2012.07.03
A vakáció első hetében (június 25-29.) egyidőben két helyszínen zajlott az idei Főegyházmegyei Ministránstábor. A 83 fiú és 47 lány felejthetetlen napokat töltött el 4 pap, 4 szerzetes nővér, 5 kispap, és 12 önkéntes ifjúsági munkatárs társaságában. Istennek hála, nagyon szép kis közösséggé formálódott a fiúk – 23, a lányok – 15 helységből összegyűlt csapata. A lányoknak a csíkszentdomokosi Segítő Nővérek otthona adott helyet, míg a fiúk Hargitafürdőn, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia lelkigyakorlatos házában és a csíkszeredai sportiskola szállójában találtak helyet maguknak.
Tanulságos témák, izgalmas és érdekesnél- érdekesebb vetélkedők, játékok tették színessé a programot, volt számháború, és a fiúk nagy örömére még focibajnokság is. Minden nap volt valami meglepetés, ami felvillanyozta a ministránsokat. De nem maradtak el a napi közös imádságok, a szentmisék, és a szentségimádás sem, ahol lehetőségünk volt személyesen is találkozni az Úr Jézussal.
Hála és dicsőség Istennek ezért a hétért, és minden kegyelemért, amit kiosztott, a bimbózó hivatásokért, minden örömért és nehézségért. Hálás köszönet a csíkszeredai Szent Kereszt plébániának, a hargitafürdői plébániának, és a csíkszeredai sportiskolának, akik szállást biztosítottak a fiataloknak, és végül, de nem utolsó sorban Hargita megye tanácsának, akik támogatták az idei ministráns tábort. Isten fizesse meg mindannyiuknak, és áldása kíséje minden munkájukat.
Ministráns tábor Hargitafürdőn
A június utolsó hete Hargitafürdőn igencsak mozgalmasra sikerült, ugyanis itt táborozott a Gyulafehérvári Főegyházmegye több mint nyolcvan ministránsa.
Az idei ministráns tábor evangéliumi mottója: “Mester hol laksz? – Jöjjetek, nézzétek meg!” (Jn 1,38-39), céljai a hivatásébresztés és -ápolás. Nagy örömünkre akadtak olyan ministránsok, akik már most, fiatal korukban az Istennek szentelt papi, vagy szerzetesi életre vágynak. A sok mosolygós gyerekarc által sokszor azt érezhettük, hogy maga Isten mosolyog ránk.
A hétfői érkezést egy kalandos délután követte, amikor egy nyomkereső játék keretében a csoportba osztott ministránsoknak ki kellett deríteniük, hogy melyik szentté, vagy boldoggá avatott személy nevét fogja viselni csapatuk.
Az elkövetkező napokban délelőttönként került feldolgozásra egy-egy téma. Első délelőtt a kiscsoportok egy-egy apostol életét vizsgálták meg, és főképpen azt, hogy miként változott meg az illető élete a Jézussal való találkozás, és barátság következtében. Egyúttal egy jelenetet is elő kellett adniuk, amiben az illető apostol életének valamelyik mozzanatát jelenítették meg. Elcsodálkoztunk a gyerekek kreativitásán, ügyességén, és humorán, ahogy a jelenetekben szerepelve megmutatkoztak.
A második délelőtt a kiscsoportok neveit adó szent, vagy boldog személy életét vizsgálták meg. Örömmel fedezték föl, hogy pár évszázad, vagy évezred elteltével is a Jézussal való barátság és akarata szerinti élet csodálatosan meg tudja változtatni az emberek életét. Élettörténetükben föltárulkozott az isteni kegyelem munkája, mely teljessé, értelmessé tette életüket.
Harmadik nap délelőttjén a jelenlévő, és őket vezető kispapok, papok, valamint laikus fiatalok mesélték el tanúságtételük által, hogy milyen is a Jézussal való élet. Ők hogyan élik meg a Jézussal való barátságukat, milyennek ismerték meg Őt. Egyúttal bátorították is őket, hogy merjenek, és akarjanak Jézus barátai lenni.
A délutánok a mozgásnak, a játéknak voltak szentelve. Kedden délután egy vetélkedőkből összeállított program volt szervezve a ministránsoknak. Az ügyességi versenyek jó hangulatában igazi baráti közösséggé formálódtak a csapatok. A ministránsok által gondosan előkészített, felemelő szentmise után kezdetét vette a ministráns tábor focibajnoksága. A nap hangulatos esti imával zárult.
