2011.08.18
Augusztus 1-je és 6-a között idén immár hetedik alkalommal szervezte meg a Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának családpasztorációs munkacsoportja nyári családos táborát. A program helyszíne ebben az évben is a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium volt. A „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21) mottóval megrendezett tábor alap-témája: A család, mint a Szentháromság ikonja volt.
A tábor lelki vezetői dr.Thorday Attila egyetemi tanár, a szegedi Szent Mihály Plébánia plébánosa, valamint Mervay Miklós és Eszter voltak. Mindhárman a Házas Hétvége Mozgalom tagjai, e lelkiségi mozgalom által használt dialógusmódszert alkalmazva tartották a házaspárok számára a délelőtti foglalkozásokat. Közben a 35 részt vevő házaspár gyerekeivel külön korcsoportokban foglalkoztak a gyerekfelügyelők. Délutánonként, aki igényelte, beszélgethetett az előadó pappal és házaspárral, vagy bibliaórán vehetett részt. Egyébként a családok maguk szervezték meg délutánjaikat, oly módon, hogy az számukra gazdagító, építő jellegű legyen: sétáltak, beszélgettek, társasjátékoztak, kirándultak, fociztak. Esténként szentségimádásra, virrasztásra került sor a helyi templomban. Jó volt megtapasztalni a szerető Isten jelenlétét és a közösségi együttlét jézusi módját a hét valamennyi történésében.
Mikola család, Torja: „Különösen szép és áldásos volt számunkra az idei családos tábor. A számos színes élmény mellett lelkileg is sokat töltekeztünk. Felismertük, hogy milyen nagy szerepünk van családként a saját plébániánkon, hogy ne kiszolgáló egyházként tekintsünk a katolikus egyházra, hanem a krisztusi egységet építsük a közösségben. Sok bátorítást kaptunk az előadóktól, a csoporttársaktól arra vonatkozólag, hogy miként világítsunk, mutassunk utat az embertársainknak. Segítséget és útmutatást jelentettek a Mervay házaspár tanúságtételei, melyekben a keresztény család mindennapjait érintő élethelyzetek elevenedtek fel. Azt mondják a jó példa ragályos, így hát mi is merítettünk a jó példából, hogy a családi életünkben még inkább közelebb kerüljünk a szerető mindenható Istenhez.”
Máté család, Székelyudvarhely: „Az elmúlt hetet tömören a lelki feltöltődés időszakának tudnánk nevezni, amire a mai rohanó világunkban egyre nagyobb igényünk van. Nagyon jó visszagondolni a többi családdal együtt, szeretetben eltöltött felemelő pillanatokra, a közös imákra, énekekre. Az elkövetkező nehezebb időszakokban biztosan jó lesz majd ebből táplálkozni. Rengeteg élménnyel érkeztünk haza, a gyerekeink gyakran emlegetik a délelőtti foglalkozásokat,a kirándulást, a "gyerekmisét", a családos szentségimádást stb. A két nagyobb gyerekünk egyre az ott hallott "vidám" énekeket ismételgeti. Ránk, szülőkre, az előadások és az azt követő páros, illetve kiscsoportos beszélgetések, a közös imák (mise, szentségimádás) voltak a legnagyobb hatással. Hálát adunk Istennek, hogy ott lehettünk, és nagyon szépen köszönjük a szervezőknek a megterhelő munkát. Azt kívánjuk minden keresztény családnak, hogy legalább egyszer legyen lehetősége eljutni egy hasonló táborba.”
Bajcsi család, Sepsiszentgyörgy: „Köszönetet szeretnénk mondani, hogy részt vehettünk a családos táborban. Ez a tábor élményekkel gazdagított és megerősített abban, hogy a helyes úton járunk. Jó élmény volt megtapasztalni, hogy ilyen sok család fontosnak tartja az isteni közelséget a családban, és nem engedi, hogy a világi rohanás eltántorítsa az Istenbe vetett hittől. Megerősödtünk abban, hogy fontos megállni és elcsendesedni a napi igén elmélkedve, ebbe bevonni a gyerekeinket is, és megélni a mindennapokban. Arra kaptunk biztatást, hogy azt a szeretetet próbáljuk meg továbbadni egymásnak, amivel Isten átöleli a családokat, és abban a tisztaságban és egyszerűségben igyekezzünk élni, amire maga Jézus tanít. Még most is cseng a fülünkben Thorday atya tanítása arról, hogy „amelyik család együtt imádkozik, az nem hull szét”. Ez megerősített minket abban, hogy az esti imáink, amelyeket kislányunk, Bernadett kiságya fölött mondunk, megtartanak minket egységben és szeretetben, és ez által átadhatjuk lányunknak az imában rejlő erőt.”
