Szombatfalva ősrégi település. A régi templom a falutól északra fekvő dombon állott, ahol most a temető van. Mint önálló plébánia, a reformáció után rövid ideig Lengyelfalva filiája volt Szombatfalvának. Paphiány miatt licenciátus látta el a hívek szolgálatát. 1638-ban az egyháztanács írásban kérte az udvarhelyi jezsuitákat, hogy vállalják el az egyházközség lelkigondozását. Ekkor szűnt meg mint önálló plébánia. A jezsuiták Udvarhelyről való eltávozása után a Szent Miklós-hegyi plébániáról látják el a hívek lelkigondozását. A mai templomot kadicsfalvi Török Ferenc udvarhelyi plébános építtette, melyet 1796-ban Szent György vértanú tiszteletére szenteltek fel. A kommunizmus bukása után ésszerűnek látszott a szombatfalvi rész önálló közösséggé formálása. 2003. augusztus 1-jei hatállyal Jakubinyi György újraalapította az egyházközséget, és László Attilát nevezte ki első plébánosnak.
Rövid idő alatt megháromszorozódott az együtt ünneplők száma, és az induló plébániai élet helyet-teret igényelt a kibontakozásra. Ezért új, közösségi életet kiszolgáló ház tervezésébe és építésébe kezdett az alig kétéves plébánia. Azonban hamar szembe kellett nézni az első nagy megpróbáltatással: 2005. augusztus 23-án özönvízszerű eső zúdult a környékbeli dombokra és elárasztotta Szombatfalvát. Emiatt egy évet csúszott az építés, ugyanakkor a baj szülte összefogás érettebbé tette a híveket. 2006 júliusában Simó Ferenc gondnok vezetésével elkezdődtek a munkálatok. A Közösségi Házat Tamás József segédpüspök szentelte fel 2007. október 14-én. Ez alkalomra született meg és indult útjára az egyházközségi értesítő, a Csengettyű. A fizikai építés mellett fontos volt és ma is annak számít a lelki építkezés. Közösségek születtek és erősödtek meg az elmúlt esztendőkben, a következők szerint: 5 női, 1 gyermek és 1 férfi rózsafüzér-társulat, Mária Légió, Szent Mónika imaközösség, Szépkorúak klubja, Családos közösség, Neokatekumenális közösség, Caritas csoport, Ifi - és Tarziciusz ministráns csoport. Közösségként van jelen egyházközségi életünkben létével és szolgálatával a Psallite kórus, melyet Simó Zsuzsa tanárnő vezet. Az Ugron Alapítványt gyermek- és ifjúságnevelés céljával hozta létre az Ugron család. Tamás László kántor, pasztorálasszisztensként pedig Máthé Gyöngyvér a főmunkatárs a közösségi élet szervezésében, valamint három állandó lelkipásztori kisegítő vesz részt a betegek látogatásában.
A plébániai életbe aktívabban a hívek 30%-a kapcsolódik bele. A gyermekeknél jobb az arány: 85–90% plébániai hittanra jár, és a szentmisén való részvételük is reményre ad okot.
Adresă:
535600 – Odorheiu-Secuiesc, str. Tamási Áron, nr. 31., jud. Harghita
Tel.:
0266-217.660
Fax.:
0266-217.660
E-mail:
Székelyudvarhely III. Szent György, Szombatfalva
Serviciu
Cantor: Pálfi Lajos Kórusvezető: Simó Zsuzsa tanárnő
Zi de adorație perpetuă: június 1.
Sfintele liturghii: vasár- és ünnepnapokon 9.30 és 11.30 órakor; hétköznap: hétfon és csütörtökön 17 órakor, kedden és pénteken 8 órakor Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.