2013.10.09
Székelyfancsal templomának harangtornya újra, teljes szépségében áll. A templom búcsú napján, Szentkereszt felmagasztalása ünnepén adtak hálát a nagy munkálatért és annak sikeres befejezéséért. Néhány perccel korábban érkeztünk a székelyfancsali Szent kereszt felmagasztalása titulusú templom búcsújára. Így láthattuk az érkezők arcán az örömet: újra, teljes szépségében áll a harangláb. Egyikük megjegyezte: „Nagy dolog, hogy egy kicsi falu ilyen sokat tud áldozni”.
A ravatalozó helyén állt az ősi harangláb, ami leégett. A település lakói 1766-ban a Szentkereszt tiszteletére építettek kápolnát. A jelenlegi római katolikus templom 1844-ben épült a kápolna helyett. 1868-ban villám sújtotta, de megújították. A torony a templomhajó hossztengelyére, attól négy méter távolságra északi irányba épült. Az elmúlt évtizedek folyamán meggyengült alapjaiban, elferdült. Félő volt, hogy eldől – tudtuk meg Pálfi János szentszéki tanácsostól, az anyaegyházközség, Székelyszetkirály plébánosától. A falugyűlés úgy határozott, hogy lebontják, megerősítik az alapot és újraépítik. A nyár folyamán a leányegyházközség és a közbirtokosság támogatásával, a helybéliek közmunkájával sikerült. A templombúcsún a nagy munkálatért és annak sikeres befejezéséért adtak hálát.
Az áldó szertartáson a templomot szerető hívek körbeállták a megújult harangtornyot. Sebestyén Domokos oroszhegyi plébános azt kívánta: akik ott belépnek, mint élő kövek épüljenek lelki házzá. Homíliájában kifejtette: „Libanon cédrusa” mi vagyunk, a Jézus-hordozók, akikben a világ végéig folytatja megváltói művét. A kereszt minden keresztény nevében benne van. Jézus mindannyiunknak mondja: „Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen engem”.
Hangsúlyos a minden nap! A keresztet és annak hordozását megtapasztalhatjuk nap mind nap: egy rossz szóban, a pletykában, a sikertelenségben, a fizikai fájdalmakban is. Olykor szabódunk, menekülünk előle. De aki már hordozott keresztet, és nem zúgolódott miatta, annak fénylik a lelke. A kereszthordozás gyémántnál többet érő kincs, mely felajánlható hozzátartozóink üdvösségéért is.
M. M., Székelyhon.ro, 2013. 09. 17.