Kovács Gergellyel, a Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátorával Szőcs Csaba beszélgetett (folytatás a Vasárnap katolikus hetilap előző lapszámából).
Az utóbbi évek tapasztalatának tükrében lehet-e Márton Áron tiszteletének fejlődéséről beszélni? Milyen irányok vannak? Az egyház ugyanis egy meglévő tiszteletet ismer el valójában az ügynek a végén, amikor boldogot, szentet avat. Hogy látja ezt a posztulátor?
Tény és való, hogy Áron püspök úr tisztelete mindig is élő volt, ma is az. Az egyházmegyében ezt jól lehetett érezni, akkor is, amikor ez tilos volt, az emberek úgy, ahogy tudták, kifejezték. Én úgy érzem, hogy ez a tisztelet végig töretlen volt és az is maradt, hála a jó Istennek. A változást ott látom, hogy ez most sokkal inkább láthatóvá válik, sokkal inkább megtapasztalható. Korábban a posztulátor nem erdélyi volt, hanem magyarországi. Most, mivel a főegyházmegye papja vagyok, számomra nagyon fontos, hogy azt kell megmutatni, arról kell beszélni, ami megvan. Ennek számos formája van, gondoljunk csak arra, hogy az évek során hány szobor, ábrázolás, dombormű született, publikációk, konferenciák, maga a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum. Nagyon fontos az élő tisztelet, és ezt a buszon is elmondom a zarándokoknak, hogy mi mit tehetünk, az eljárás az csak a jogi forma. Mi hisszük, hogy szentként élt, szentként tiszteljük és kérjük, hogy az egyház ezt ismerje el. Ezért fontos, hogy ez a tisztelet élő maradjon, mi mondjuk el, hogy számunkra ez fontos, s igazából innen forrásozik a teológiai megközelítés is.
Vannak-e újdonságok magának az ügynek az előrehaladásában?
Az ügy hála Istennek halad, a Szentszék kiegészítést kért, hiszen az ügy mindjárt a 90-es évek elején elindult, akkor még nem volt annyi archívum, dokumentum elérhető, mint ma. Ez azonban időigényes, rengeteg munkára van itt szükség, még akkor is, ha ennek a nehezén már túlvagyunk, a posztulátor dolga ezt összegezni. Mindezt ugyanakkor szabadidőmben csinálom, a Szentszéknél végzett munkám mellett, ami gyakorlatilag a teljes napomat kitölti. Szeretnék reggeltől estig csak ezzel foglalkozni, de nem lehetséges. Időpontot az ügy lezárását illetően nem tudok mondani, ez sok mindentől függ, de az anyag összekészítése most már nagyon jó fázisban van. Ha elismerik azt, hogy Áron püspök szentül élt és az életszentség hírében halt meg, utána jön az ő közbenjárására történt állítólagos csoda kivizsgálása, a dokumentáció összeállítása és felterjesztése a Szentszékhez. Az megint egy nagyon hosszú folyamat.
Tud a posztulátor olyan csodáról, amely Áron püspök közbenjárására történhetett és egyházi vizsgálat alá vethető?
Nyomtatásban is megjelent, de a Maksay Ágnes által készített dokumentumfilmben is szó van egy brassói fiatalember gyógyulásáról, ami valóban úgy tűnik, hogy egy olyan gyógyulás, amire a kezelőorvos azt mondja: „mi megtettünk mindent szakmailag, amit megtehettünk, de itt a jó Isten segített”. Ezt majd persze ki kell vizsgálni. Eddig ez számunkra biztató, mert mi, akik nem vagyunk szakemberek, úgy gondoljuk, hogy ez valóban egy csodás gyógyulás. De ez csak a következő lépés, amit akkor lehet majd kivizsgálni, hogyha az eljárás első része lezárul. Én nem szeretnék a dolgok elé szaladni. Amúgy is egy bizonyos időnek el kell telnie, hogy bebizonyosodjék: valóban gyógyulás-e, nem csak úgy tűnt, és később visszaesik a betegségbe. Úgy tudom, ilyen esetekben minimum öt évet kell várni. Nem vagyunk tehát késésben, és az a fontos, hogy arra koncentráljunk, amit most kell tennünk. Imádkozzunk boldog emlékű Áron püspök boldoggá avatásáért, de legfőképpen kövessük nagyszerű példáját.
Vasárnap