Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!
A harmadik keresztény évezredben ISTEN kegyelmébõl már harmadszor köszönt be az újév. Elég zsúfolt ez az ünnep, hiszen eredetileg az Úr JÉZUS körülmetélésének és JÉZUS Szent Nevének volt az ünnepe. Az ószövetségi törvény szerint születése utáni nyolcadik nap vették fel a fiúgyermeket az ábrahámi szövetségbe és nevet adtak neki. Idõvel a Boldogságos Szûz Mária Isten Anyaságának lett az ünnepe, mert Máriának van az emberek között legnagyobb szerepe Megváltásunk mûvében. Ezért fõünnep, mely a karácsonyi ünnepkörbe tartozik. És végül korunkban VI. Pál pápa kinevezte az újévet a béke világnapjának is. Mindez összefügg egymással, mert az igazi Mária-tisztelet az Úr JÉZUS Krisztushoz vezet. Az igazi békét pedig a világnak csak Õ adhatja meg.
Január 1. tulajdonképpen polgári újév, õsi római mintára. De a keresztények a történelem folyamán többféleképpen kezdték az évet: volt idõ, amikor az új év karácsonykor vagy Gyümölcsoltó Boldogasszonykor kezdõdött. A keleti - bizánci - keresztények számára a polgári és egyházi évkezdet szeptember elseje volt.
Megkezdett egyházi és polgári új évünknek van még egy egyedülálló jellege. Szentatyánk, II. János Pál pápa megválasztásának 25. évfordulóján, 2002. október 16-án aláírta a Rosarium Virginis Mariae kezdetû apostoli levelét, amellyel elrendelte, hogy 2002. októbertõl 2003. októberig rózsafüzér-évet tartsunk. Ugyanakkor bevezette, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsõséges titkok mellett a világosság titkait is imádkozzuk, amelyek az Úr JÉZUS nyilvános mûködésére vonatkoznak. A Szentatya azt akarta, hogy pápasága 25. évében vele együtt forduljunk a Boldogságos Szûzanya rózsafüzér ájtatosságával Szent Fiához.
Azzal kezdjük hát el a polgári új esztendõt, hogy a rózsafüzér titkai és keresztény életünk kapcsolatáról elmélkedjünk.
1. Az örvendetes titkoknak külön ünnepei is vannak az utolsót kivéve: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony, Karácsony, Gyertyaszentelõ Boldogasszony. Csak az Úr JÉZUS megtalálásról nem emlékezünk meg külön ünneppel, habár az eseményt a Szentcsalád Vasárnapjának evangéliuma tükrözi. Ezekben a titkokban mindig az Úr JÉZUS a fõszereplõ - akárcsak a teljes rózsafüzérben -, de a Boldogságos Szûz Mária közremûködésével. Az örvendetes titkok kifejezik azt az örömet, hogy elérkezett megváltásunk ideje, megszületett a Megváltó.
Adjunk hálát ISTENnek mindazért az örvendetes eseményért, amellyel a múlt évben megörvendeztette népünket, családjainkat, minket személyesen. Nincs olyan szenvedõ ember, akinek életében ne volnának örvendetes titkok is. Csak fel kell ismerni ezeket. Ha megéljük Krisztus legnagyobb parancsát, a szeretetet, akkor lesz örömünk egyéni életünkben, családunkban, az egyházközségben is. ISTEN maga a szeretet! (vö. 1Jn 4,8).
2. A világosság titkainak is vannak saját ünnepei, kivéve Isten országa meghirdetését: Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, Vízkeresztkor a kánai menyegzõre is gondolunk, Urunk Színeváltozása és Nagycsütörtök este az Oltáriszentség alapítása. A világosság titkaiban nem fordul elõ Szûz Mária neve, de mindig ott van a háttérben. Ezek a titkok az Úr JÉZUS nyilvános mûködését foglalják össze. ISTEN országának meghirdetésével - a nyilvános mûködés idején - lett Krisztus a világ világossága, hogy beragyogja sötétségünket (vö. Jn 1,9-13; 3,19).
