2012.04.27
Országos lelkigyakorlatot tartottak Kolozsváron a római katolikus nőszövetségek
Szerdán délben ért véget Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetségek Országos Fórumának Imádkozni annyi, mint szeretettel Istenre gondolni. (Charles de Foucauld, 1858–1916) mottóval tartott lelkigyakorlata, amely hétfőn a Szent István tiszteletére emelt Donát úti templomban szentmisével vette kezdetét.
A házigazda szerepét is betöltő Kovács Sándor kolozs–dobokai főesperes, a nőszövetségek egyesületének lelki vezetője köszöntötte a szép számban összegyűlt küldötteket, akik Barótról, a Brassó-Bolonyai plébániáról, Besztercéről (Veres Stelian segédlelkésszel), Csíkszeredából (Darvas-Kozma József pápai káplán-plébánossal), a Máramaros megyei Felsőbányáról (Veres Attila plébánossal), Margittáról (Maiernik Mihály kanonok, esperes-plébánossal), Marosvásárhelyről (Balázs Ferenc plébánossal), Nagykárolyból, Nagyváradról (Kiss Albert kanonok, főesperes-plébánossal), Nyárádremetéről, Parajdról, Szatmárról, Szászmedgyesről, Székelyudvarhelyről, Szilágy-somlyóról (Petrişor Constantin plébánossal), a Szatmár megyei Tasnádról (Pék Sándor esperes-plébánossal), Tusnádfürdőről (Balázs-Hegedűs József szentszéki tanácsos-plébánossal), Zilahról (Sövér István plébánossal), valamint a kolozsvári Mária Szeplőtelen Szíve (Vízi Zakariás plébánossal), a Szent Mihály (Kovács Sándor főesperes-plébánossal) és a monostori egyházközségből (Kádár István esperes-plébánossal) érkeztek.
Beszédében a főcelebráns, Balázs-Hegedűs József tusnádfürdői plébános hangsúlyozta, hogy a lét nagy titka a (női) közösség, s ezen belül kell egymást szavakkal és tettekkel erősíteni, hiszen ahhoz, hogy másokat szolgálni tudjuk, erős kell legyen a hitünk, amelyre fokozatosan jutunk el. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus feltámadott és megnyitotta számunkra az üdvösség kapuját?! – tette fel az elmélkedésre ösztönző kérdést a szónok.
A lelkigyakorlatos napoknak a továbbiakban a Szent Mihály nőszövetség Szentegyház utcai díszterme adott otthont. Bevezetőként Fábián Mária, az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesülete, illetve a vendéglátó nőszövetség elnök asszonya felolvasta Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek az összejövetelhez intézett üzenetét: „Köszönöm a meghívást és figyelmességet, amelyet levelükkel is kifejezésre juttattak. Előre beütemezett program miatt nem vehetek részt a rendezvényen. Távolmaradásomért szíves megértésüket kérem. Szívből küldöm főpásztori áldásomat, a lelkigyakorlat minden résztvevőjének kívánva lelki gazdagodást és örömteli együttlétet. Egyben kérem, hogy foglalják imáikba főegyházmegyénket, minden gondjával és nehézségeivel együtt. Isten áldása kísérje életüket és további szolgálatukat. Imádságos köszöntéssel.“
Az együttlét napjain rangos és tartalmas előadások hangzottak el: A rózsafüzér közösségépítő ereje (Darvas-Kozma József), Imádkozzál és dolgozzál (Pék Sándor) és A misszió, mint a XI. század kihívása (Vízi Zakariás).
A rózsafüzér közösségépítő ereje
Az első értekezés a hallgatók elé állította az áldó Jézust karján tartó Istenanyát, aki igent mondott a megváltásra. A rózsafüzérben hittel szólítjuk meg, és arra kérjük Nagyasszonyunkat, hogy tekintsen ránk, akik hittel sorakoztunk Jézus mögé, és imádkozzék értünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Elmondotta: a rózsafüzérnek négy alapforrása van: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imafüzérek. Ezekből alakult ki a XV. században a napjainkban ismert rózsafüzér.
Az első Rózsafüzér Társaságot 1468-ban Alanus de Rupe domonkos szerzetes alapította. Példáját mások is követték, és ez hozzájárult az ájtatosság gyors elterjedéséhez. Darvas-Kozma József nyomatékosította, minden Mária-ünnepünknek magyar nemzeti vonatkozása van, mert Szent István király 1038. augusztus 15-én – elsőként a világon – a népét és országát jelképező koronáját a Boldogságos Szűzanyára hagyta. Az országalapító végrendeletével Szűz Mária gyermekei és országa lettünk, Magyarország és a nemzet pedig megmaradt Szűz Mária palástja alatt ezer éven át. A Rózsafüzér Királynője a világ reménysége. Ő mindenkit megment, aki vele imádkozik, s aki az Isten Anyjára hallgat. Napjainkban is sok baj és támadás éri nemzetünket. Éppen ezért kapaszkodjunk rózsafüzérrel a Szűzanyába. Számtalanszor beigazolódott már, amit XII. Pius pápa mondott: Nagy a hatalma annak a hadseregnek, amelyik a kard helyett a rózsafüzért tartja kezében. 1456-ban Nándorfehérvárnál, 1571-ben Lepantónál, 1683-ban Bécsnél, 1686-ban Budán szabadított meg Szűz Mária az ellenségtől. 1955-ben eltávolította az oroszokat a katolikus Ausztriából, 1960-ban véget vetett a szovjet atomfegyverkezésnek. 1962-ben megakadályozta, hogy Brazília kommunista kézre jusson. 1986-ban békésen bukott meg a fülöp-szigeteki Markos-diktatúra, 1989-ben a román diktatúra, 1991-ben a szovjet kommunizmus. Mindezzel beigazolódott, ha imádkozzuk a rózsafüzért, akkor elnyerjük Szűz Mária oltalmát, a látszólag legyőzhetetlen ellenséggel szemben, a legkegyetlenebb megpróbáltatások idején is.
