2011.09.27
HIVATÁS – Tamás Huba szerint Isten ajándéka és küldetés az egészséges, szép család
Tamás Hubának 2009-ben lehetősége nyílt arra, hogy a Lateráni Egyetem fakultásai közül válasszon, ugyanis Rómába küldte tanulmányi útra Jakubinyi György érsek. „Szívem vágya volt a családok szolgálata, így hamar megszületett a döntés: a II. János Pál nevét viselő, házasságteológiával és családpasztorációval foglalkozó intézet diákja szeretnék lenni” – emlékezik vissza Tamás Huba. Idén, augusztus elején érkezett haza, családpasztorációs szolgálatát a főegyházmegyei családos tábor záró szentmiséjén kezdte.
A papi hivatás választásában a gondviselő Isten keze munkáját látja, aki úgy formálta az életét, hogy a papi hivatás elvetett isteni magja megfoganjon és szárba szökkenjen. „A termékeny föld családom szeretetlégköre volt, a zsenge vetés öntözői a jó lelkipásztorok. Ezeknek a kegyelmi ajándékoknak a gyümölcse, hogy ikertestvéremmel, Barnával mindketten igent mondtunk a papi hivatásra. Szüleink nagy hittel, örömmel fogadták Isten kezéből, hogy mindkét gyermeküket szolgálatára hívja” – folytatta beszámolóját Tamás Huba.
A családok iránti elköteleződésével kapcsolatosan elmondta, ennek gyökerei a szülői házba vezetnek vissza. „Székelyudvarhelyen, a belváros egy polgári, zárt udvarában nőttünk fel, ahol kizárólag apai nagymamánk és négy fia lakott, egy nagy családot alkotva. Amit kicsiben megéltünk otthonunkban, az jellemezte a körülöttünk kibontakozó világot is.
A bizalom, a segítőkészség és a kölcsönös tisztelet olyan volt, mint az élethez a levegő. Mindenünk közös volt, az örömök és a keresztek is. Nagymamám az imádság angyala volt, sosem láttuk tétlenül. Ha nem szorgoskodott a munkában, az imakönyv vagy rózsafüzér volt a kezében. Szüleinktől tanultunk meg imádkozni és Isten szép világát, a templomot szeretni. Az egészséges, szép család, amelybe beleszülettem, Isten ajándéka és egyben küldetés” – vallja Huba atya, aki a római II. János Pál Intézetben eltöltött évekről, illetve az ott tapasztaltakról is mesélt. „Az Intézet igyekszik a boldoggá avatott Szentatya szándékát megvalósítani, családszerető szellemét, lelkiségét átadni a világ minden részéről odasereglett hallgatóknak. Az oktatás a kulturális sokszínűség miatt kissé elméleti.
Az alapkérdés: mi Isten terve az emberrel, a házassággal és a családdal? A képzés célja pedig felfedezni és felragyogtatni az ember elvesztett méltóságát; megtalálni, kiteljesíteni a házastársak és a család identitását. Általános megoldásokat, a világ minden táján működő gyakorlati megoldásokat nem tudtak mutatni a szaktanárok sem, de igyekeztünk barátságokat kötni és közvetlenül megosztani egymással az e téren szerzett tapasztalatainkat.”
Kérdésünkre, hogy miként látja az általa tanultak fényében az itthoni családpasztorációs munkát, elmondta: csodálattal szemléli mindazt, amit Szénégető István családreferens pap és a családpasztorációs munkacsoport megvalósított. Meglátása szerint ez a munka felkiáltójel az egyházmegye életében. „Megtiszteltetés számomra, hogy munkatársként részt vehetek ebben a szolgálatban, az intézeti évek alatt összegyűjtött ötletkavalkádból bőven akad, ami itthon is használható” – összegzett a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia segédlelkésze.
Keresztalja, 2011. szeptember 26.