Papszentelés Gyulafehérváron


Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök az újmisésekkel • Fotók: Nagy Emil (SIS)

A gyulafehérvári székesegyházban bemutatott szentmisén, ma június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén Jakubinyi György érsek pappá szentelte a balánbányai Bereczki Attila-Szabolcs és a ditrói Fülöp Sándor-Szabolcs diakónusokat.

A szentelendők bemutatása után a gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora homíliájában elsősorban a szentelendőkhöz szólva arról beszélt, hogy miként kaphatja meg valaki a hivatást. Felelevenítette az apostolok meghívását és megállapította, hogy napjainkban az Úr Jézus hasonlóan jár el, de a kegyelem útján, hiszen nem jelenik meg személyesen, nem úgy hívja meg az embereket szolgálatára, mint egykor. Különböző élethelyzetekben szól azokhoz, akiknek szívében vágyat ébreszt arra, hogy kövessék és szolgálják őt. Amikor az Úr Jézus az Utolsó vacsorán megalapítja az oltáriszentséget, akkor megalapította az egyházi rend szentségét is. Azóta, töretlenül, kézföltétellel adják tovább az apostolutódók, a püspökök a papság kegyelmét. Hármas feladata van a papnak:  az első a tanítás, az igehirdetés, a másik a megszentelő tevékenysége, szentségeket szolgáltat ki, a harmadik pedig az, hogy jó pásztorok legyenek. Jézus magát a Jó pásztornak nevezi, a papoknak is az a feladatuk, ahogyan Ferenc pápa fogalmazott, hogy „juhszagú pásztorok legyenek” – emlékeztetett beszédében a főpásztor.   


A homília után a jelöltek ünnepélyesen ígéretet tettek a papsággal járó kötelezettségek hű megtartására. A Mindenszentek litániája elimádkozása, majd a tulajdonképpeni szentelés, a kézrátétel és a felszentelő ima következett.

A papjelöltek egyenként a szentelő püspök elé térdeltek, aki kezeit a szentelendő fejére téve csendben imádkozott, átadva nekik a papi hatalmat. Ezt követően a jelenlevő papság is sorban a felszenteltekhez járult, és kezüket azok fejére téve kérték Isten áldását.

Az újonnan szenteltek az ünnepélyes beöltöztetés után átvették szolgálatuk liturgikus eszközeit – a paténát és a kelyhet –, Isten népének áldozati adományával, a kenyérrel és a borral együtt.


A szentmise áldozati részét már a felszentelő püspökkel együtt ünnepelték, azaz koncelebráltak. A liturgia érseki áldással ért véget, előtte pedig a főpásztor köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az új papokat az oltárhoz segítették.

A szentmisét követően az újonnan felszentelt papok megkapták szolgálatuk első kinevezését. Jakubinyi György érsek a következő állomáshelyekre nevezte ki a főegyházmegye újmiséseit: Bereczki Attilát a gelencei plébániára, míg Fülöp Sándor-Szabolcs újmisést a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébániára helyezte.