2012.03.19
Hétfő, március 19. Szent József pátriárka, a Boldogságos Szűz Mária jegyesének ünnepe. Kolozsváron és környékén a Szent József tiszteletére szentelt Írisz-telepi római katolikus templomban kezdjük meg a város és környéke templombúcsúinak sorozatát, a hétfőn este 6 órakor kezdődő búcsús szentmisével. Ez az istenháza a Jakab Gábor pápai káplán által pasztorált kerekdombi plébánia filiája.
A gyermektörténetek szerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, szintén dávidi származású Máriával, az akkori szokások szerint valamikor 18-24 éves kora között. Még mielőtt a házasságkötésük megtörtént volna, Máriát áldott állapotban találta. Emiatt megrendült, de álmában biztatást kapott, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, hiszen „a benne fogant élet a Szentlélektől van”. Apai szerepéből adódóan ő adta a gyermeknek a Jézus nevet.
Máté evangélista is részletesen ismerteti Szent József Dávid királytól való származását. Teológiai vélemények szerint nem mindig apáról fiúra való levezetésre utal a „nemzette” kifejezés, hanem előfordulnak benne örökbefogadási esetek is. Mindenesetre József Dávid házának egy elszegényedett vonalából származott.
A görög bibliafordításban József foglalkozását a „tektón” szó jelöli, amit ácsnak szokás értelmezni, bár lehet, hogy a görög szó itt építőmestert jelent. Ugyancsak Máténál olvassuk az alábbiakat József és Mária jegyességéről: „Jézusnak ez az eredete: anyja, Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és mivel Máriát nem akarta hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala, és így szólt: »József, Dávid fia ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől.« (Máté, 1, 18-21) Álmából felébredve József teljesítette az Úr angyalának parancsát.”
Vérségi, biológiai kapcsolat tehát nincs József és Jézus között. Az egyiptomi menekülésen és a Jézus gyermekkorára történő utalásokon kívül József alig szerepel az evangéliumokban. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával valósította meg, de József nem is fogadta gyermekévé Jézust. Újra csak Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Tehát József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg.
Jézus számára József sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa, hiszen a szó szoros értelmében nagy üdvtörténeti szerep jutott neki. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba Jézus üdvtörténetileg az Ószövetséggel, mivel ennek az ószövetségi üdvrendnek a lényege az ábrahámi örökség volt. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, mivel ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
A Szent Család fejeként az egyetemes egyház patrónusának tekintjük. Védőszentje továbbá a munkásoknak – mivel maga is kétkezi munkás volt – az utazóknak (a Szent Család egyiptomi menekülése nyomán), s nem utolsósorban a „jó halálé”, mivel a hagyomány szerint előbb halt meg, mint Jézus és Mária.
Kevesen tudják, hogy Szent József a világ országai közül patrónusa Ausztriának, Csehországnak, Belgiumnak, Kanadának, Mexikónak, Perunak, Oroszországnak, valamint a dél-vietnami keresztényeknek és a kínai misszióknak.
A Római Katolikus (Nyugati) Egyház legtöbb naptárának tanúsága szerint a X. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették fel az általános naptárba.
A művészi ábrázolásokon általában Máriával és a Kisdeddel láthatjuk, vagy idős férfiként, kezében liliommal, máshol az ácsmesterség valamilyen szerszámával.
KOVÁCS SÁNDOR főesperes, Szabadság, 2012. március 16.