Az egyházközséget 1801-ben szervezték. Istentiszteleti, szentmise-helyisége a Báthori-kastély kápolnája, a mostani templommal átellenben, a Monostori út 9. sz. alatt. A mostani plébániatemplom első része 1902-ben épült Kolin István plébános vezetésével. 1942-ben, Ugrón Sándor jezsuita atya lelkipásztorkodása idejében, a mostani formájára bővítették. Főoltárát a Szent Mihály-templomból költöztették át, műemlék és művészi érték, közel 300 éves. A Szűzanya mennybevétele tiszteletére készítették. Értékes az ismeretlen szerzőtől származó, a Fájdalmas Szűzanyát ábrázoló festmény. Műemlék értékű a Szászszentivánból hozott barokk orgona, mellyel, a gazdag barokk oltárt tekintve, a templom berendezése egyensúlyba került. Az orgona építőmestere Wilhelm Hörbiger. Komoly áldozat és hozzáállás árán sikerült megvásárolni és ideköltöztetni az orgonát, amely dísze és méltó hangszere a szentmiséknek. A plébániához tartozik a volt kolozsmonostori bencés apátsági templom szentélye, illetve az 1898-ban Nagyboldogasszony tiszteletére hozzáépített hajórész. Az apátságot I. Béla magyar király alapította. A nagy tatárjárás elpusztította, de IV. Béla király újjáalapította. 1285-ben újra tatárok pusztították. A reformáció után, a bencés rend megszűntével a kolostor világi kézre került. Báthori István erdélyi fejedelem adományából a templomot, háromhajós impozáns templommá helyreállítva, a jezsuiták használták. A jezsuiták kiutasítása után megint romos állapotba került a viszontagságos idők miatt. Romos állapotából 1898-ban építették újjá a hajórészt. 1924-ben egy kétnyelvű szerződés alapján 25 évi használatra bérbe kapta a görög katolikus egyház 1949. május 1-jéig. Mivel a kommunizmus betiltotta a görög katolikus vallást, az ortodoxok használták illegális módon. Az 1985-ben elkezdődött tárgyalás eredményeként 1991. március 3-tól közösen használták 1994. június 20-ig, amikor az ortodox testvérek imádkozva kivonultak a templomból. 1995. október 15-én hozzáfogtak a templom restaurálásához, mely 1997. június 19-ig tartott. 1997. június 20-án bérmálási ünnepség keretében Jakubinyi György érsek a templomot újraszentelte. Ez a templom Európa Nostra díjat kapott a restaurálásért, a restaurálást Székely Lázár csapata végezte hozzáértő és áldozatos munkával. Az apátsági, Kálvária-beli templom művészi és műemlék jellegű értéke a Maros megyei Szászdálya evangélikus templomából átköltöztetett 250 éves, 22 regiszteres koncertorgona. Művészeti szempontból fi gyelemre méltóak a templomban levő keresztút 14 stációjának bronzból készült domborművei, melyek Korondi Jenő szobrászművész tervezése alapján öntettek. Ugyancsak értékes 11 vitrál ablaka: 4 tematikus és 7 színkompozíciós. Készítői Egri László és fia, István.
Adresă:
400372 – Cluj-Napoca, Calea Mănăștur, nr. 12., jud. Cluj
Tel.:
0364-266.073
Serviciu
Cantor: Palocsay GyörgyZi de adorație perpetuă: augusztus 20.
Sfintele liturghii: vasár- és ünnepnapokon 9, 11 és 17 órakor. Hétköznap 7,30 és 17 órakor Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.