Ima és munka
A következő előadásban Pék Sándor Prohászka Ottokár püspököt idézte: Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha, majd a vonzó, szellemes, humorral teli, csodálatos szent, Kalkuttai Teréz Anya szavait hangsúlyozta: Isten nélkül túl szegények vagyunk ahhoz, hogy segíthessünk a szegényeken, de ha imádkozunk, akkor Isten nekünk adja szeretetét. A szívből jövő imádságból az Isten szeretetébe vetett határtalan bizalom, a hit hegyeket megmozgató ereje és a halhatatlan remény sugárzik. Jézus Imájának kapcsán az előadó kifejtette az állandó ima szerepét az Atyával való különleges viszonyban, illetve az imádság egyedülálló jellegét. Elmondotta, minél több a dolgunk, annál nagyobb szükségünk van az imádság idejére. Pék Sándor, kifejtve a munka keresztény értelmezését, azt is hangsúlyozta, hogy Jézus munkás életével megszentelte a munkát!
Misszió = kihívás
A harmadik előadásban elhangzott: szükség van a misszióra egyházi értelemben azért, hogy Istent és jóságát megmutassuk az embereknek. Elsősorban azt jelenti, hogy megszólítjuk azokat, akik még nem hallottak Jézus Krisztusról, illetve nem ismerik örömhírét, még nem hisznek. Második jelentése: a már hívőket megpróbáljuk hitükben megújítani, tudatosítani bennük, hogy az evangélium hallgatói szerepéből el kell jutnunk az evangélium megélőinek közösségébe. A missziót maga Isten végzi, címzettje a világ. De nyilván eszközöket használ. Vízi Zakariás kifejtette, hogy amit az egyház Európában elveszített, a tengerentúlon visszaszerezte. Még egyetemesebb, katolikusabb lett, akár a földrajzi kiterjedés, akár a megtérített népek sokaságának szempontjából. A misszió sohasem volt egyszerű feladat. Minden időben megvoltak és meglesznek a kihívások, hiszen két világ harcol egymással, a jó és a rossz. Közöttük van az ember, mint harcoló és szenvedő alany, aki ebben a sokszínű világban nehezen találja meg a helyes utat. Eszközzé kell válnunk a missziót végző Isten kezében. Ne feledjük: nemcsak a világ szorul misszióra, hanem mi magunk is. Ez tehát a lelkiélet igen nagy lehetősége.
Isten különösen örvend, ha közösségben vagyunk, keresztény közösségben, és fontosak vagyunk egymás számára. Ez a közösség a szeretetszolgálatunk jelentős része, mely óriási erőt ad! De Isten elvárja, hogy ezt továbbadjuk, s ne csak a magunk örömére legyünk együtt. Amikor beléptünk egy beteg, rászoruló ember házába, szomorú arcot találunk, de amikor eljövünk, mosolyog. És aki egyszer is meglátja ezt, alig várja, hogy visszatérjen oda, ahol leült a betegágy mellé, és meghallgatta a szenvedőt. Az a hely az öröm helyévé válik. Sajnos, a mai világ hajlamos mennyiségben, nem minőségben mérni. Arra kell törekednünk, hogy felmutassuk a bennünk levő értékeket, mert ha ezeket szavakban és tettekben felmutatjuk, több napfény lesz a világban, több erő a jóra és a megbocsátásra.
Fontos a közös szentségimádás
A szabad programok keretében a katolikus nők ismerkedtek a kincses várossal, többek között meglátogatták a Piarista templom kriptáját, és meghallgatták e sorok szerzőjének előadását a lelkigyakorlat alkalmából kiállított halotti címerekről, gyönyörködhettek Kolozsvár panorámájában a Szent Mihály-templom tornyából, majd kedd este táncelőadást tekintettek meg a Magyar Operában.
A nőszövetségek lelkigyakorlatos fóruma szerdán lelkipásztori tanácsokkal, illetve a résztvevők javaslataival folytatódott, melynek keretében Kovács Sándor főesperes nyomatékosította a szentségimádások szükségességét, jó volna egységesen meghatározott szándékra végezni, ilyen témájú könyveket küldött szét mindenhova. Ezzel kapcsolatban a jelenlevők közül többen örömmel nyugtázták, hogy ezeken nemcsak a plébániák lelkiségi csoportjainak tagjai (rózsafüzér társaság, nőszövetség stb.), hanem a többi hívek is részt vesznek.
Elfogadva Darvas-Kozma József kezdeményező meghívását, a nőszövetségek elhatározták, hogy legközelebb folyó év szeptemberében kerül sor lelkigyakorlatos napokra a gyönyörű fekvésű Hargitafürdőn, ahol majd elhangzanak az elnök asszonyok beszámolói is.
Ezt követően hálaadó szentmisével zárult a Szent Mihály-templomban az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének országos lelkigyakorlata. A legszentebb áldozatot paptestvéreivel együtt bemutató Kiss Albert nagyváradi főesperes rámutatott arra, hogy a nő kapta Istentől azt a küldetést, hogy a társadalom éltető sejtje legyen. A nőszövetségek tagjai Isten színe előtt végzik közös imádságukat, otthon pedig családjaikat az egyház valóságos házi szentélyévé teszik/tehetik. A katolikus nők a liturgiába való bekapcsolódásuk, vendégszeretetük által, jótékonysági és kulturális munkájukon keresztül szebbé alakítják nemcsak jelenünket, hanem a jövőt is.
FODOR GYÖRGY, Szabadság, 2012. április 27.