Nagy család, Sepsiszentgyörgy: „Nem egészen 3 hónapja vagyunk házasok és majdnem ugyanennyi ideje várunk a kisbabánk születésére. Nagyon sok szépet és jót hallottunk a családos táborról a közösségünk tagjaitól, akik már többször is voltak. Alig vártuk, hogy család lehessünk és jöhessünk. Nem is tudtunk volna más nyaralást elképzelni. Olyan nyaralást kerestünk, hogy Istennel lehessünk és mi ketten együtt. És ennél még sokkal többet kaptunk. Nagyon szép élményeink vannak a táborról. Csodálatos volt látni a keresztény családokat, házaspárokat, gyerekeket. Megragadott a nyíltságuk, közvetlenségük. Nagyon tanulságos volt számunkra figyelni a családok életét, főleg a gyerekekhez való viszonyulásukat különböző helyzetekben, az anya-gyerek viszonyt és csodálkozva szemléltük az apa-gyerek viszonyt, ami kellemes meglepetés volt számunkra. Különösen érdekes volt az étkezések ideje, látni, ahogy a családok, kicsik és nagyok együtt falatoznak, beszélgetnek, kacarásznak. Jó felkészítő volt a gyereknevelésre is, gyakorolhattunk is egy kicsit. A Thorday atya előadásaiból és a Mervay házaspár tanúságtételeiből sokat tanulhattunk a családi életről, házastársi kapcsolatról, gyereknevelésről, a családi ima fontosságáról. Különösen megmaradt bennünk az a gondolat, hogy: „Az a család, amely együtt imádkozik, nem esik szét.” Az Úr kegyelme, hogy kettőnk kapcsolatának már kezdettől meghatározó része a közös imádság, a személyes kapcsolat Istennel. Megerősítést kaptunk, hogy mennyire fontos közösen imádkozni és majd bevonni a gyerekeket is az ő szintjükön. Úgy érezzük, még sokszor át fogjuk lapozni a „Tábori napló”-t a hasznos gondolatokért. De sok mindent a szívünkbe is véstünk, amit nem felejtünk el. A páros beszélgetések alkalmával megbeszéltük a felmerülő kérdéseket, elgondolkodtunk és közös megoldásokat találtunk. A kiscsoportos beszélgetések során sokat tanulhattunk egymástól, épülhettünk egymás tapasztalataiból, példát vehettünk egymás életéről. Nagy élmény volt számunkra a reggeli családi ima is, amikor a gyerekekkel, szülőkkel együtt imádkoztunk. Különösen tetszettek a gyerekénekek, hogy a gyerekek nyelvén, az ő szintjükön voltak az imák. Ezt mindenképpen szeretnénk alkalmazni a mi családunkban is. Örültünk, hogy a mindennapi Szentmisén találkozhattunk az Úrral, táplálkozhattunk az Ő Szent Testével. Megható volt, ahogy a Szentségimádáson a házaspárok hálát adtak egymásért, gyermekeikért. És kimondhatatlan érzés volt ott térdelni az Oltári szentségben jelen levő Jézus előtt, mi ketten, kicsi családként együtt, hálát adva az Úrnak egymásért és az Ő ajándékáért, a kisbabáért, akinek testét és lelkét most formálja. Könnyekig hatódtunk. A szentségi áldásnál már sírtunk, olyan közel jött az Úr. Egyik legmélyebb és talán legszebb pillanat a házassági fogadalmunk megújítása volt Isten színe előtt, a szentmise keretében. Amikor egymáshoz fordulva valami szépet mondtunk egymásnak, majd a fogadalom szövegének 3 kérdésére válaszolva, könnyes szemmel, boldogan mondtuk ki: „Akarunk” továbbra is együtt élni szentégi házasságban. Gyönyörű szép pillanat volt, amikor az oltár körül a férjek a feleségük mögé állva, áldást kaptak mindazok, akik áldott állapotban vannak vagy szeretnének lenni. Éreztük az áldást, a pillanat szentségét és mélységét. Annyira csodaszép volt, hogy el sem lehet mondani. Sírtunk mi is, és úgy láttam mások is. Nagyon szép és hasznos tapasztalat volt számunkra ez a tábor. A kettőnk kapcsolatának is jót tett, hiszen jutott időnk egymásra, sokat beszélgethettünk, még bensőségesebb, még meghittebb lett a kapcsolatunk, még közelebb kerültünk egymáshoz, sikerült még jobban kifejezni és éreztetni egymással a szeretetünket. Különösen jó volt együtt lenni a többi családdal is, beszélgetni velük, közel kerülni hozzájuk, játszani a gyerekekkel, kicsit látni a jövőnket... :) Mindemellett kikapcsolódhattunk, pihenhettünk és a környék szépségében is gyönyörködhettünk. Ennél szebb nyaralást el sem tudnánk képzelni!
Végtelenül hálásak vagyunk Istennek és a szervezőknek, hogy itt lehettünk a táborban. Utolsó este éreztük, hogy már most visszavágyunk és ki is számoltuk, hogy a kisbabánk 5 hónapos lesz a következő táborra.:)”
Kertész Marika, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családreferense