2012.11.21
Elsősorban azt szeretném megérteni, felfedezni, hogy mi Istennek a szándéka ezzel a közösséggel – fogalmazott Ilyés Zsolt, a csíkszentlélekiek nemrég kinevezett új plébánosa. Az utóbbi három évben immár második alkalom, hogy új lelki vezetőt kell megismerniük a falubelieknek. A változás papnak és hívőknek egyaránt kihívást jelent.
„Csíkszentsimonban születtem, hétéves koromban Székelyudvarhelyre költöztünk, középiskolai tanulmányaim befejezéséig ott éltem” – fogalmazott eddigi életútjáról a szentlélekiek közel három hónapja szolgálatba lépett plébánosa. Ilyés Zsolt elmondta, hálás szüleinek azért, hogy iskolásként nagyon sok időt szentelhetett a zenei tanulmányoknak. „A zene számomra egy csodálatos és gazdagító világ volt. A népzenétől a klasszikus és egyházi zenéig mindent tanulhattam és gyakorolhattam” – tudtuk meg a plébánostól.
Az érettségi után katonaság következett, majd Gyulafehérváron teológiai tanulmányokba kezdett. Egy év után Budapestre került, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatta a papi szolgálathoz vezető utat. 1995-ben történt pappá szentelése után két évig Csíkszeredában szolgált káplánként, majd Gyergyószentmiklós és Marosvásárhely volt a következő állomás. 2000–2003 között a római S. Anselmo Liturgikus Intézetben tanult, hazatérte után a gyulafehérvári teológián tanárként dolgozott, és a kispapok lelki vezetője volt.
Az első plébánia
„Ez az első önálló plébániám. Nagy örömmel fogadtam ezt a feladatot, tulajdonképpen kértem is, hogy plébániára kerülhessek. Mindig is ez volt a vágyam. Tizenhét év szolgálat után kerülhetett sor erre” – jelentette ki új megbízatásával kapcsolatban a szentlélekiek plébánosa. Mint fogalmazott, számára az a fontos, hogy kikkel dolgozhat együtt. „Ha jó emberekkel vagyok körülvéve, ha olyanokkal dolgozom, akik szintén lelkesednek, szintén jót akarnak, akkor mindenütt jól érzem magam. Alapvetően én kész vagyok bárhol szolgálni Istent, hiszen az emberek sokkal fontosabbak, mint maga a hely” – mondta Ilyés Zsolt, hozzáfűzve: egy plébániai munkára igazából nem is lehet felkészülni. Hiszen rengeteg új dologgal kell szembesülni, kezdve a könyveléstől az ügyvezetésig, a különböző hivatalokkal és az emberekkel való munkáig.
„Van kíváncsiság bennem és izgalom is, de tudom, hogy jó szívvel végzem a munkám. Bízom Istenben, próbálok rá figyelni, és meglátni azt, hogy ő mit akar velem ezen a helyen. Tökéletes nem vagyok, lesznek hibák, amiket elkövetek. De azt is tudom, hogyha Isten meghívott, akkor ő akar és tud is használni saját céljaira. Végső soron nekem ez a lényeg” – fejtette ki a plébános. Elmondta, számos elképzelése, ötlete, terve van szolgálatával kapcsolatban, de elsősorban azt szeretné megérteni, felfedezni, hogy Isten mit akar ebben a közösségben. „Tudom, hogy ez Isten egyik álma, és én is ezt szeretném, hogy egy családként legyünk. Mint minden közösségben, itt is élnek olyanok, akik távol vannak egymástól. Egyszerűen nem annyira élő és kompakt ez a közösség. Ezen mindenképpen dolgozni szeretnék, hiszen mindenki papja akarok lenni” – jelentette ki Ilyés Zsolt.
Legyen közös a felelősség!
„Az az álmom – jegyezte meg a plébános –, hogy munkatársaim legyenek. Úgy dolgozzunk ezért a közösségért, hogy az mindnyájunké, nem csak az enyém.” Ilyés szerint így az elvégzendő munka felelőssége is közös kell legyen. Közösen kell cselekedni azért, hogy meg lehessen szerettetni Istent a gyerekekkel, hogy az emberek közé lehessen vinni őt. „Ehhez munkatársakat szeretnék, akikkel együtt tudunk dolgozni. A családok, a nők, a férfiak, az idősek, a betegek mind-mind a közösség részei, és akként kell kezelni őket. Ez pedig nem csak egyedül az én felelősségem, hanem mindnyájunké” – említette a plébános.
Én csupán eszköz vagyok
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket (Jn. 15.,16.) – ezt a jelmondatot választotta pappá szentelésekor a szentlélekiek plébánosa. Ilyés Zsolt ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: papi életében a mai napig azt tartja, hogy ő csupán egy eszköz. „Istennek van egy csodálatos terve az emberekkel. Megadta azt a kegyelmet, hogy én ezt megérthettem, és lángra gyújtotta a szívemet, hogy ebben szolgálatára legyek. Nem én választottam még a terveket sem, hanem ő” – magyarázta. Hozzátette, az emberek felé is ezt közvetítené, hogy nemcsak az egyén a fontos, hanem az is, hogy Isten közöttünk legyen. „S ha minderre figyelünk, és mind igent mondunk rá, és befogadjuk, ott a mennyország elkezdődik. Ezen szeretnénk dolgozni papként: hogy Isten legyen a középpontban az egyén és a közösség számára egyaránt. E körül pedig minden van, ami kell: élet, boldogság, szeretet, egység.”
Rédai Botond, Székelyhon.ro, 2012.11.20.