. után lebontották. 1867–68-ban épült a mostani templom, amelyet 1869. június 22-én Fogarasy Mihály főpásztor szentelt fel. Az 1977-es földrengéskor a templom és plébánia súlyosan megrongálódott. Többszöri javítást követően 1995. szeptember 15-én Jakubinyi György érsek újra megáldotta a templomot.
Szotyor: Az 1960–70-es években vásároltak egy magánházat, amelyet 1989-ben a hívekkel újraépítettek. Később, Egyed Gábor plébános idejében emeltek tornyot, és harangot szereltek.
Sepsiszentkirály: 1990-ben vásároltak a püspökség és a hívek támogatásával egy régi faházat, amelyet átalakítottak kápolnává. 1999-ben haranglábat építettek melléje. 2004-ben az épületet teljesen tatarozták. 2004. október 3-án Tamás József püspök áldotta meg és szentelte fel.