2013.07.01
Már az elmúlt héten megjelent a világi forrásokban egy hír egy olasz főpapról – ott püspöknek nevezik –, aki ugyan saját banki ügyletekbe bukott bele, de mivel a Vatikán hivatalos pénzügyi alkalmazottja volt, nem magánemberi minőségét emelték ki. De ez mindig így van: aki egy intézmény kötelékében dolgozik, biztos lehet benne, hogy tévedését az illető intézmény egészének jellemzésére fogják használni. Fokozottan igaz ez az egyházi közegre, ezért kell még nagyobb fegyelmet tanúsítania annak, aki egyházi alkalmazott (s még inkább, ha pap).
A szenzációs hírt így színezték: “Pénzmozgások. A Vatikán nevében nyitott svájci számlákat a letartóztatott Scarano püspök. Minden jel arra mutat, Ferenc pápa komolyan gondolja az egyházon belüli nagytakarítást. Scarano lekapcsolása megnyithatja Pandóra szelencéjét.” A hírügynökségi hírt nemcsak a nyomtatott sajtó hozta azonnal, hanem az interneten a legkülönfélébb helyeken bukkant fel a világ különféle nyelvein. Angol nyelvű katolikus hírügynökség rögtön háttéranyaggal kiegészítve, a vatikáni szóvivőt idézve hozta a hírt. Ugyanakkor magyar katolikus hírportálokon nem is jelzik. A hazai katolikus sajtó munkatársaként elgondolkodom: ez lenne a helyes magatartás? Úgy tenni, mintha mi se történt volna? Ez segíti, védi egyházunkat? Erkölcstani és sajtóetikai tanulmányaim egyaránt azt súgják: a helyes megoldás az, hogy tájékoztatunk, mégpedig árnyaltan, kiegyensúlyozottan, gyorsan. Mert ha híveink nem tudják, miről van szó, egy vitában azonnal nevetségessé válnak. Míg ha azonnal reagálni tudnak, információik alaposabbak, bővebbek, mint a helyzetet valóban kevésbé ismerő (lám, a msgr-t rosszul, püspöknek értelmező) világi sajtósoké, máris lépéselőnyben vannak. Mi több: ha elég józanul tudnak nyilatkozni – “igen, a hírből ennyi igaz, a többi helyesen így van” –, talán nem csak egy vitát nyertek meg. Talán elindul egy folyamat, amelynek következménye először csak a jól informáltság tisztelete, a manapság túl ritkán jelentkező józanságnak kijáró csodálat, majd ennek következményeként más témákban is a véleménykérés, ki tudja, talán közeledés… Naiv volnék? Rövid távon kétségtelenül úgy tűnik, a józan, kiegyensúlyozott, pánikmentes hangulat megtartása nem nyerő stratégia. De Jézussal és egyházával hosszú távra tervezhetünk. Erőnk és igazunk biztos tudatában bevallhatjuk a hibát, elismerhetjük a tévedést. Sőt, ez mutatja az igazi erőt.
Nem utolsó sorban a Vatikán kommunikációs tanácsa kéri ezt így. “A kommunikáció valamennyi formája meg kell hogy feleljen az őszinteség, a becsületesség és az igazmondás alapvető követelményének. A jó szándék és a tiszta lelkiismeret még kevés ahhoz, hogy a kommunikáció jó és megbízható legyen. Az igazság talaján kell állnia.” (Communio et progressio 17). “Az információhoz való jog napjainkban mind az egyén, mind az egész társadalom számára nélkülözhetetlen. A mai embernek szüksége van hiánytalan, megbízható, pontos és igaz információkra. Ezek nélkül nem értheti meg a folytonosan változó világot, amelyben él, és nem is alkalmazkodhat a valóságos helyzethez. Az alkalmazkodás gyakran olyan döntésekre kényszeríti, amelyeket csak az események teljes ismeretében tud meghozni. Csak így vállalhat felelős és aktív szerepet a közösségben, és vehet részt a gazdasági, politikai, kulturális és vallási életben. Az információhoz való jog együtt jár a tájékozódás kötelességével.” (CP 33, 34.)
Merthogy egyházunk felelős hívekben gondolkodik, nem a siránkozó, megdöbbenő, netán megbotránkozó katolikus magatartást szorgalmazza, hanem azt, amely egy probléma láttán több oldalról tájékozódik, csak azután nyilatkozik, de akkor mindenképp szól, szava szerény, józan. A katolikus kommunikáció lényege ez, a katolikus sajtó ezt szolgálja.
Bodó Márta, Vasárnap