2013.10.17
A Romániai Rendfőnöknők Konferenciája és a Romániai Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája idén együtt tartotta évi nagygyűlését Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házaban október 8-12. között. Az ezévi téma a családi élet és a szerzetesi élet komplementeritása volt: a keresztény élet két alapvető formáját élők összefogása az új evangelizáció érdekében.
Az első napot a női és a férfi szerzetesközösésgek elöljárói külön-külön töltötték, hogy saját konferenciájuk kérdéseivel foglalkozhassanak, bizottságaik múlt évi munkáját kiértékelhessék, majd együtt vettek részt a két napos képzésen és tanácskozáson. A képzési program előadója, Marius Taloș SJ három szentírási kép alapján (a 12 éves Jézus a jeruzsálemi templomban, kánai mennyegző és az ember teremtése) bontotta ki a témát. A résztvevők kiscsoportokban osztották meg gondolataikat a felmerülő problémákról, majd arról beszélgettek, hogy a családi és szerztesi életformában élők, valamint a női és a férfi szerzetesközösségek hogyan működhetnének együtt még hatékonyabban az evangélium hirdetésében. A harmadik nap délutánján pedig kifejezetten arról tanácskoztak, jogy mit jelent az együttműködés a szerzetesek és szerzetesnők számára a rendi képzés, a pasztoráció, az ökümenizmus, a szociális kérdések vagy akár a jogi problémák területén.
A napi munkát kiegészítette közös imádság: mindenekelőtt a kegytemplomban celebrált napi szentmise, a zsolozsma, a szentésgimádás, egy rózsafüzéres minizarándoklat – de volt rekreációs est is, illetve kötetlen beszélgetésekre szánt idő.
A közös munka eredményeként az elöljárók a nagygyűlés végén megfogalmazták üzenetüket, amelyben összegezték a három napos közös gondolkodás és imádság eredményét: a megszentelet élet és a családi élet egységet alkot, olyan, mint a hegy két oldala. Az egyik – a világi élettől a megszentelt élet felé fölfele – megvilágítja a két életformát a megszentelt élet intézményei: a rendek és kongregációk felől, míg a másik oldala – a megszentelt élet felől a világi életforma felé – kidomborítja a fogadalmak jelentőségét Isten népének egésze számára, beleértve a családokat is. Isten az embert kezdettől fogva megszenteltnek teremtette, így mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy születésünktől fogva megéljük megszenteltségünket: Megszenteltnek lenni nem a kereszténységünk egy adaléka, hanem az a speciális mód, ahogyan a Szentlélek konkrét keresztény személytől kéri, hogy egészen Krisztushoz tartozzon. (M. Taloș SJ). Ebben az értelemben az evangéliumi tanácsok nem megkülönböztető és elválasztó jegyek, hanem sokkal inkább összekötő hidat képeznek a keresztény élet e két alapvető formája között.
Ennek értelmében a naggyűlés résztvevői kifejezték azt a vágyukat, hogy spirituális útjukon a keresztény családok mellett haladjanak tovább, mégpedig azzal a céllal, hogy az eddigi egyirányú asszisztencia helyett egy többszintű és kölcsönös felelősségvállalás és együttműködés felé mozduljanak el az egyházon belül: a megszentelt élet intézményei és a család, valamint a rendek/kongregációk és a különböző karizmákkal rendelkező keresztény közösségek között.”
A naggyűlést záró szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta, aki a hit évének végén a hitben, a hitre épített hivatásban való kitartásra buzdította elöljáróikon keresztül a férfi és női közösségek szerzeteseit.
