NAGYCSÜTÖRTÖK
A szentmisének három sajátos témája van. Az egyik az olajak megszentelése. Ebben a szentmisében áldja meg a püspök a betegek olaját, amelyet aztán a papok a szentkenet feladásakor használnak; valamint a keresztelendők olaját és a krizmát is, amelyet a keresztelésnél használnak.
Egy másik témája a liturgiának a papság és a püspök közötti egység megjelenítése és ünneplése. Ez az évnek az a szentmiséje, amelyre minden pap meg van híva, hogy kifejezzék és együtt ünnepeljék egységüket a püspökkel, akinek ők a képviselői, munkatársai az egyes plébániákon.

Ha a Húsvétot, a legnagyobb eseményt, nem is tudja az egész egyházmegye együtt ünnepelni, legalább így előtte, összegyűlnek, hogy kifejezzék és átéljék egységüket egymással és a püspökkel, akinek megbízásából és irányítása alatt végzik szolgálatukat a plébániákon.
A harmadik téma pedig a papi ígéretek megújítása. Az esti szentmise a papság szentsége alapításának is az ünnepe és mielőtt ezt ki-ki a maga plébániáján megünnepelné, előtte itt együtt ünnepélyesen megújítják évről-évre elkötelezettségüket, hűségüket, ígéreteiket. Ezt a prédikáció, a homília után teszik meg.

Egyetemes könyörgés után, felajánlási körmenet elején
Az átváltoztatáshoz előkészített kenyérrel és borral hozzuk most az oltárhoz a megáldandó olajakat is. Elől hozzák kis üvegben a balzsamot, ami drága illatszer, és amit majd a püspök úr beletölt az egyik olajat tartalmazó edénybe, s így lesz abból krizma. A balzsamos üveg után hozzák az olajakat, utána pedig a szentmiséhez szükséges többi adományt.
A püspök úr először a betegek olaját fogja megáldani, az átváltoztatás után, a Miatyánk előtt, a másik két olajt pedig majd az áldozás után.

Áldozás után
A keresztelendők olajának megáldása, utána pedig a krizmáé. A krizma a Szentlélek jelenlétének, működésének szimbóluma, és nem csak kereszteléskor használjuk, hanem bérmáláskor, papszenteléskor és templomszenteléskor is. A krizma megszentelésébe, megáldásába a papság az által is bekapcsolódik, hogy az imának második részében jobb kezüket a krizma fele kitárva követik lélekben a püspök imáját.

Nagycsütörtök esti szentmise

Nagypénteki kommentár

I.Nagypénteken Urunk Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékezünk. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot. A liturgiát népnyelven „csonka misének” szoktuk nevezni.
A liturgia leborulással kezdődik. Ez a legmélyebb hódolat, valamint a gyász és megrendülés kifejezése. Az asszisztencia leborulásakor mindannyian letérdelünk és rövid ideig mindnyájan csendben imádkozunk.
Ezután kezdetét veszi mai ünneplésünk első része: az Ige-liturgia. Meghallgatjuk Isten szavát majd pedig Jézus Krisztus szenvedés-történetét.

(Passió vagy homilia után)
Az Igeliturgiát az Egyetemes könyörgésekkel zárjuk. Ennek sajátos formája van. 10 könyörgést végzünk a következő formában: a főcelebráns elmondja a könyörgésre felhívó részt, amely kifejezi a könyörgés szándékát. Ez után a felhívó rész után egy kis ideig mindannyian csendben imádkozunk, majd pedig a pap összefoglalva imánkat elmondja a zárókönyörgést. Ez ismétlődik meg 10-szer, különféle szándékokkal.

II.     (Egyetemes könyörgések után)
A liturgia második része, a kereszthódolat. A lepellel beborított Szt. Keresztet a szentélybe hozzák, és itt majd három részben bontják le a leplet a keresztről. Mindannyiszor magasba emelik. Mi pedig mindháromszor térdre borulva hódolunk megváltásunk szent eszköze előtt. Végül pedig körmenetileg is kereszthódolatra vonulunk. A papság, az asszisztencia és a kispapok után a hívek is. Hódolatunk jeleként fél térdre ereszkedve megcsókoljuk a keresztet.

III.     (Rögtön kereszthódolat után)
Mai liturgiánk harmadik része az áldozás szertartása. Utána egy könyörgés zárja a liturgiáját. E könyörgés befejeztével majd éppolyan csendben és ünnepélyesség nélkül vonul ki az asszisztencia, mint ahogy bevonult.
 

Húsvéti vigília

A szertartás előtt:
A szertartás első része próbálja kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé tenni azt, ahogyan a feltámadás fénye szétárad az éjszakában, a feltámadás beragyogja reménytelenségünk, félelmeink sötétségét. Exultet, az öröm, a hála, a megrendülés és a csodálat hangján.

Az olvasmányok előtt (az Exultet után):
Az Igeliturgia, ami eltér a szokványostól. Valamikor a keresztények az egész éjszakát átvirrasztva ünnepelték ezt a napot. Ilyenkor végigelmélkedték, végigolvasták a megváltás egész történetét. Ezt történik ma is rövidebb formában. Az olvasmányok átfogják a teremtéstől a feltámadásig Isten és az ember drámájának történetét, amiben végig Isten végtelen, türelmes, jóságos szeretete nyilvánul meg. Elhangzik egy olvasmány, utána erre a jelenlevők válaszolnak, ezt továbbelmélkedik egy zsoltár szavaival, majd befejezik egy könyörgéssel. Ezt követik majd további olvasmányok, ugyanezzel a belső dinamikával:

A homília után:
A  szertartás harmadik része: a keresztség liturgiája. Ide tartozik a víz megáldása, a keresztségünkre való emlékezés és keresztségi fogadalmak megújítása.

A víz megáldása után, a gyertyák meggyújtása alatt:
Keresztségi ígéretek megújítása. Ezt égő gyertyával a kézben történik, amint kereszteléskor is égő gyertyát kap a megkeresztelt.

Az egyetemes könyörgések után:
Folytatódik a vigília ünneplése az eukarisztia liturgiájával, ahogyan az minden szentmisében történni szokott.

Az áldozás utáni könyörgés után:
Régi hagyomány szerint a feltámadási körmenettel folytatódik az örömünnep. A szent sírnál végzett rövid szertartás után indul a körmenet. A gyertyákat újra meggyújtják.
Te Deummal, szentségi áldással együtt fejeződik be az ünnepi szertartás.

A szöveget Ilyés Zsolt, a Papnevelő Intézet spirituálisa állította össze,

a képeket  Păşcălău Adrian-Gabriel kispap készítette