Életünk elmúlt esztendejében is megfigyelhettük, hogy ISTEN országa már bennünk van, közöttünk létezik (vö. Lk 17,21). A Gondviselés jelenléte életünkben titok, de a hívõ ember a legapróbb, legjelentéktelenebb eseményekben is felismeri a Szeretõ Mennyei Atya ujját. Nincsenek véletlenek életünkben, csak Gondviselés van. Olykor, talán csak néhány pillanatra, átélhettük egy-egy jó szentgyónás, szentáldozás után, az imádság elmélyült perceiben a Tábor-hegyi boldogságot: "Uram, jó nekünk itt lenni!" (Mt 17,4). Ezekbõl a lelki élményekbõl merítsünk erõt a hétköznapok szürkeségéhez, mert naptárunkban is hat hétköznapra csak egy vasárnap következik.
3. A fájdalmas titkoknak már nincs tulajdonképpeni külön ünnepe, de mindegyikrõl megemlékezünk a Nagyhét folyamán. A passió, az Úr JÉZUS szenvedéstörténete keresztény fájdalmunk tetõpontja. A Fájdalmas Anya elválaszthatatlan Szent Fia keresztútjától, de a fájdalmas titkok nem említik õt. A központ ugyanis mindig JÉZUS, az Õ világmegváltó szenvedésével.
Itt már igazán nem kell törnünk fejünket, hogy az elmúlt esztendõben mikor volt alkalmunk azonosulni JÉZUS keresztjével. Az ÚR JÉZUS ugyanis nem ígért követõinek szenvedésmentes földi paradicsomot, de azt igenis ígérte, hogy "ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.... Az én igám édes, az én terhem könnyû" (Mt 16,24; 11,30). Legalább mi keresztények ne okozzunk egymásnak fájdalmat, szenvedést. Úgyis marad elég baj, betegség, szerencsétlenség, amirõl nem tehetünk, de KRISZTUS kegyelmével el kell viselnünk. Mennyivel boldogabb volna egyéni életünk, családunk és a társadalom élete, ha mindenki a másikat szeretné boldoggá tenni.
4. S végül a dicsõséges titkok az égre irányítják tekintetünket. "A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítõt is: az Úr JÉZUS Krisztust." (Fil 3,20). A dicsõséges titkoknak is van külön ünnepe: Húsvétvasárnap, Áldozócsütörtök vagyis Urunk mennybemenetele, Pünkösd vagyis a Szentlélek eljövetele, Nagyboldogasszony vagyis Szûz Mária mennybevétele és Boldogságos Szûz Mária Királynõ emléknap. A dicsõséges titkokban is ott van mindig Mária, de a két utolsó kifejezetten is reá vonatkozik.
A dicsõséges titkok adják meg földi életünk értelmét, mert "ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek" (1 Kor 15,14). Krisztus föltámadása keresztény hitünk alapvetõ tétele, mert szent keresztjével és feltámadásával váltott meg minket. A mennyei dicsõségben csak két megdicsõült emberi test van: a Feltámadt Istenemberé és az Õ Szent Anyjának mennybe felvett, megdicsõült teste. Egyházunkkal énekeljük: "Krisztus feltámadott! Szûnjetek már, bánatok! Ti is nyomán járjatok, feltámadást várjatok! Feltámadt Krisztus!" (DU/ÉE 107/3; SzVU 88/3). Keresztény életünk már itt a földön az örök boldogság elõvételezése a Szentlélekben, a Szûzanya példájára és közbenjárásával.
Erre tanít minket a rózsafüzér négy koszorúja. Kövessük tanítását az új évben. Kegyelemteljes, áldott új esztendõt kívánok keresztény életünk zsinati megújulásában, a rózsafüzér hûséges imádkozásában.
Gyulafehérvár, 2003. január 1-én, Szûz Mária Isten Anyaságának fõünnepén.
érsek