A falu neve a szláv eredetű Glinica névvel vethető össze, amely az ősszláv Glina = agyag szóból származik. Gelence neve ugyanakkor a Magyar Gelén személynévvel is rokonítható. A falu korai településtörténetéről alig vannak adatok. Véletlenszerűen előkerült leletek alapján bronz és római kori település is feltételezhető. A középkori települést az orbai székelyek alapították. A legkorábbi oklevél, amely Gelencével kapcsolatba hozható, 1499-ből származik. VI. Sándor pápa 1499-ben kiadott bullájával jóváhagyta és megerősítette Péter, Lőrinc fi a és Imre, Kolos fi a laikusok kegyúri jogát – melyet azelőtt is gyakoroltak – az Orbai székben lévő Szent Imre Egyház Szűz Mária oltáránál. Gelence első írásos említése 1536-ból való. 1567-ben a székelyföldi helységek adóösszeírásában Gelence 61 kapuval szerepelt, és Háromszék egyik legnagyobb települése volt. Lakossága mindvégig katolikus maradt az évszázadok folyamán. Lakosai számarányuk és hűségük folytán is fontos szerepet töltöttek be a háromszéki esperességben: 1628–1648-ig folyamatosan gelencei plébánosok voltak az esperesek, és ez a 17–18. század folyamán többször megismétlődött. A 17. század első felében jelentős szerepet játszott az egyházközség életében és a felszegi templom kazettáihoz nyújtott támogatásban Th oldalagi Mihály, aki Bethlen Gábor és I. Rákóczi György legtekintélyesebb diplomatája, Háromszék, majd Udvarhelyszék főkapitánya és a mikházi ferences kolostor alapítója volt. Felesége, Mihálcz Erzsébet, a gelencei nemes, Mihálcz Miklós leánya volt. Az egyházközség lakosságát több pestisjárvány tizedelte, legsúlyosabb közülük az 1747-es volt. Ennek emlékét őrzi a műemléktemplom déli bejárata előtt elhelyezett faragott kőoszlop, az ún. „pestis-kereszt”. A gelencei egyházközségnek két temploma van: a 13. század közepén épült Szent Imrének szentelt műemlék templom, és a rohamosan növekvő lélekszám miatt szükségessé vált nagyobb templom, amelyet 1853–1899 között építettek. Felszentelését 1903. július 12-én gróf Mailáth Gusztáv Károly, Erdély püspöke végezte. Gelence hívő népe hitéhez és egyházához való hűségét azzal is bizonyította, hogy nagyjainknak méltó emléket állított: 2006-ban Márton Áron püspöknek egész alakos bronzszobrot, 2007-ben Fekete János mártír főesperes-plébánosnak szintén egész alakos bronzszobrot. 2008-ban a templom előtti téren Szent Imre mellszobrát gelencei és anyaországi adományokból sikerült felállítani.
Adresă:
527090 – Ghelința, str. Bisericii, nr. 726., jud. Covasna
Tel.:
0267-345.019
Fax.:
0267-345.019
Serviciu
Cantor: Kosztándi BotondZi de adorație perpetuă: november 9.
Sfintele liturghii: vasár- és ünnepnapokon: 8,30; 11 és 18 órakor. Hétköznap 7- 7,30 és este 19-19,30 órakor 
Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.