Laikus vagy világi krisztushívő?

Hagyomány és újszerűség a a II. vatikáni zsinat álláspontjában
A világi hívek apostolkodásának lelkülete a 19. század második felétől kezdett igazán aktivizálódni – jelentette ki Csonta István, a Katolikus Akadémia április 11-i előadója  a BBTE RK Teológia Karának dísztermében. Ennek szellemében világi szervezetek alakultak, amelyek elsősorban a szociális-karitatív tevékenységekre koncentráltak.

E szervezetek célja a társadalom újraevangelizálása volt, így a hierarchia támogatását élvezték. XI. Piusz elismerően nyilatkozott ezek szerepéről, úgy vélte, hogy a világi szervezetek súlya növekszik. Mussolini fasiszta Olaszországában ezen szervezeteknek megfelelő, de az egyháztól, vallástól független, sőt azok munkálkodával ellentétes megmozdulásokat szerveztek a diktatorikus törekvések szellemében. Ekkor fogalmazódott meg a számos szervezet egységesítésének ötlete, hiszen egységesen könnyebb felvenni a harcot. XI. Piusz a katolikus világiak egyik szervezetét, az Actio Catolicát az össze hasonló jellegű és törekvésű, világiakat tömörítő szervezet összefogására, élére állította. Az euópai országokban az 1930-as években az olaszországihoz hasonló diktatorikus törekvések, rendszerek alakultak. Így a katolikus egyház világi szervezetei vonatkozásában egységesítette erőit, kiterjesztette az Actio Catolicát az egész világra, és jogi védelmet biztosított számára.

Az actio chatolica (eredetileg így, kisbetűsen) a katolikusok akcióját, munkáját jelölte. Az hierarchiával együttműködve 1931-ben már szervezetté alakult, attól kezdve nagy kezdőbetűvel írandó mint egy szervezet neve. Az Actio Catolicában, habár világi szervezet, a klérus vezető szerepe a döntő. Ugyanakkor a világiak tevékenykedése tekintetében az olasz mellett egy másik, egészen más filozófiájú irányzat is kialakult németalföldi modellként, amelynek a láss–dönts–cselekedj mottó az alapja, s amely a világiak jól képzett lelkiismeretén, morális felkészültségén alapuló szabad döntéshozatal a lényege. A két modell elég jelentősen eltérő alapbeállítottságon alapul. XI. Piusz az olaszországi modellt ismerte, ezért azt tartotta követendő példának. Utóda, XII. Piusz pápa a nehezebbnek tűnő középutat választotta. A II. vatikáni zsinat Apostolicam actusitatem kezdetű dokumentuma, amely a világi krisztushívők apostoli munkálkodásával foglalkozik, a közös munkára, az erőviszonyok kiegyenlítésére, a klérus és a világiak közti egyenlőségre, munkatársi megbecsülésére sarkall – ez megegyezik XII. Piusz pápa gondolkodásával. A világiak szervezetei által közvetített hit tisztaságáról a hierarchia felel.

A zsinati dokumentum történetét tanulmányozva az előadó azt tapasztalta, a zsinaton folyamatos összeütközések történtek a két modell mentén elheleyzkető különböző  álláspontok között, de alapvetően a (XI. Piusz nevéhez kötődő) centralizáció nagy nyomot hagyott a zsinat utáni katolikus szervezetek működésén is.

A zsinati dokumentum egyik hiányossága, hogy nem ad pozitív meghatározást arról, ki az a világi krisztushívő, aki a szervezetek keretében munkálkodik. Az előadó a jogi meghatározást is használva leszögezte, azokat illeti e név, akik megkereszteltekként Krisztus papi, prófétai, királyi feladatának részesei, tehát minden megkeresztelt hívő. Ilyen értelemben nyilvánvaló hát, hogy nem laikus a világi krisztushívő: e fogalomhoz ugyanis a kívülálló, a hozzá nem értő jelentés kapcsolódott. Márpedig a megkeresztelt ember, a világi krisztushívő nem kívülálló, hiszen a keresztség által részese a krisztusi testnek, az egyháznak, ebből kifolyólag vannak tehát jogai és kötelességei. Küldetése, feladata Krisztus megvallása.

Csonta István végkövetkeztetésként azt fogalmazta meg, hogy XI. és XII. Piusz pápa meg a II. vatikáni zsinat alapvetően egyetértenek: a hívőknek alapos képzésre van szükségük küldetésük fteljesítéséhez, ugyanakkor mindenki a saját kapott talentumához, adományaihoz mérten van jelen és tevékenykedik a misztikus testben. A hierarchia feladata a támogatás, a tanítás tisztaságának ellenőrzése, a lelki támogatás. A zsinati tanítás lényegében összefoglalja a világiakról szóló korábbi tanításokat, s bár újításai nincsenek, hangvételében jelent és hoz újat.

A Katolikus Akadémia következő, április 25-i előadásának ezúttal két előadója lesz: Révay Edit budapesti szerzetes és Orbán Szabolcs, az erdélyi ferencesek elöljárója, ők a Szerzetesi életforma a zsinaton és ma címmel tartanak előadást.

Miklós Ágnes, Bodó Márta

Vasárnap