2013.06.26
A kommunikáció új eszközeivel a lelkekért
Médianapra hívták Nagyváradra azokat a kommunikációs szakembereket, akik egyházi médiában dolgoznak vagy egyházi témákról tudósítanak. Jelen voltak az egyházmegyék sajtósai, referensei (a temesváriakat Sipos Enikő, a gyulafehérvári főegyházmegyét Szőcs Csaba s e cikk szerzője képviselte), valamint több váradi tudósító, néhány, a kommunikáció iránt érdeklődő pap. Immár harmadik ilyen találkozóját szervezte a váradi püspökség, amely alig egy éve szakértőt foglalkoztat ebben és a hozzá kapcsolt pasztorális referensiben Micaci Cristian személyében, aki teológiai és kommunikációs tanulmányok után a doktori dolgozata megvédése után érkezett tavaly augusztusban Rómából haza. E napot ő szervezte, az új média, technológiák megkívánta új gondolkodásmódra próbálta a jelenlevőket, köztük az egyházmegye mindvégig aktívan jelen levő püspökét, Böcskei Lászlót, vikáriusát, Fodor Józsefet, irodaigazgatóját, Kovács F. Zsoltot rávezetni és rávenni.
Előadását Monostori Károly magyarországi, immár második éve Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen tanító médiaszakember egészítette ki, majd a jelenlevők műhelymunkára vonultak el kiscsoportokban, ennek eredményét a nagy hőség ellenére is kellemes körülmények közt elfogyasztott ebéd után osztották meg egymással a csoportok. Az elkészített médiakampánytervek a keresztény értékek népszerűsítését célozták az új médiaeszközök bevonásával, fiataloknak. A munka célja az volt, hogy egy ilyen kampány tervezésébe belelássanak a résztvevők, s annak részleteit is jól értsék. Azt mindenki beláthatta, hogy az egyháznak átfogó és hosszú távú stratégiával kell dolgoznia, amihez nem elég a meglévő eszközöket, tudást, hagyományt maga mögött tudnia: mindezt az új lehetőségek világában a megcélzott csoportot nagyon jól ismerve, sok megfontolás után kell nagyon célzatosan bevetnie, különben nemcsak hogy nem ér eredményt el, de éppen isteni küldetését árulja el. A tervezés és célzott munka hiányát aztán nem írhatja a „mai világ” gonoszságának, érdektelenségének számlájára, ha maga nem tett eleget a maga feladata teljesítéséért.
Azon lehet vitatkozni, hogy a fiatalok elérésén túl mire és hogyan kell a közösségi hálókat (Facebook és társai) használni, kell-e éppen annyira erre és csakis erre alapozni a jövőt, vagy emellett a hagyományos médiára és hordozókra, akár a nyomtatott könyvre érdemes és kell is hangsúlyt fektetni, illetve hogy a „mindenki mindenhez hozzászól”, az internet demokratikus jellege attól, hogy népszerű, teljes mértékben a helyes és követendő modell-e. Tény, hogy ma és különösen az ebben a közegben szocializálódott rétegeket itt is, ebben is meg kell tudni szakszerűen és hatékonyan szólítani, illetve ezt az eszközt is használni kell az örömhír, a ránk bízott üzenet célba juttatásához. Azt kell szem előtt tartani, hogy a cél nem a Facebook, nem is a minél több minket „lájkoló”, hanem az Isten útján járó emberek kiteljesedése.
Bodó Márta, Vasárnap
