Kalazanci Szent Józsefre, a piarista rend alapítójára és a rend kincses városi szellemi hagyatékára emlékeztek a kolozsvári piarista főgimnázium és a Marianum katolikus leány-nevelde öregdiákjai szerdán az Egyetem utcai piarista templomban. Kovács Sándor főesperes a misét követően a Krónikának elmondta: különleges volt a megemlékezés, mert igaz ugyan, hogy a jezsuiták alapították az egyházközséget és a jelenlegi Báthory István Gimnáziumot, de később mindkettőt átvette a kegyesrend. A főesperes sajnálattal mondta, hogy Kolozsváron már nem dolgoznak piarista szerzetesek, bár a kincses város korábban Erdély legnagyobb piarista központjának számított.

A kegyesrendi barátok a nyolcvanas években hagyták el a várost, az utolsó szerzetes a kilencvenes években hunyt el. Kovács Sándor azonban hozzátette, legkorábban jövőre visszatérnek a kincses városba a piarista szerzetesek, ebben ugyanis már megegyeztek a rend tagjaival. Mint mondta, egyelőre csak elviekben állapodtak meg a kegyesrenddel, a konkrétumokról a későbbiekben egyeztetnek. Várhatóan két piarista szerzetes érkezik a kincses városba, ugyanis a rend szabályzata előírja, hogy egyedül sehová nem küldenek szerzetest. A tanítórend képviselői a Báthory-gimnáziumban, illetve az ugyanabban az épületben működő katolikus gimnáziumban taníthatnak majd megegyezés szerint, tette hozzá az egyházi elöljáró.

Kalazanci Szent Józsefre, a piarista rend alapítójára egyébként világszerte egyszerre emlékeznek a katolikusok. Ezt az egyetemes katolikus naptár írja elő, akárcsak a magyar szentek esetében, hisz, mint az egyházi elöljárótól megtudtuk, Dél-Amerikától Európáig valamennyi katolikus, sőt még az ortodoxok is megünneplik Szent István, a magyar állam alapítójának napját.
Kalazanci Szent József, eredeti spanyol nevén José Calasanz 1557. szeptember 3-án vagy 4-én született a spanyolországi Peralta de la Sal faluban, a 17. század első felében alapította meg a piarista rendet, 1767-ben szentté avatták. 1648. augusztus 25-én halt meg, halálának 362. évfordulójára emlékeztek most a világ katolikusai. A piarista rend alapvetően tanítórend, tagjai a szokásos szerzetesi fogadalmak mellett vállalják a gyermekek neveléséről való különleges gondoskodást is. A rend jelmondata „Pietas et litterae” azaz „Kegyesség és tudomány”.

A kolozsvári piarista templom és rendház

A kolozsvári piarista templom a város első barokk stílusú épülete, egyben az első erdélyi barokk templom, a belvárosban, az Egyetem (korábban Belső-Torda) utcában áll. Az eredetileg jezsuiták által emeltetett épületet Erdély egyik legszebb barokk templomának tartják. A templom építését 1718-ban kezdték el, 1724-ben befejeződött a Szentháromság tiszteletére emelt főoltár és a nyolc mellékoltár építése. Az ünnepélyes felszentelésre 1725. május 13-án került sor. Miután 1773-ban XIV. Kelemen pápa eltörölte a jezsuita rendet, Mária Terézia a piaristákat, vagyis a kegyes tanítórendet hívta be helyükre, ezért az épületet piarista templom néven emlegetik. A templomhajóból mindkét oldalra három-három kápolna nyílik. A főbejárat feletti dombormű a Szentháromságot ábrázolja. A mellékkapuk felett a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak, illetve Xavéri Szent Ferencnek a szobrai találhatók. A templom főoltárán őrzik a Szűzanya füzesmikolai kegyképét. A volt piarista rendház épülete szintén az Egyetem utcában áll, közel a templomhoz. Eredetileg a jezsuiták építtették nemesi ifjak konviktusaként, majd Mária Terézia a piaristáknak adta. Az épület valószínűleg 1735-ben készült el, a barokk főkapu felett ez az évszám olvasható, mellette az alapítók, Báthory István és gróf Apor István címerével és a „I(esus)H(ominum)S(alvator) CON(victus) NOB(ilium)” felirattal. A 18. században a konviktus keleti szárnya volt a város első kétemeletes épülete.

Kiss Előd-Gergely, Krónika, 2010. augusztus 27.
 

 

 

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.