Másnap délután folytatódott a focibajnokság, a kisebb korosztályú csoportokkal, majd a vezetők is pályára léptek. Ebéd után pedig számháborúzni indultak a csapatok. Az estét a Néri Szt. Fülöp életéről szóló „Legyetek jók, ha tudtok” című film vetítésével zártuk. Nagy sikere volt a filmnek a fiatalok között, mindenki élvezte a fordulatos tanulsággal teli eseményeket.
Az utolsó délután került sor a fiatalok által már annyira várt focibajnokság zárómérkőzéseinek a lejátszására. Izgalmas, fordulatos elődöntők után, a döntőt a Bosco Szent János és Szent Maximillian Kolbe csapata játszotta. Ilyen lelkes, hangos szurkolást rég nem hallottak Hargitafürdőn. Hosszabbítás és tizenegyesek után dőlt el a mérkőzés. A bajnok a szeretet lengyel vértanújának csapata lett. A záró szentmisén a győztesek ministráltak, és a végén örömmel emelték a magasba az oltárra tett és megáldott kupát.
Az est fénypontja a közös szentségimádás volt. Hálát adtunk az elmúlt hétért, a táborért, minden kegyelemért, és kértük Isten áldását a másnap felszentelendő kispapokra.
A tábor megkoronázása a gyulafehérvári papszentelésre tett zarándoklat volt. Rövid pihenés után hajnali három órakor volt az ébresztő és a várva várt indulás. Nagy élmény volt a fiataloknak a gyönyörű székesegyház, a szertartás, és utána a rövid együttlét a frissen szentelt papokkal, az érsek-és segédpüspök atyával, akik örömmel fogadtak minket és még közös fotót is készítettünk. Egy rövid városnézés és a Teológián tett látogatás után indultunk haza. Az úton hazafele tartottuk meg az élménybeszámolókat. Minden ministránsnak lehetősége volt megosztani a többiekkel, mi tetszett neki a legjobban, szeretne-e jövőre is jönni? Őket hallgatva hála volt a szívünkben, és a remény hogy Isten ott munkálkodik az erdélyi ministránsok szívében.
Istené legyen minden dicsőség, főként azokért a változásokért, amiket a ministránsokban láthatatlanul végzet a Mindenható. Köszönet ugyanakkor a csíkszeredai Szent Kereszt Plébániának, a Hargitafürdői Plébániának, és a Csíkszeredai Sportiskolának, akik szállást biztosítottak a fiataloknak, és végül, de nem utolsó sorban Hargita Megye Tanácsának, akik támogatták az idei ministráns tábort. Isten fizesse meg mindannyiuknak, és áldása kísérje minden munkájukat.
György Zsolt ifjúsági referens
A lányok ministránstábora Domokoson
Ebben az évben beindult a lány ministráns tábor is Domokoson, ami nagy élmény volt a 47 ministráns lány számára.
A téma: „Mester hol laksz?” – nemcsak az Istenkeresésre és Jézushoz való közelebb kerülésre serkentette őket, hanem arra is, hogy azt, amit eddig megismertek és megtapasztaltak továbbadják másoknak, - így a „Mester hol laksz?” címmű plakáttal, amit ők készítettek, kimentek a faluba, elbeszélgettek az emberekkel, és szentírási idézeteket osztogattak nekik. Itt élőben megtapasztalhatták az emberek szeretetét, érdeklődését, de ugyanakkor az elutasítást is.
A szentek életéből - akikkel a tábor alatt megismerkedtek, és akiknek a nevét csoportjaik felvették, - megtanulhatták, hogy elődeink élete is hasonló a miénkkel, de tőlünk függ, hogy megmaradunk csak a keresgélésnél, vagy pedig amikor a Mester hív: „Gyere és nézd meg!” – mellé szegődünk, Vele megyünk és nála maradunk.
A közös szentmise, szentségimádás, a közös étkezések, vetélkedések, az együttlét örömei sok élménnyel gazdagították egymást. A „Háló” ami az imából, játékokból, éneklésből és újabb barátságokból szövődött az összetartozás jelképe lett. Himnuszunk pedig a: „Mester hol lakol?” című ifjúsági ének.
Hogy mit viszünk magunkkal ebből a táborból? – Izabella: „Jézust, a hűséges barátot”, Ágota: „a hitet, jókedvet, boldogságot és barátokat”, Diana: „az imádságot és azt a szeretetet, amit itt kaptunk a nővérektől és a pap bácsiktól”, ugyanakkor magunkkal visszük az összetartás, megbocsátást, békét, jókedvet, nyugalmat, reményt, a versenyek izgalmát, hálát és az ifi énekeket.