2012.10.10
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem alapításának 140. évfordulójára emlékezik az akadémiai év első hetében. A Római Katolikus Teológia Kar tizenhat éves múltra tekint vissza ugyan, de az egyetem alapításának, illetve formálódásának, fejlődésének történetében mindannyiszor visszaköszön a tudós paptanárok, a jezsuiták, illetve a kegyesrendi tanítók munkája és elkötelezettsége. A szeptember 30-i ünnepélyes kari tanévnyitón a kar dékánja, Marton József egyháztörténész tartott megnyitó előadáson ismertette a jelenlévőkkel a kerek évfordulót ünneplő tanintézmény alapításának és fejlődésének történetét, amely a kisebb-nagyobb megszakítások, intézményi átszervezések ellenére is folytonosságot mutat.
A korabeli képzési struktúrával egybevetve a jelenlegi stratégiákat az előadó felhívta a figyelmet egy jelentős átalakulásra, amely ugyan járhat bizonyos előnyökkel, azonban megvannak a maga hátrányai is. Ugyanis míg az elődintézmények nem pusztán a tárgyi tudás átadását és a professzionális életben való helytállásra való felkészítést vállalták magukra, hanem az egész ember alakítását és a hallgatók műveltségének általános emelését is, addig a jelenlegi képzésben ez a dimenzió nem vagy csak kis mértékben mutatkozik meg, s a szakmai, piacképes képzés csupán a tárgyi ismeretek bővítését vállalja. A megnyitó előadás után a kar dékánhelyettese, Jitianu Liviu szólt az egybegyűlt diákokhoz, megemlékezve a nagy múltú intézményről, ismertette a kar biztosította lehetőségeket, bemutatta a diákok képzésében közreműködő tanárokat, illetve a kar adminisztrációjával foglalkozó munkatársakat. Az évkezdő Veni Sancte mise előtt a kar diákképviselője, Boda Botond másodéves hallgató is szólt a diákokhoz. Hangsúlyozta, a kar családias légköréhez hozzátartozik, hogy a tanárokat ne csupán mint a tudás átadóit tekintsék a hallgatók, hanem, mint ahogy a családban is lenni szokott, a szülőkbe vetett bizalom és tiszteletadás is meg kell nyilvánuljon. Az évkezdő „kis testvérek” bizalommal fordulhatnak a „nagy testvérekhez”, akik már jártasabbak a kolozsvári diákélet rejtelmeiben. Ugyan a diákok feladata a tanulás, a képességeik kamatoztatása, azért azt sem szabad elfeledni, hogy a diákéletnek más, a test és lélek felüdülését szolgáló dimenziói is vannak. A Veni Sancte szentmisén, amely a kari kápolna védőszentjének, Szent Jeromosnak ünnepére esvén egyben búcsúünnep is volt, a bevezető gondolatokban a kolozs-dobokai főesperes, Kovács Sándor köszöntötte a hallgatókat, a homíliában pedig a kolozsvár-szentpéteri plébános, Tófalvi Géza szólt az egybegyűltekhez. Mivel az amúgy is kettős ünnep Szentírás vasárnapjára esett, a Logosz-problémából kiindulva beszélt többek között az ige kapcsolatteremtő és -fenntartó dimenziójáról. A szentmise végén a környékbeli, jelen lévő plébánosokat is bemutatták a Kolozsvárra újonnan érkezetteknek. A szentmise után a kar kávézójában kötetlen együttlétre volt lehetőség, ahol a régi ismerősök, csoporttársak köszöntötték egymást, ismerkedtek az elsőévesekkel, s a következőkre, tanárokra, tantárgyakra vonatkozó „kulisszatitkokból” is elhangzott néhány.
(dg), Vasárnap