2013.09.25
A tihanyi perjel volt a kolozsvári búcsú szónoka
Korzenszky Richárd bencés szerzetespap, pedagógus, a tihanyi bencés apátság perjele volt az idei kolozsvári Szent Mihály-búcsú ünnepi szónoka. A meghívott a magyarországi rendszerváltozás idején, 1991-től miniszteri biztosként képviselte a katolikus egyházat a művelődési és közoktatási minisztériumban, a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke volt, 1996-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iskolabizottságának elnökhelyettese. 1994 óta Tihanyban előbb házfőnök, majd perjel, felújította, vallási, kulturális és közéleti központtá tette a tihanyi bencés apátságot.
Homíliájában Korzenszky arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyre tökéletesebb eszközök világában élünk, miközben egyre homályosabbá válnak a célok. Azt is elmondta: természetes, hogy az ember szeretne boldog lenni, ennek Jézus örömhírében is központi szerepe van, de az általa meghirdetett boldogság egészen más, mint az evilág kínálta boldogság. Ez a világ boldogulást kínál, erre próbálja felkészíteni az iskola is a felnövekvő gyermekeket: boldogulni, sikeresnek lenni - bármi áron. De a boldogulás sokszor fényévnyi távolságra van attól, amit boldogságnak hívunk. Boldognak lenni azt jelenti: megérezni és megérteni, hogy tartozom valahová, nem vagyok gyökértelen, van értelme életemnek, vannak távlataim, nem zárulok be a pillanat börtönébe. Korzenszky Richárd hangsúlyozta azt is, hogy semmi nem pótolja az édesapa és édesanya szeretetét, a családban megtapasztalható testvéri közösséget. Egy olyan világban élünk, amelyben az emberek a technikai fejlődés következtében egymáshoz látszólag közelebb kerülnek, ugyanakkor tapasztaljuk, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. Jézus mást akart, azért jött, hogy egymáshoz közelebb hozza az embereket és mindannyiunkat Isten országának polgáraivá tegyen, amelynek legfőbb jellemzői az igazságosság, a béke és az öröm: ezért küzdenünk kell.
Kovács Sándor főesperes-plébános, a házigazda ehhez azt tette hozzá: a magyar történelem századai kötnek a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomhoz, amely többek között Erdély több országgyűlésének is színhelye volt. Itt szentelték püspökké 1939. február 12-én Márton Áront, az egyházközség akkori plébánosát. Szent Mihály főangyal, a főegyházmegye, a gyulafehérvári székesegyház és a kolozsvári templom védőszentje az eltelt több mint ezer esztendő folyamán megvédte hitünket és népünket mind a fizikai, mind az erkölcsi rossztól, ezt fogja tenni a jövőben is. Krisztus vezet, s őt követve a gonosz nem győzhet le!
Fodor György, Vasárnap
