2010.08.13
A Szűz Máriát tisztelő ünnepeink közül a legbensőbb és legmagasztosabb a Nagyboldogasszony ünnepe, amikor Mária megdicsőülését ünnepeljük, - meghajolva előtte, mert ő az az asszony, aki "áldott az asszonyok között", aki testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe.
Az Egyház szent hagyománya úgy tartja, a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének (latinul dormitio) napját már a VI. században ünnepelték Jeruzsálemben, és a következő évszázadtól Rómában is elterjedt. Az ünnepet Szent István király is megülte, sőt e napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük Krisztus szülőanyját Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. (Az ünnep még amiatt is kötődik első királyunkhoz, hogy 1038-ban e napon hunyt el.)
Főegyházmegyénkben számos templom és kápolna titulusa Nagyboldogasszony. A teljesség igénye nélkül íme néhány helység, amelyben templom vagy kápolna áll Nagyboldogasszony tiszteletére: Bodola (grófi kápolna), Csíknagyboldogasszony, Csíkszentgyörgy (Posa-hegy), Csíkszereda (millenniumi-templom), Désakna, Déva, Felsőboldogfalva, Gyergyótölgyes, Hosszúaszó, Kapjony, Kászonújfalu, temetőkápolna, Kézdisárfalva, Királybánya, Kohóvölgy, Kolozsmonostor (apátsági templom), Kolozsvár (piarista templom), Kontumác, Küküllővár, Lisznyó, Magyarszarvaskend, Marosszentkirály, Mezőerked, Náznánfalva, Nyárádköszvényes, Oroszhegy, Palotailva, Radnót, Retteg, Sepsibükszád, Sinfalva, Szárhegy (ferences), Székelyföldvár, Szentdemeter, Topánfalva, Vajdahunyad, Vulkán.