2010.08.16
Kolozsmonostorral kapcsolatban az idén gyakran emlegetik a 950-es számot: a katolikus egyházközség a monostori bencés apátság alapításának 950. jubileumát ünnepli.
Hogy az 1060-as alapítási évszám mennyire biztos? Csak annyira, mint a precízen datált írott dokumentumokkal alá nem támasztható bizonyosságok. E vidék két királyi alapítású bencés monostora közül (az Álmos herceg nevéhez kapcsolt meszesi a másik) nyilvánvalóan a kolozsmonostori volt a tekintélyesebb. I. (Szent) István, I. Béla és I. (Szent) László neve korábban egyaránt felmerült alapítóként, de ma csak az utóbbi kettőt emlegetik a józan plauzibilitás jegyében. I. Béla negyvennégy évesen, 1060 mikulásán lépett a magyar trónra. Országlásának első évét tartják az idén ünneplők a Kolozsvár-vidéki bencés jelenlét kezdetének.
Amennyire konkrét – matematikailag! – a 950-es szám, annyira szimbolikus a jelentése. Az efféle jubileumok ünneplésekor szeretnénk valami megszakítatlan hagyományra, kikezdhetetlen kontinuitásra rámutatni. Büszkék szeretnénk lenni arra, hogy a szóban forgó természetes egész szám és az életünk között összefüggés van. De hát mi 950 éves Kolozsmonostoron?
A katolikus jelenlét? Ha a 950-ből kivonjuk a 16. századi szekularizáltság és a magánbirtoki státus éveit, továbbá a régi hírnevétől rég megcsupaszult monostor romos másfél évszázadát – amikor a templomépület maradéka épp csak raktárnak vagy másodlagos kőbányának volt jó –, vagy kivonjuk a görög katolikus huszonnégy évet, illetve az ortodox negyvenhárom évet, épp csak hogy kijön a 700.
Netán a templom 950 évét ünnepeljük? Hiszen a ma álló templom legrégebbi épületrészei is – természetesen a szentély – csak a 15. század első feléig vezethetők vissza, s akkor a 950 helyett 600–620 évet kapunk. A 11. században letelepített bencések első temploma alkalmasint nem lehetett más, mint gerendákból és tapasztott földből épített templomocska (a feltételezett háromhajós bazilika legfeljebb a 12. századi virágkorhoz köthető).
S hát a bencések? Talán nem vagyok egyedül, amikor a bencés jelenlét hiányát fájlalom Erdélyben; s ez a hiány is már fél évezredes! Kolozsmonostoron a bencések szűk 500 évig tevékenykedtek, még ha munkájuk – elsősorban a hiteleshely működtetése folytán – rendkívüli jelentőségű volt is a közigazgatásban, a tulajdonviszonyok tisztázásában és átlátásában, a helyi kultúra konzerválásában, s talán elsősorban a keresztény lelkiség és szellemiség éltetésében.
Itt állunk tehát a 950-es számmal, amelynek tartalmát – ha van – szeretnénk a magunkénak érezni. Szeretnénk tudni, van-e valamilyen „üzenete” ennek a számnak lányaink, fiaink, unokáink címére. Az, hogy a monostori egyházközség egy kis csapata az egész évet átívelő rendezvénysorozattal emeli ki a jubileumot az egyre profánabb kor masszájából, mindenképpen dicsérő szavakat érdemel. Hogy azonban a Monostoron élő katolikusok (keresztények, illetve magyarok) ön- és közérzetét, öntudatát vagy jövőképét ez a szimbolikus szám és tulajdonított tartalma mennyire érinti, afelől talán nem tanácsos nagyralátókat mondanunk. Azt hiszem, ez a szám nem több mint a vallási, kulturális, nemzetiségi identitás – vagy épp a kolozsváriság – egyik horgonyzási pontja az idő zajlásában.
Jakabbfy Tamás, Szabadság, 2010. augusztus 16.