2011.06.08
Tíz év után is el lehet mondani, hogy Kelet-Európában hasonló otthoni gondozó hálózat nem működik – hangzott el a Gyulafehérvári Caritas ezen a téren kifejtett tevékenységével kapcsolatban. A kedden Csíksomlyón megtartott beszámolót annak apropójaként tartották, hogy tíz éve indult a Hargita megyei otthoni beteggondozói szolgálat és a megyei önkormányzat közötti együttműködés.
Hargita megyében csupán három településen nincs jelen az otthoni beteggondozás: Gyergyóhollón, Balánbányán és Bélboron
„Az első, nagyvárosi központokat a német Caritas támogatásával hoztuk létre tizenhárom évvel ezelőtt. Innen alakult tovább a rendszer, a megyei önkormányzat segítségével bevontuk a környező települések önkormányzatait is” – fogalmazott a Gyulafehérvári Caritas Otthoni Beteggondozás szolgálatának igazgatója. Péter György szerint, ami Nyugat-Európában természetes, az már Hargita megyében is egy évtizede ismertnek mondható. „Azonban sokan az országban azt kérdezik még mindig, hogyan lehetséges ez. A siker egyik kulcsa, hogy évente egyezség születik a megyei tanács, illetve helyi önkormányzatok között a program támogatásáról” – említette az illetékes.
Mint megtudtuk, a megyei tanács a beteggondozói szolgálat költségvetésének tíz százalékát biztosítja, a polgármesteri hivatalok támogatása pedig 50–55 százalékot tesz ki, a megyei egészségbiztosító pénztár további egy százalékkal járul hozzá. „Ezzel együtt elmondhatjuk, a munkaügyi minisztérium is partnerének tekint, hiszen a Gyulafehérvári Caritas az ország legnagyobb szociális szolgáltatójává nőtte ki magát. Ezt támasztja alá, hogy az állami támogatásból 3,2 millió lejt kapunk a 2011-es évre, ami messzemenően a legnagyobb támogatás az országban” – jelentette ki az igazgató, hozzátéve, a szaktárca az éves költségvetés mintegy húsz százalékát biztosítja.
Az egészségügyi rendszer részévé kell tenni
Mindezek mellett problémát jelent, hogy az otthoni gondozásra az egészségügyi rendszer pénzalapjaiból mindössze 0,005 százalékot fordítanak, a nyugati országok 1,5–2 százalékához képest. „Meg kell keresni a helyét ennek a szolgáltatásnak az egészségügyi rendszerben. Szükség van arra, hogy nagyobb szeletet vállaljon a biztosító a finanszírozásból” – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök, aki a szolgálat tíz éves fejlődését is méltatta.
A beszámoló során Péter György kiemelte: az otthoni beteggondozás tulajdonképpen egy barométerként működött, hiszen a munkatársak által érkeztek azok a visszajelzések, melyek révén más jellegű szolgáltatásokat is el tudtak indítani. Idén startol például a betegközvetítői szolgálat, ugyanakkor működtetik már Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában a mozgáskompetencia-fejlesztő központokat. Ezekben kinesztetikai szakemberek és szociális munkások foglalkoznak az idősekkel. Szintén az idei fejleményekhez tartozik, hogy egy németországi lakos hagyatékából 15 ezer eurót pályázott meg a Caritas, ezt tíz, súlyos állapotban levő idős személy ápolására fordíthatják.
„Olyan dolgot senki nem tud kitalálni, hogy mindenki elégedett legyen. Ezzel tisztában is vagyunk, ezért mindig örvendünk annak, ha visszajelzések vannak, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Előbbiek erőt adnak, hogy továbbmenjünk, utóbbiak pedig utat mutatnak abban, mit kell javítanunk. Sajnos, a mi társadalmunkban a negatív véleményeket inkább megtartják, és egymás közt beszélik ki az emberek, mintsem oda juttassák vissza, ahonnan erre reagálni is lehet” – összegzett Péter György. Véleménye szerint a szolgáltatás minősége nagyban függ attól, ki az az ember, aki végzi ezt a tevékenységet. Az egyházmegyében közel 300 munkatárs dolgozik ezen a területen, Hargita megyében ennek majdnem fele. „Mindenki saját felelősségére van bízva, a Caritas pedig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megelőlegezze a bizalmat munkatársainak. Egyébként attól működőképes ez a rendszer, hogy mindenki hozzáteszi a maga kis szeletét” – nyomatékosított a szolgálat igazgatója.
Rédai Botond, székelyhon.ro, 2011. június 7.