2012.02.06
Családjaink jövőjét az biztosítja, ha családi szinten is megélik katolikus hitüket – vallja Jakubinyi György érsek, aki nemcsak a közös imát tartja fontosnak, hanem azt is, hogy a családtagok együtt reméljenek és tudjanak egymásnak megbocsátani.
Hogyan látja főegyházmegyénkben a családok helyzetét?
– Mint főpásztor csak „otthonunkról”, vagyis a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségről szeretnék nyilatkozni. Huszonegy év „demokrácia” óta megtapasztaltuk azt, mit jelent globalizálódó világban s ugyanakkor az Európai Unióban élni. Ami a kommunizmus alatt tilos volt – pl. az abortusz –, azt a demokrácia mint szabadságvívmányt engedélyezte. A fordulat után a katolikus magyar anyák is sort állnak a kórházakban terhességmegszakítás végett. Ez pedig a család meggyilkolását jelenti, mégpedig annak forrásánál. Egyébként az abortuszt illetően Románia az Európai Unióban első helyen áll, s ebben sajnos katolikus családjaink is részt vesznek. Azt mondhatom, hogy főegyházmegyénk családjaira is jellemző az, ami az egész országra, de minden rosszban kisebb százalékban vesznek részt az átlagosnál, mert katolikus hitük megvallása és gyakorlása megtartja őket Krisztus követésében. Hála Istennek, ezt a többségről elmondhatjuk.
Mi az, ami – mint főpásztort – a leginkább aggasztja e téma kapcsán?
– Főegyházmegyénk családjait nem lehet elszigetelten szemlélni. Nem vagyunk sziget. Figyelembe kell vennünk az ország és a Kárpát-medence viszonyulását a család jövőjére vonatkozólag. A globalizáció teljesen vallás- és Isten-ellenes. Elég, ha például a gender revolutionra, a nemek közötti különbségek eltörlésére gondolunk. Égbe kiáltó, természetellenes bűn, mégis ezt kívánják egyes csoportok az Európai Uniótól. Nem elég az, hogy máris kihagyták Isten nevét és keresztény gyökereink említését az európai alkotmányból? Ugyanakkor bátorító számunkra, hogy az új magyar alkotmány hitvallással kezdődik, nemzeti imánk és himnuszunk kezdő szavaival: Isten, áldd meg a magyart!
Boldog II. János Pál pápa, a „családok pápája” sokszor hangsúlyozta, hogy „a család az Egyház útja, az emberiség jövője”. Ön szerint mit tehetnek a papok és világi hívek annak érdekében, hogy egyházmegyénk családjai jobban belegyökerezzenek Krisztusba, hogy családként valóban olyanná váljanak, amilyennek Krisztus szeretné őket látni?
– Valóban Boldog II. János Pál pápa „a családok pápája” is volt. 27 évi szolgálata alatt bejárta a világot, meglátogatta híveit, teljesítette azt a Szent Péter-i feladatot, amit az Úr Jézus bízott apostolára: „Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” (Lk 22,32). Küldetése a családokhoz is szólt. A minden korban időszerű szent család példákat szemlélve azt mondhatom, hogy családjaink jövőjét az biztosítja, ha megélik családi szinten is katolikus hitünket. Értem ez alatt azt, hogy együtt imádkoznak, együtt szenvednek, együtt remélnek, meg tudnak egymásnak bocsátani, és Krisztus szentségeiben részesedve mindig elölről kezdik a keresztény életet, az Isten és felebarát szeretetét. Családjainkat csak a Szent István-i örökség ápolása mentheti meg. Az ezer éve lerakott keresztény alap Krisztus ígéretét hordozza. De részünkről is elvárja a hűséget.
Kire, kikre figyelhetnek mint követendő példára a mai családok?
– Minden család eszményképe a názáreti Szent Család: Jézus, Mária, József. Ennél szebb, ennél eszményibb követendő példaképe nem lehet a keresztény családoknak. Isten is úgy akarta, hogy Szent Fia a Szentlélek erejéből Szűz Máriától szülessék, és családban nőjön fel. Ebben a názáreti családban minden hétköznapi volt. Isten nem tett külön csodát még azért sem, hogy szent Fiát megmentse Heródestől. Szent József vállalta az emigráns, a vendégmunkás és a politikai menedékjogot kérő szerepét is. Názáretben volt még sok buzgó vallásos család. Ezért a názáretiek nem tudták, hogy harminc rejtett éven át közöttük élt és dolgozott az Isten Fia, a megtestesült istenember, Jézus, a názáreti ácsmester. Büszkék lehetünk arra is, hogy kereszténységünk hajnalán az első magyar szent család állott az ország élén, Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre herceg, a keresztény magyar családoknak örök példaképe. És utána következnek az oltár dicsőségébe nem emelt, de már örök boldogságot nyert magyar szent családok. Korunkban ott tündöklik Boldog Batthyány-Strattman László dúsgazdag herceg, a szegények ingyenes szemorvosa, tizenegy gyermek példaadó, katolikus édesapja.
Mi volt a legszebb megtapasztalása az elmúlt évben a családokkal kapcsolatban?
– Számomra, főegyházmegyénk számára a reménység jele a Családpasztorációs Iroda működése. Tudom, megtapasztaltam már negyven éve külföldön is, hogy a családpasztorációs referenseknek szemére vetik, hogy egy-két kiváltságos családdal konferenciákon vesznek részt, félig „kultúrprogrammal” (értsd alatta: turizmus). Még az évi perselygyűjtést is egyesek ezen a címen kifogásolják: Hol marad a többi család? Válaszom csakis az lehet, hogy minden ilyen szervezkedésben vannak képviselők, és vannak képviseltek. Lehetetlen, hogy a családpasztorációs rendezvényeken minden család részt vegyen. De meg kell hozni az áldozatot – ha kell, egyházmegyei gyűjtéseken is –, hogy családjaink részt vehessenek ezeken a főegyházmegyei vagy Kárpát-medencei rendezvényeken. Az ott átélt tapasztalatokat majd továbbadhatják az itthon maradottaknak. Talán rossz hasonlattal élve azt merem mondani, hogy a labdarúgócsapatunk világbajnoksági szereplése érinti az itthon maradt szurkolókat is. A győzelemben pedig mindenki részesül.
Mi a legfontosabb üzenete az elkövetkező évre a Gyulafehérvári Főegyházmegye családjai számára?
– Advent első vasárnapjától a 2011–2012 liturgikus évben főegyházmegyénk a misszió évét tartja a Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorális terve alapján. Minden keresztény a keresztsége alapján vállalja azt, hogy továbbítja az örömhírt embertársainak. Ez a misszió, a küldetés. Ez a feladat hárul a keresztény családokra is, hogy életpéldájukkal teljesítsék a keresztségben vállalt küldetést: meghirdetni, sőt példájukkal szomszédjaik, munkatársaik elé vinni a boldog keresztény családi életet. Nehéz? Lehetséges a mai világban? Válaszom csak evangéliumi lehet: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges” (Mk 10,27).
Keresztalja, 2012. január 30.